|
 Vendég: 77
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
kitalált történet
Május közepén már negyven fokos hőség tikkasztotta agysejtjeinket a vizsgaidőszak kezdetén. A Tisza selymes hullámai talán még soha nem csábítottak jobban hűsölni vágyókat, mint minket ekkor, mégis az izzasztó tanulás mellett döntöttünk. Vészesen közeledett az államvizsga időpontja és a diploma megszerzését követő álláskeresés gondja. Leküzdve kedvetlenségünket az egyetem épületének egyik hűvös termében munkához láttunk a barátommal, aki férfi volt, de valóban csupán barát, okos és segítőkész. Mindketten három szakon folytattuk tanulmányainkat és várományosai voltunk az egyetemi káder-utánpótlásnak.
Kiváló tanulmányi eredményeink alapján választottak ki bennünket, hogy tanársegédként – ha lesz megfelelő állás a történelmi tanszéken szemináriumokat vezessünk csekély fizetésért. Bár mindketten ambiciózusak voltunk, a történelem nem volt a kedvenc kutatási területünk. Zsolt sportrajongóként szíve szerint sportriporterként vágyott volna érvényesülni, de ebben gyermekkori súlyos betegsége akadályozta. Érdeklődése – akárcsak az enyém – a nyelvtörténet felé fordult. Beszélgetéseink is kizárólag e téma körül forogtak. Egymás magánéletéről keveset tudtunk, vagyis inkább csak én Zsoltról pletykaszinten. Noha rendkívüli tudása, okossága, szuggesztív előadó készsége miatt minden évfolyamtársunk tisztelte és csodálta, aljas mendemondák keringtek róla. Ezeket a koholt meséket mindenki ismerte, kivéve – a dolgok szokásos rendje szerint – csak az nem, akire vonatkozott, azaz Zsolt. Pedig nem volt zárkózott könyvmoly, szívesen barátkozott és nagy ulti és sakk partikat vívott, amiket rendre megnyert. Baráti köre nem alakult ki és éppen ebből eredt, indult ki a személyét bemocskoló mendemonda. Egyetlen igazi - két évvel alattunk járó fiú – testvérként szeretett barátja volt, akivel minden falatját, idejét megosztotta. A lányok iránt nem érdeklődött. Így valaki kitalálta, hogy ők ketten homoszexuális párt alkotnak. Engem is furdalt a kíváncsiság: igaz-e ez a híresztelés. Így amikor a tanulásban elfáradtunk a tételek felének áttanulmányozása után és cigaretta szünetet iktattunk be, magánbeszélgetésünket ebbe az irányba tereltem.
- Tudod-e, mit beszélnek rólad és Zoliról a kollégiumban?
- Nem, miért, mit kéne tudnom? – érdeklődött teljes nyugalommal.
- Bizony azt, hogy „melegek” vagytok, mert még zuhanyozni is együtt jártok és sülve-főve együtt vagytok, miközben nem foglalkoztok lányokkal.
Zsolt elsápadt, szíven ütötte az aljas rágalom. Megrémültem az elszólás következményeitől. Az ördög azonban incselkedésre csábított és – ha már benne voltam a rossz hírek közlésében – Magamról, azaz kettőnkről is kellemetlen híreket közöltem vele, noha rettegtem szavaim hatásától. Tudtam, éreztem, hogy a titok felfedésének életre szóló következményei lesznek.
- Sajnálom, hogy ennyire megrázott ez a pletyka, de úgy gondoltam, jobb, ha tudomást szerzel róla, mert jövendő karrierednek alakulását befolyásolja, akár igaz, akár nem.
- Ismerünk mindketten egy olyan befolyásos embert, aki sokat árthat nekünk, ha nem engedelmeskedünk terveinek. Mentorunkról van szó, akihez diplomamunkánkat írjuk, aki egyetemi katedrával csábított bennünket magához.
- Úgy akarja alakítani jövőnket, hogy - valószínűleg csak egy tanársegédi állás lesz, és ennek te vagy a biztos befutója – mi ketten egymásra találunk, összeházasodunk - és ezzel megoldódik, hogy én is itt maradhassak a megyében tanítani, vagyis az ő közelében, mert elcsábított és meg akar tartani szeretőjének. Aljas szándékát mindenképpen tudatni akartam veled, mert bár a köztünk kialakult mély barátság és sok közös jellemvonás, érdeklődési hasonlóság folytán akár házasságot is köthettünk volna, ennek nem szabad megtörténnie soha. Szégyellem helyzetemet, de csak téged menthetlek meg az aljas szándék megvalósításától.
Szavaimat döbbent csend fogadta, majd Zsolt arcán könnyek gördültek le és szótlanul magához vont, megcsókolt és halkan suttogta.
- Köszönöm, és ne hidd, hogy megvetlek, megértelek. Gondolkodjunk a helyzeten és holnap délután megbeszéljük, mit tegyünk ellene.
Másnap a megbeszélt időpontban találkoztunk a közeli parkban. Zsolt ekkor már nem volt szomorú, sőt tajtékzott a haragtól. Éreztem, hogy eljött az idő, amitől féltem.
- Követelem tőled, hogy hagyd itt a várost, minél messzebbre távozz innen, mert ha nem teszed, feljelentem őt és botrányt csapok bármi legyen is a következménye. Megvetem azt az embert, és ha munkatársa leszek is, többé nem tartok vele kapcsolatot.
Megértettem, és megígértem, hogy az ország legtávolabbi részén keresek magamnak állást, és nem térek többé vissza, sőt minden kapcsolatot megszakítok itteni barátaimmal is.
Az állásbörzén ezt az ígéretemet beváltottam. Mentorunk kétségbeesve kapaszkodott minden lehetőségbe, hogy engem a megyében tartson, Zsolt pedig folyamatosan követelte távozásomat. Igaza volt, ez az egyetlen út kínálkozott a helyzet valamennyire erkölcsös megoldására. Nekem is megnyugvást jelentett, egy új, önálló élet nehéz kezdetét. A tanárunk vonzereje ekkor már egy ideje undorrá változott bennem és a menekülés megszabadított a gonosz igézettől.
- Évek múlva – osztálykirándulásra vittem egy csoportot a városba és Zsolttal találkozót beszéltünk meg. Mesélt az életéről, én is az enyémről.
Híres tudós lett belőle, megházasodott, gyermekei születtek, de a barátsága Zoltánnak, egykori barátjával tovább élt, munkatársakként dolgoztak, a közös kutatómunka eredményeként hasznos tanulmányok születtek tőlük.
Már nem gondolt rám haraggal, szinte valamiféle titkos, bensőséges barátság alakult ki köztünk, és ha a városban jártam, mindig beszélgettünk, legalább telefonon. Könyvei tiszteletpéldányait ma is őrzöm, mint ahogy emlékét is, mert már nincs köztünk. |
|
|
- május 09 2013 11:56:04
Kedves Mamuszka!
A történet valahonnan már ismerős, lehet, hogy a másik irodalmi honlapról. Vagy talán egy másik, hosszabb történet része.
Nagyon szépen megírt visszaemlékezés, mindig örülök, ha önéletrajzi történeteidet olvashatom.
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- május 13 2013 12:10:56
kedves Zsuzsa!
most látom, olvastad emlékezésemet, köszönöm.
Valóban a lényegét már más vonatkozásban is feldolgoztam, ismerheted.
mostanában - a fájdalmak miatt kevés újat tudok csak írni
szeretettel üdv. mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
