Napkorong

_A legtöbbet arról hallunk, hogy nem a pénz az, ami boldogít (de jó ha van). Emberértékrendektől függően boldogít, hiszen a tárgyaknak is tudunk örülni. Van aki kisebb dolgokkal is beéri és egy apróságnak is tud örülni, van aki "máshoz" szokott, többhöz és többet vár és már-már elvár az élettől, mindenkitől, míg nem talán egyszer rájön, hogy semmi sem elég (?). Van aki örül az ételnek az asztalon, van aki egy új autónak sem.

Osho írta, hogy amit el lehet venni, abban nincs igazi érték.

Gondolkodásunkon múlik minden. Gyakran olvasunk. Tele van minden bölcsességekkel és van amelyiket kívülről fújjuk, de mégsem jutunk el odáig, hogy felfogjuk, hogy megértsük, hogy alkalmazzuk a saját életünkben. Felületesek vagyunk, ahelyett, hogy megállnánk és megértenénk az élet értelmét.

Adni...
Én már elég sok évet megéltem, sok mindenről olvastam, írtam és úgy éreztem tisztában vagyok a dolgokkal... De ma jöttem rá, mikor elgondolkodtam az élet értelmén, hogy a legfőbb, a legtöbb - ami legtöbbet adhatja az én életemnek is - hogy adhatok... Bármikor adhatok valamit, amitől a körülöttem élők jobban érzik magukat. Adhatok egy érzést, egy jó érzést, egy finom érzést, egy nem rossz érzést... (amit nem vehet el senki sem) - az érzéseink befolyásolják a gondolkodásunk, és ettől függ, hogy mit hogyan teszünk. Ismerős? Lavinát indíthat egy hógolyó... Ahogyan egy rossz szó, ugyanúgy egy jó szó is - csak általában mindig a rossz jut eszünkbe s arra figyelünk, pedig a jóval mindig többet érhetünk el. Lehet, hogy nem olyan látványos pl. a nyugalom a béke, mint ha valakit felbosszant egy ember, de attól még van és hatása hasonlóképp sokszorozódhat. Persze, ezt annyian és annyiszor leírták és annál többen beszélnek róla. De kíváncsi lennék, hányan gondoltak bele, úgy mélyen, a lelkükből, hogy én vajon ma mit adtam? Kire mosolyogtam? Hányszor, hogyan szidtam le a gyerekem, mikor lehetett volna másként is? Kinek, hogyan szóltam vissza? Kit, hogyan szólítottam meg? Oda figyeltem-e mindenkire? Kit öleltem meg és kit nem, akit megölelhettem volna "de most rohanok"... ? Elmondtam-e, hogy szeretem? Holnap lesz-e rá időm? Élek-e? Akinek adnám, mondanám, élni fog-e?