|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_.JPG)
Egy emlék saját keresztapámról
A szó – keresztapa – az olasz maffia, bűnöző csoport mindenható főnökét jelöli, aki csak parancsot ad „fiainak” – és ők a legkegyetlenebb gyilkosságokat, kivégzéseket is végrehajtják. Keresztapa maga háttérben marad, míg végül megerősödik egy hatalomra törő utód, és a főnököt is meggyilkolják.
Mozifilmekből jól ismert történetek az egész világon hírhedett maffiáról.
A keresztény vallás szerint a keresztszülők vállalják a csecsemő lelki gondozását, bűneiért felelősséget vállalnak, jó útra térítik. A vallásos háttér már eléggé megkopott, inkább gazdag és híres keresztszülőket választanak gyermeküknek a gondos szülők, akik majd gyermekük boldogulását segítik, ajándékokat vásárolnak, vendégül látják, ha szükséges, magukhoz is fogadják.
- Az én keresztapám nem tartozott egyik csoportba sem, de viselkedését tekintve a maffiózókhoz állt közelebb, noha gonoszságait személyesen gyakorolta irányomban. Saját családját rajongásig szerette, feleségét nem csalta meg még gondolatban sem, minden kívánságát teljesítette, szerelméért minden alkalommal köszönetet mondott és kezet csókolt hálája jeléül. Lányainak nagy karriert és boldog házasságot, előkelő férjet álmodott. igazi keresztapa volt tehát.
Mégis sok bűn terhelte lelkét, ha volt lelkiismerete. Szüleit kizsákmányolta, testvéreit elkergette, kifosztotta őket az örökségből azzal az ürüggyel, hogy ő gondozza idős szüleit. Ez csak annyiban volt igaz, hogy a szép tágas, kertes családi házba együtt éltek, de külön lakrészben a szülők haláláig.
A szülők kedves, szerény, dolgos emberek voltak. A városi püspökség alkalmazottaiként ismerkedtek meg és a püspök úr kiházasításukról is gondoskodott. Anna néni kiváló szakácsnő ,Imre bácsi főként asztalos munkákat végző karbantartóként dolgozott a püspökségen. Házasságkötésük után takaros családi házban éltek három fiúkkal. Jó nevelést adtak nekik és mind a három fiú tisztviselői állást kapott, mert elvégezték a négy polgárit, ezt a középfokú oktatást jelentő iskolát, ami a háború után hamarosan megszűnt az iskolareformok következtében. A két idősebb fiú a fővárosba költözött és látogatóba sem gyakran jártak haza, mer öccsük – az én jövendőbeli keresztapám – nem látta szívesen őket. A szülők szépen éltek, állatokat tartottak, karban tartották a házat, gondozták a kertet, zöldséget, gyümölcsöt termeltek maguknak és a felesleget
Anna néni pajtásszekéren gyalog elhúzta, a piacon értékesítette. Így folytatódott Imre bácsi halála után is, de a mama kiszorult a lakásból, a mosókonyhában rendeztek be neki lakóhelyet.
Otthon is Ő látta el a szakácsnő szerepét. Keresztanyámnak semmiféle munkát nem kellett végezni, soha nem vállalt állást munkaadónál, noha női szabó szakmája volt. Anyai nagyanyám négy gyermeke közül egyedül őt taníttatta szakmára, és csak őt szerette szíve minden ragaszkodásával.
F.N. – a keresztapám – anyámnak ezt a húgát vette feleségül. Illettek egymáshoz irigységben és hízelgést mímelő kapzsiságukban.
Gyermekként sok időt töltöttem náluk Unokanővéremmel majdnem egyidősek voltunk, megértettük egymást, sokat játszottunk és beszélgettünk eleinte. Szívesen vendégeskedtem náluk a szépen berendezett úri polgári lakásban, ahol mindig meleg volt a szobában télen és szólt a rádióban a zene. / nekünk otthon még villanyunk sem volt és fűtetlen szobában éltünk/. nyáron gyümölcsöt ehettem a kertben. Itt tanultam meg kerékpározni, mert nekik az is volt, míg nekünk csak egy ócska férfikerékpár volt otthon, amivel nevelőapám dolgozni járt.
