|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
a könyvek sorsa
Városunkban a Plaza üzletközpontban működik az Alexandra Kiadó könyváruháza. Kiváló szakmai hozzáértéssel, esztétikai érzékkel felállított könyvekkel megrakott állványok, polcok, galéria áll az érdeklődők és vásárlók rendelkezésére. Külön állványon az újdonságok, az akciós könyvek /potom áron/, a „hangos könyvek” és tematikai rend szerint is elkülönítve, mégis könnyen áttekinthető, hozzáférhető módon elrendezve. Nem tudok ellenállni, ha arra járok, hogy bemenjek, nézegessek, de nem vásárolok – mások sem. Ez elszomorít. Gondolkodom, töprengek a magyarázaton, pedig egyszerű. Kevesen olvasnak és keveset.
Nincs pénz, nincs idő, nincs érdeklődés, kiszorította az internet, a TV, a mozi, a szegénység. Drágák is a könyvek, a szerzőknek nem fizetnek, sőt ők fizetnek, hogy alkotásaikat másokhoz is eljuttathassák. A példányokat koldusként árusítják, de kevesen - szánalomból vagy barátságból - vesznek, ám a polcra rakják és nem veszik kézbe. Mi tagadás, sokszor nem is érdemes.
Sok saját könyv sorakozik ötven négyzetméteres lakásom könyvekkel zsúfolt polcain. Már olvastam, mivel nem tanítok már, nincs szükségem rájuk, elavult ideológiáktól „fertőzöttek” a tanulmányok. Mi legyen a sorsuk? Ajándékul nem fogadják el sem családtagok, sem barátok, sem ismerősök.
Eladni az antikváriumban, reménytelen, nincs kereslet. Kidobni az utcára? Városunkban évek óta megszűnt a lomtalanítás. Elégetni? Brrr! A legszörnyűbb
Háborús idők fasiszta rémségeit idézi. Tanácstalan vagyok. Értékesek, híres alkotójuk minden tiszteletet megérdemel, de már a mű senkit sem érdekel.
Szomorú tanári tapasztalatom az érettségik idejéből: Jókai regényeit szinte senki nem olvasta, aki ezt a tételt húzta, megbukott. Sorolhatnék még nagy neveket, magyarokat és külföldieket, akiket nem emlegetnek, nem ismernek. A kvíz játékok versenyzői többnyire ilyen kérdéseken mondanak csődöt.
A televízió, az internet a szakkönyveket is kiszorította a könyvespolcokról. Nem baj, hogy gyorsabban, könnyebben hozzá jutunk a fontos ismeretekhez, de az olvasás lelki élményét, nevelő hatását nem pótolja semmi. Mása történetet filmen látni és más élmény elolvasni és elképzelni.
Mivel élemedett korú vagyok, az olvasás számomra annyit jelentett gyermekkoromban, mint levegőt venni. Ismereteim tekintélyes részét nem tankönyvekből, hanem a magam választotta különféle könyvekből merítettem. Tanárként arra sarkalltam diákjaimat. Olvassanak bármit és minél többet, mert minden könyvből lehet tanulni, akár a krimikből is. Gyarapítja szókincsünket, formálja jellemünket. Könyvből rosszat tanulni nem szoktak olvasni szerető emberek.
Különös, hogy nem olvasunk, de írni sokan írnak verset, prózát, tanulmányt, kritikát, újságcikket, levelet. Kinek? Van-e értéke a verseknek, az amatőrök által alkotott történeteknek? Miért büszke a szerző, akinek írása megjelenik a nyilvánosság számára? Reméli, hogy halhatatlanná lesz alkotása által? Elvárja, hogy ismerjék, elismerjék, dicsérjék – és ha nem ez történik, megsértődik, riválist lát minden sikeresebb szerzőtársában és bántja, becsmérli. Feltettem magamnak is a kérdést. Miért írok? Nincs érdemi válaszom, mert valami belső kényszer diktálja mondandómat – tanárként viselkedem – de ugyanakkor érzem, hogy felesleges, értelmetlen, haszontalan. Udvariasan megdicsérik a barátok, a jó ismerősök, de nem olvassák – mint ahogy már én sem olvasok annyit, mint régen. Tudásom eltűnik velem, tanácsaimra nem figyelnek, mert mindenki öntörvényűnek, okosnak tartja magát.
