Napkorong

Göteborgi Magyar Napok 9.

i.hu.se.t 9

Azt hittük, a nyár érkezett Göteborgba. Kisütött a nap, a szél is visszafogta magát és eloszlottak a felhők. Megint május volt. Idén is vendégei lehettünk a Göteborgi Magyar Napoknak, amely most hosszabb név alatt kerül megrendezésre: i.hu.se.t 9. A felkért előadók, művészek a magyarok mellett svéd, francia és cseh izekkel is szolgáltak. Ettől jogos a nemzetköziségre utaló i az eddigi hu.se.t elé…

Április 27-én, az esős napok egyikén, tizenhetedszer került sor Göteborgban a Vetenskapsfestivalenre, amelyen hatodik, rendezőpartnerként pedig ötödik éve vesznek részt a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör magyar tudós-vendégei. Ezalkalommal a Move & Walk képviseletében Tóthné Horváth Eszter és Lars Mullback, a Marson végzett legújabb kutatásokról pedig a planetológus dr. Sík András előadásait kisérte érdeklődés.

Az i.hu.se.t 9 hivatalos megnyitóján sokan jöttek össze május 4-én a Cosmopolitan helyiségében. A Kőrösi elnöke, Csata Attila hangsúlyozta, hogy mindannyian, akik Göteborgban élünk, ugyanazon hétköznapok részesei vagyunk egészen függetlenül attól, hogy melyik politikai párthoz, valláshoz vagy népcsoporthoz tartozunk. Ezért most különösen figyelemreméltó, hogy az idei Magyar Napokon a svéd, a cseh és a francia kultúra egy-egy kellemes színfoltja is erről tanúskodott.
Ezekhez a gondolatokhoz csatlakozott Magyarország legutóbbi stockholmi nagykövete, dr.Szentiványi Gábor is, akit a magyar kormány most más feladatokkal bíz meg. További sikereket kivánunk neki…
Kovásznai Ádám a SMOSZ üdvözletét hozta.
Dr.Bengt Halse, hazánk tiszteletbeli konzulja üdvözölte a megjelenteket és hivatalosan megnyitotta a „91 év múlva” 100 éves Magyar Napok rendezvénysorozatát.
A megnyitót követően a Cosmopolitan helyiségében a „Látóhatár” (Horisont) című képzőművészeti kiállítást Csikós Tíbor nyitotta meg.
Rövid szünet után a Plzeňi Szimfónikusok két tagjának koncertjét hallhattuk. Régi ismerősünk Vági Orsolya csellóművész többször szerepelt már rendezvényeinken. Ezalkalommal hegedűművész kollégájával, Hana Fuková Hložkovával játszották Kodály Zoltán: “Duó hegdűre és csellóra” c. művét.
A múlt évben élvezhettük a pécsi Neofolk együttesének változatos, izgalmas koncertjét. Akkor ismerkedtünk meg az énekes-csellistával, Bonyár Judittal. Judit most a pécsi színésznő Bacskó Tünde, a zongorista Boris Jaksov, valamint a gitáros Hűvösvölgyi Péter társaságában jött el hozzánk. Előadásuknak a 3:e Våningen adott helyet. Május 5-én, az érdeklődésre való tekintettel, két alkalommal adták elő az “Edith Piaf két arca” című darabjukat. A keretjátékot Judit és Tünde írták s Rosner Tina segítségével dolgozták ki. A három művész Piaf élettörténetének tanulmányozása alapján egy igazán sikeres darabot alkotott, amelyben a dalokat Bonyár Judit előadásában hallhattuk. Franciául. Judit nagyszerűen énekelt. A darabot az itt bemutatott formájában Pécs városában 2006 februárjától négy éven keresztül játszották telt ház előtt. Azután még számos magyar városban is megismerhette a közönség. Kár, hogy a főváros még nem figyelt fel az értékes alkotásra. Magyarországon jelen pillanatig is ez az egyetlen olyan Edith Piafról szóló est, amelyben a dalok franciául hangzanak el.
Bacskó Tünde nagyszerűen alakította az egyre több keserűséggel és reménytelenséggel küzdő Edith Piafot. Gratulálunk a színésznőnek!
Meg kell említenem a műsorban közreműködő két nagyszerű zenészt is: Borisz és Péter gyakran virtuóz zenei teljesítményével tette élvezetessé a hallott Piaf dalokat.
A Kőrösi és a Tavaszi Szél a gyarmekeket lepte meg a budapesti írónő, Berg Judit meghívásával. A Berg név két évszázada még Borg volt és svéd eredetre utal, amely később Németországban változott Bergre.
Judit Magyarországon él és alkot. Számtalan ifjúsági- és mesekönyve jelent meg. Munkásságáért József Attila-díjjal tüntették ki. Május 11 délutánján vidámak voltak a gyermekek és szülők Berg Judit társaságában a Copsmopolitánban.