Keresztapám télen bekapcsolódott a römizésbe, játszott velünk, élményeiről mesélt közben. Észrevettem, hogy néha csalt, de tudomásul vettem a vereséget, mert általában én veszítettem a játékban. A rádióban hallott zenéket, főleg operetteket nem ismertem, hiszen nálunk otthon csak népdalokat énekeltek szüleim. Keresztapám gúnyolódott velem:
- No, Ducérjó! /így csúfolt, mert a családban korán elhunyt édesapám emlékére a Ducika becenevet kaptam, noha soha nem voltam a névhez méltóan kövér, ellenkezőleg – hiszen koplaltam sokat - de a név máig is él a még élő rokonokban/ - ugye te nem ismered ezt a zenét, de nem is fontos, hiszen te munkásnő leszel. Az én Babuskám ismeri, ő doktornőnek készül, ugye kislányom? /Babuska nem ismerte és nem lett doktornő, megbukott az érettségin és eladó lett az állami áruházban. Házassága is „rangon alulira”, sőt boldogtalanra „sikeredett”. Ügyes kezű asztalosmester vette feleségül, lányuk is született, de a szerelem végletesen hiányzott együtt élésükből. A férjnek más nőtől is született lánya, és a sok veszekedés miatt fiatalon belehalt a boldogtalanságba.
Baba nem hálálta meg az apai odaadó szeretetet. Saját lányával - akit egy gazdag idős külföldi úrhoz adott férjhez, - nyugdíjas korában külföldre költözött. Keresztanyám a maga fösvény módján törődött velem, olcsó ajándékokat kaptam tőle születésnapomra és karácsonyra – főként az antikváriumban vásárolt könyveket, mert figyelembe vette, hogy olvasni szerettem és kézimunkázni. Egyetemista koromban két alkalommal csomagot is küldött – némi sütemény és tisztálkodó szerek volt benne – ezeket az ajándékokat később fenyegető levélben követelte tőlem megtéríteni.
Keresztapámat szerény sikereim felettébb bosszantották. Minden ékesszólását latba vetette, hogy méltó sértésekkel álljon bosszút rajtam irigységből, mert lányának nem úgy sikerült az élete, ahogy apucija tervezte.
Magát az úri középosztály rangos tagjának vallotta, pedig a földhivatal tisztviselőjeként csak egyszerű – főnökével alázatoskodó – kishivatalnokvolt. Ez a megnyilatkozása egy emlékezetes karácsony alkalmával tűnt fel legjobban nekünk. Ilyenkor összegyűlt a rokonság nagyapám – János – névnapi köszöntésére. Akkori udvarlómmal akkor ismerkedett meg – már nagyon kíváncsi volt rá – és mert tudott paraszti származásáról, alaposan, tapintatlanul, megsértette ,imigyen:
- Fiatalember, én úr vagyok, maga meg paraszt, igaz?
Lovagom finoman elmosolyodott, és udvariasan válaszolt neki.
- Igaz, szoktam anyámnak otthon a gazdaságban segíteni, de a foglalkozásom szerint főkönyvelő vagyok egy kisebb üzemben, ugyanis főiskolán szereztem közgazdász oklevelet. Kínos helyzet alakult ki, keresztapám sietve elvonult. Mi csak nevettünk gonoszkodó megjegyzésén.