A tudásnak sincs becsülete, pénzért minden megvásárolható, a tudást igazoló papírok is, felesleges küzdeni érte.
A media árasztja a bóvli szórakoztatást, semmi erkölcsi érték, csak a látványos őrjöngő zenék, semmitmondó beszélgető show műsorok, pletyka, sztárhírek, és reklámok özöne. Sivár világ.
Mi történjék a könyvtárammal? Majd az örökösök megoldják – nekem nincs lelkierőm elpusztítani őket. Jó nézegetni, emlékezni velük.
|
|
|
- április 28 2013 16:03:54
Sok dologban egyetértek Veled, amikről itt írtál. 
Tényleg nem könnyű manapság csöppnyi értéket (legyen az klasszikus avagy kortárs, s most nem csak az irodalomra célzok)
csempészni a fiatalabb nemzedék felé. Én is rengeteget olvastam régebben és erre sarkalltam volna a gyermekeimet is. A négyből egy az, aki falta a könyveket...ám már ő sem igazán teszi. Igaz, most ott a gyerek és ráadásul tanul. De inkább rácuppannak a netre, ahol azonnal előttük a rengeteg információ és időt spórolnak vele maguknak. Hogy mire spórolják ezt az időt és az megéri-e? nos, erre még nincs válasz. Talán néhány év vagy évtized után okosabbak leszünk atekintetben, hogy érdemes volt-e hanyagolni a konkrét tevékenységi formákat, melyek segítségével lelkünk jobban kiteljesedhet. Más: tényleg sok az önjelölt "művész", leginkább a versfaragásban. Biztosan régebben sem sokkal voltak kevesebben, de nem akadt ennyi fórum, ahol felléphettek volna. Beletörődőbbnek bizonyultak abba, hogy nincs hely számukra a palettán. A világháló nekik is kaput nyitott. Ez nem akkora baj. Nézegetem...elég sokan olvasnak ezeken a fórumokon és nem csak írnak. Ha máshogy nem, legalább így juthassanak az érdeklődők kultúrához.   Szeretettel voltam Nálad. Éva |
- április 28 2013 17:43:08
Kedves Mamuszka!
Azt hallottam, hogy a megunt könyveket el lehet veszíteni, és aki megtalálja boldogan elolvassa.
Még nem próbáltam ezt a megoldást,mert nálam is a falat tartják a könyvek, de lehet, hogy működik.
Nem tudok úgy nyugovóra térni, hogy ne olvassak, újraolvassak valamit. Még könyvtárba is járok, hogy az újdonságokat, amit kérésre be is szereznek gyorsan, elolvashassam.
Igazat írtál már megint, szeretettel olvastalak!
esprit |
- április 30 2013 13:14:41
Mindkettőtök bejegyzése messze túlmutat az "olvasni, nem olvasni" kérdésen, amennyiben generációs és össztársadalmi - talán káros - folyamatokra, azok okaira is rámutattok.
Ahhoz a felvetéshez csatlakoznék amelyik feszegeti, volt-e a korábbi időben ennyi "önjelölt" író, költő, mint manapság. A válaszom, igen. Nagyon erős igen.
Néhányad magammal elhatároztuk, összeállítunk szülőhelyünk azon rég elhalt és még ma is élő fiainak, lányainak írásaiból egy antológiát, akik ott születtek, illetve kenyerük javát ott ették meg. Nos, nem várt meglepetésben volt részünk: írt az egykori iskola néhai igazgatója, aki pl. anyámat és engem is tanított, írt a régen eltávozott egyházi esperes, írt a ref. lelkész, írt a híressé vált színész, ír a világlátott, elszármazott újságíró (szépirodalmat!), ír - nagyon is jól - egy roma költő, ír a nyugdíjas klub mintegy fele, többségükben nők, ír a reál képzettségű elszármazott.
Írt - és őt szándékosan hagytam utoljára - egy "igazi", tanulatlan parasztköltő. Komoly életműve maradt ránk.
Hányan lehetnek még, akikről csak a fiókjuk tudja, mit érnek?!
Lassan az a bajunk, hogy túl sok a szerző, szegény az "eklézsia", behatárolt a terjedelem, a példányszám stb.
A ki, miért ír kérdés boncolgatása messzire vezetne, akárcsak miért nem olvasásé is.
Ürülök a téma felvetésének!
Üdv.
