|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
visszaemlékezés
Talán éppen utolsó filmje volt, ahogy Márkus Lászlónak is .A címe Első kétszáz évem.
Tulajdonképpen Királyhegyi Pálnak állít emléket az ő visszaemlékezései alapján készült.
Most is, mint népség katonaság vettem részt a forgatáson. .Ezúttal, éppen az egyik zsidókat őrző katonaként. A helyszín, az érdi téglagyár akkor már jó ideje nem működő épülete. Az időpont a 80-as évek végén, fülledt meleg szeptember közepe.
Mindenki szenvedett a melegtől de mi, eredetinek tűnő vastag posztó egyen ruhában különösen. A többség rongyos sárga csillagos zsidónak öltöztetett statiszta volt,
a gyárudvaron ötösével felsorakozva ácsorogtak.
Mi őrök oldalt törött téglahalmok tetején állva felügyeltünk a rendre. Az udvar másik oldala a téglaégető kemencékből állt.
Valamelyik segédrendező aztán kiszemelt arra a feladatra, hogy másszak fel az üresen álló
őrtoronyba. Kezembe nyomtak egy géppuskát is, hogy azt is vigyem fel .A torony nagyon
élethűre sikeredett, mert létrájának fokain még néhol a fa héja is ott maradt. Valahogy
fölcipeltem a gépfegyvert, néha bakancsom csúszkált a létrafokokon a rajta maradt héj miatt.
Aztán visszamentem a szuronyos puskáért.
Kiderült, hogy odafent még melegebb van és minden egyes mozdulatomnál a torony, vészesen kilengett. Ráadásul az udvaron: - Kivégzés, kivégzés! – kiabálták.
Ilyent még nem láttam, ezt meg kell néznem közelről – gondoltam.
Így el kezdtem lemászni a szuronyos puskával a hátamon, a gépfegyvert, ami 14 kg –os súlyával akadályozott, ledobtam.
A segédrendező rám kiáltott: - Miért jöttél le?
-Elnézést, tériszonyom volt annyira kileng a torony.
Káromkodott egy nagyot miért nem szóltam előbb, mielőtt felküldött.
-Sajnálom, nem gondoltam, hogy így lesz.
Végül is a torony üresen maradt, nem küldött föl senkit.
Odalent három foglyot- köztük Csákányit - egy fal elé állítottak, három viharkabátos „nyilas” géppisztolyt fogott rájuk. Vezényszóra lőttek, ahogy meghúzták a ravaszt, a foglyok ingén vörös „vérfoltok” jelentek meg. A géppisztolyok elektromosan össze voltak kötve, a kivégzendők ruházat alatti vörös festékpatronokkal.
Ezek robbantak a fel a ravasz meghúzásakor és fölszakították a ruhákat, a festék pedig folyt, mint a vér.
A jelenetet csak egyszer ismételték, mert elég bonyolult volt a szereplők átöltöztetése és a kellék felszerelése.
Aznap este még egy érsekes dologra emlékszem: Márkus László, aki akkor már nagyon súlyos beteg volt, az öltözőbe menet színésztársainak vidáman mesélt valamit, elég hangosan mondta a csattanóját a történetnek „ Tessék engem kiengedni, pisilni!” |
|
|
- május 02 2013 10:09:45
Kedves Kakukkmarci!
Mondhatnám, hogy kedves visszaemlékezés - főleg ami Márkus László "csattanóját" illeti -, ha nem katonákról és kivégzésről esne szó a visszaemlékezésedben.
Én szívesen elviselném, ha csak olyan eseményekről hallottam volna és hallanék, amelyeknek soha egy puskalövés sem dörren el. Ez azt jelentené, hogy a valóságban sem történt volna meg soha olyan, hogy emberek embereket nőnek le.
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- május 03 2013 01:22:48
Kedves Zsuzsa!
Sajnos a film a valóság mása és egyesek még statisztaként is nagyon
beleélték magukat a rájuk osztott szerepbe.Ez tényleg szomorú de akár a
Márkus László megjátszott vidámsága is.Ha meggondolom egy színész rengeteg
élményt visz magával a sírba. Én most csak azon keveset adom közre amire
statisztaként emlékszem.Talán valakiket még érdekel!:-)
Köszönöm a hozzászólást. |
- május 11 2013 02:13:52
Kedves Kakukkmarci!
Érdeklődéssel olvastam emlékeidet.
Szeretettel: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