Amikor a forradalom után egyedül maradtam, azonnal jelentkeztem egyetemre, hogy megvalósítsam gyerekkori álmomat: tanári diplomát szerezzek és középiskolában taníthassak. Ekkor az én kedves keresztapám ékesszólóan próbálta nevelőapámat lebeszélni továbbtanulásom engedélyezéséről, azzal az indokkal, hogy ha én is úr leszek, le fogom őket nézni, és a tanításom költségeit ne fedezzék. Nevelőapám jó ember volt, saját lányát sem szerette jobban, mint engem. Visszautasította a „Jó tanácsot” és biztatott, hogy kövessem szívem vágyát. Nem is csalódott bennem.
A rokoni szeretetnek és kapcsolatnak kereszt szüleimmel egy csúnya családi veszekedés vetett véget, ami életük végéig sem fejeződött be. Kevés szerepem volt benne, mert a szülői örökség volt a vita tárgya, és én anyám védelmére keltem, ezzel végleg megutáltattam magam náluk.
- Érdemes szólni keresztapám háborús múltjáról is. A II. világháborúban zászlósként sorozták be katonának. Egyike volt azon kevés magyarnak, akik a Don melletti halálos ütközetből sebesülten bár, de életben maradtak. Sikerült a menekülő németek dzsipjére felkapaszkodnia.
Felépülése után itthon teljesített szolgálatot, hadnagy rangot kapott, volt tisztiszolgája is. Rész vett a bácskai vérzivatarban, ahol a kitelepített zsidók vagyonából ő is sok értéket – képeket, ezüstöt, szőnyegeket, bútorokat - haza mentett. Városunk zsidónegyedének tisztogatásából is hasonlóképpen részesült a hátra hagyott értékekből, ahol nejét takarítónőként beajánlotta.
Akár háborús bűnökért is felelőssé lehetett volna e tettei miatt vonni, de ezek alkalom szülte bűnök voltak, gyilkosság nem terhelte lelkét. Senki nem zaklatta, tisztességes, családszerető embernek ismerték.
Kilencvenhat évesen halt meg, „Visszaadta nemes lelkét teremtőjének” – tudósított a helyi lapban engem elhunytáról a gyászjelentés. Nem mentem el a temetésére. |
|
|
- március 03 2013 13:17:56
Kedves Sarolta!
Jövök vissza.... |
- március 03 2013 21:14:58
A keresztszüleit, rokonait sajnos nem választhatja meg az ember.
Az örökség, van ahol tönkreteszi a családi kapcsolatokat.
Keresztapádnak talán büntetés volt a 96 év, kétségtelen, hogy megérdemelte.
Szomorúan olvastalak!
esprit |
- március 04 2013 08:39:30
Kedves esprit!
hálás vagyok, hogy volt türelmed és kellő érdeklődéssel végig olvastad életem eme szomorú szakaszát és a benne megszólaló emlékeket.
Asok megaláztatás és szegénység ellenére rendes ember lettem és hasznos emberismeretet szereztem. Ma is sok önző, közönyös ember él köztünk, keményre kell edződni, hogy élni tudjunk és a szenvedés is majdan javunkra váljék.
szeretettel - Sarolta |
- március 10 2013 17:21:56
Kedves Mamuszka!
Te már biztosan tudod, hogy én imádom olvasni önéletrajzi visszaemlékezéseidet. Nagyon is tanulságosak. Kár, hogy csak kevesen olvassák.
Neked az elégtétel volt, hogy tanulhattál, s legfőbb vágyaid a hivatásod terén megvalósulhattak. Még ha magánéletedben voltak is rögös utak, szerencsére voltak segítőid is álmaid elérésében, mint például nevelőapád.
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
|
- március 10 2013 17:37:50
Kedves Zsuzsa!
örömömre szolgál, hogy szívesen olvasod emlékeimet - és értőn fogadod, oly kedvesen, mintha a lányom lennél.
igaz , rögös utak voltak, megérte, de a mostani - már túl hosszú -gyötrelmet szívesen kihagytam volna.
sajnálom, hogy neked nem jött össze az egyetem, megérdemelted volna, jó pszichiáter vagy orvos lehettél volna.
szeretettel üdv. mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