A futball-labda erős anyagból készül, hogy megtarthassa a belepumpált sok levegőt. Ilyen labdákat ma kétszáz országban mintegy 240 millióan rúgnak, kergetnek, s hogy ez berepülhessen az ellenfél kapujába, ahhoz több száz millió ember szurkol.
A 2013-as Göteborgi Magyar Napok minden bizonnyal egyik legsikeresebb eseménye, az egykori ARANYCSAPAT állandó tagja, az éppen nyolcvannyolc éves Buzánszky Jenő nevéhez fűződik. Vidám, barátságos hangulatú estét töltöttünk Jenő bácsival, aki fáradhatatlanul, két órán keresztül állt az asztalnál. Jegyzetek nélkül. Emlékezett pályafutására, a labdarúgás legemlékezetesebb éveire. Mint mondotta, a sport összefogja az emberek gondolkodását. Ez érvényes a boldog és az olykor csalódott szurkolókra is.

A dombóvári születésű játékos már 1938-ban a futball szerelmese lett. A 40-es évek végén a Dombóvári Vasutas és a Pécsi VSK után az MB I-es Dorogi bányászcsapathoz került. Tolnában, a Megyei Bajnokságon még mint csatár vett részt s az ott esett 85 gólból 52 az ő lábáról került a kapuba. Gólkirály lett. Sajnálta, hogy a látványos csatár szerepéről még az akkori hátvédek kiöregedése miatta kellett lemondania. Buzánszky is hátvéd lett. Sebes Gusztáv, az akkori magyar labdarúgás első embere felfigyelt a dorogi játékosra, Buzánszky Jenőre. Persze nem volt ez olyan egyszerű. 1950 nyarán az Ausztria elleni mérkőzés hozta meg az első szereplés alkalmát.
- Szörnyen izgatott voltam. Amikor megtudtam, hogy mégsem kell pályára lépnem, egy stadionnyi súly esett le a szívemről – emlékezett Jenő bácsi...
Azután novemberben a Magyar Válogatott Bulgáriába utazott. Buzánszky Jenő Szófiában már egyetlen percet sem tölthetett tétlenül. A csapat egyetlen vidéki játékosa volt. Puskás hamarosan nevet is adott az újoncnak: Bányász... Ettől kezdve minden meccsen játszott, mégcsak le sem cserélték. Negyvenkilenc alkalommal öltötte magára a válogatott mezét.
A Kőrösi meghívására Göteborgba érkezett vendég nyolcvannyolc évével is fiatalos volt, sokszor megnevettetett, büszkévé tett minket. 1953 ősze: Jenő bácsi az „Évszázad Mérkőzése”, a 6:3 olyan pillanatait idézte fel, amelyekről nem tudhattunk eddig. Akkoriban az internet és a TV kamerái még nem kényeztették el az érdeklődőket. Az angolok otthonukban kilencven évig voltak veretlenek. Ennek vetett véget a mérkőzés, amelynek rádióközvetítését magam is egy pesti boltocska bejárata fölé felerősített hangszóróból hallgattam. Azután az angolok kérték a visszavágás lehetőségét. 1954 májusában eljöttek Budapestre, hogy legyőzzék csapatunkat. Nagyot nevettünk, mert Buzánszki Jenő így emlékezett:
- Az angolok egy hétre jöttek hozzánk és hét-eggyel mentek haza.
Nos, igen: a visszavágón megint az Aranycsapat győzött. 7:1-re...
Azután hosszan elidőztünk a svájci VB eseményeinek megbeszélésével. Jenő bácsi közönsége erről kérdezett a legtöbbet. A bíró engedte a braziloknak „lerúgni” Puskást. Miért? És ez az angol bíró volt ott a németek elleni győztes meccsünkön és a döntőben is. Miért? Hogyan lehetséges ez?
„A győztesnek nem kell, a vesztesnek meg semmi értelme magyarázkodni” - mondotta Buzánszky Jenő.
- Milyen volt a régi fociélet? – kérdezte valaki.
- Nos, akkoriban a vasárnapi misét is úgy rendezték, hogy legyen idő az ebédre. Azután pedig jöhetett a meccs!

Az, hogy Dorogon a 2010-ben 85 éves játékosról, Buzánszky Jenőről nevezték el a stadiont, csupán egyike a hazai és a nemzetközi megbecsülés példáinak. Díszpolgár szülőhelyén, Dombóváron, Dorogon és az erdélyi Farkaslakán; Székelyudvarhelyen tiszteletbeli székellyé avatták. Mint ahogyan Debrecenben, Erdélyben is évek óta neves sportesemény a Buzánszky Kupa. A Gyermekmentő elnökségi tagja. A Prima Primissima díj mellett számtalan díj és kitüntetés tulajdonosa.

Köszönjük Buzánszky Jenőnek, hogy elfogadta meghívásunkat. Reméljük, hogy még találkozunk. Jó egészséget kivánunk és szeretettel gratulálunk.

Maróti László