Papon |
- április 30 2013 13:17:22
Javítás: Természetesen nem Ü..., hanem [b]Örülök[/b] Bocsánat!! |
- május 02 2013 10:21:32
Kedves Mamuszka!
Figyelemmel olvastam ezt az írásodat is, különösen azért, mert a valós tényeket írod le. Mi, akik magunk is írunk verseket, prózákat, olvasunk (olvasgatunk), lehetőleg minden nap. Azt nem lehet mondani, hogy az emberek többsége (akiket érdekelnek a különböző alkotások) ne olvasnának, legfeljebb nem nyomtatott formában, hanem a különböző irodalmi portálok jóvoltából. Sok esetben nem sikerül valakinek a verses vagy novelláskötetét kiadatnia támogatók vagy anyagiak hiánya miatt, így azokat sok esetben E-könyv formájában olvashatjuk.
Nekem is sok könyvem van a szobánkban és a lányaim szobájában is a mesekönyvektől kezdve nagy íróink és költőink kötetéig, főleg, amelyeknek elolvasása kötelező volt a középiskolában. Én ezeket mind annak idején elolvastam, de azt mondhatom, hogy lányaim már nem olvasták mind el, csak azokat, amelyek érdeklődésben közelebb álltak hozzájuk. Én sem tudom, hogy mi lesz ezeknek a könyveknek a sorsa, de ez már nem az én gondom lesz.
Ha van időm olvasásra, örülök, ha a ma írók alkotásait győzöm elolvasni, így egy időre azt hiszem, a régi kötetek újra olvasása még várat magára. Pedig sok olyan van, amit szívesen újra olvasnék.
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
|
- június 10 2013 01:27:21
Kedves Mamuszka!
Én vagyok 5. hozzászólód, a többiek prózáját még ennyi hsz-ra sem méltastták. Te közérdekű témát hoztál. Mindenben egyetértek veled, sokan írnak, van, aki rejtegeti, van, aki nem. Lehet jó-rossz ez is, az is. Tapasztalatom, hogy a rosszul írók inkább tülekednek a nyilvánosság elé, és szívesen neveztetik magukat költőnek, írónak. Én a mai napig nem adtam ki saját kötetet, a fióknak és néhány netes klubnak küldöm el munkáim. Sokan rágják a fülem, hogy szívesen vásárolnának tőlem, de ez talán 10 példány lenne, a többit elosztogathatnám ingyen, ajándékba, rokonoknak. És 200 példány megrendelése, minden közreműködéssel együtt 2 havi nyugdíjamba is kerülne. Meggondolandó. Viszont ha nem, akkor utódaim esetleg kidobják a szemétbe vagy a bogrács alá hányják. Írni vagy nem írni? Kiadni vagy nem kiadni, ez itt a kérdés? Nálam is 3 szobában könyvtárnyi könyv porosodik a plafonig érő nyitott polcokon, már a portalanításuk is egy generálfelújítással érne fel. Olvasok-olvasgatok, de nincs annyi időm, hogy mindent, naprakészen, újra. Mert más is van az életben: család, autó, zene, egészséggondozás, kinek kert, egyéb hobbi. Még szerencse, hogy az egészséggel - lekopogom! - most nem állok hadilábon. Tévét ritkán nézek, csupa gagyi és ismétlés. Az én könyveim zöme sem kellene más semmilyen antikváriumnak, de a gyerekeimnek, unokáimnak sem. Kidobni képtelen lennék, talán a kiolvasottakat lehetne másokkal csere-berélni, de ez számítógépes listák készítését, cseréjét igényelné, erre nincs senkinek ideje, kedve, kapacitása. Sok az elavult könyv, most írják újra sokadszorra a történelmünket a vazallusok. A tudomány is már hol jár... Útikönyv, szótár elavul, az emberek zöme nem tud sem tisztességesen fogalmazni, írni, beszélni...
Hát, ez van! Okos tanácsot én sem tudok adni, és ahogy a murphológia tartja: tégy, amit akarsz, úgyis megbánod - mondj, amit akarsz, úgy sem lesz igazad. A minket túlélők maguk fogják megtapasztalni, hogy most helyesen cselekszenek-e, ők viszik el a tudatlanság balhéját. Mi pedig várjuk, hogy mikor dől ránk a könyvespolc, azzal a sok porfogóval...
És is szívesen olvastalak, akogy az előttem hozzászólókat is...
Dávid |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
