|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Az emberi erő!
Keresem megváltozott energiára a választ! Milyen energia?
A végtelen Emberi energiára, melyet öröknek hittem.
Miért is írtam így? Most azt gondolhatják, mit akar ez!
Nos, lehetne mese is, kezdhettem volna így is, valamikor még ifjan átléptük a Párommal élet küszöbét, szinte mindennap építkeztünk, az életet építettük! Igaz, akkor sem sütött a nap mindig teljes sugarával, csak felhők észrevétlenül szálltak el a fejünk felett!
Most is építkezni kezdtünk, szó szerint. Konyha átalakításhoz kezdtünk, magunk végezzük, a verejték homlokunkon többször kiül. Időnként, leülünk az udvaron, kávézunk az öreg diófa alatt. Szekrények ajtaját szereljük. Gond ott kezdődik, mikor csavarkészletet negyed óráig keressük! Rossz segédje lettem Kedves Férjem uramnak. Kezem görcsös, nem bírom mozdulatlan állást, egy-egy ajtó terhe alatt! Az élet olyan, mint óriás hegy! Lejtőn felfelé haladunk, idő egyre kat……….kat, itt a csúcs!
Hát igen az idő, melynek, csúcsára észrevétlenül jutottunk fel!
Mi felértünk, az időhegy legtetejére?
Jön az alkonyat! A lemenő napnak, égen vörösen izzó tüze?
Igen mibennünk lemenőnap tűzéből egy szikrának lángja még lobog.
Mi ez? – ha nem emberi erőnek fogyása?
Olyan, ez mikor nézem naplementét, vörösen festi eget darabig!
Még a horizont alá mélyen alá merül, sötét éj, élet,- csillagtalan éj,- mint vén,él.
Nagyon szépen meg van fogalmazva, az interneten imént olvastam! Az emberi erő”forrás” munkavállalóknak összessége, munkavégzéshez szükséges képességek, munkamegosztásban elfoglalt szerep. Szép, mi emberek, kiknek ereinkben vér csörgedez! - emlékszem, gyermekemnek, anno a konnektort, „áram lajosnak”neveztük el! Fizikai tanulmányai során le kellett mondani, a kedves konnektor fogalmáról. Visszatérjek az eredeti fogalmam kutatásához.
Munkás perceim is az időről szól, perc alatt megtett munkáról. Persze nem teljesítménybérben dolgozom, így érdekes a dolog. Végtermék ellenőr vagyok. Nem létező munkát, is időre kell váltanom.
Milyen szép, mikor versenybe állítják 20. éveiben járó ifjakat, velem, ki az 50. életévemen túl vagyok. Milyen is mikor indulunk a hegyre?
Bevallom, keservesen megküzdök, a fennmaradásomért. Régen nem éreztem idősebb embertársaim fáradságát, mint az én arcom tükrében él és látható. Arra emlékszem, szerettük egymást fiatalok és idősebb kollégák, együtt boldogok voltunk. Csapatnak jó szelleme uralta a világot! Nos, emberi erőmben még hitem erősít, keresztvíz által ajándékban kaptam. Mást nem kérek, emberi erőm kitartson a nyugdíj napjáig. Mikor napkelte lesz az ébresztőm, megtartom a delelőt, csillagos ég köszönti a pihenőm!
Csendben várom, az aranykort, egyszer csak eljön …………………pihenő
majus |
|
|
- június 16 2013 17:31:49
Kedves Julia!
Úgy kezdtem irásához bejelentkezni, most jön a díjnyertes! de sajnos tévedtem! E helyett egy melankónikus élet-nap-pálya leírást találtam!
Nagy kincs van a kezében, az írás! Bizonyítja ezt a különdíj is! Irodalmi értékek alkotása, az e fölött érzet öröm feledtet minden szomorító hangulatot, érzelmet. A kor nem számít! Minden sikerült munka folott érzrtt öröm, a sokszor megélhetó aranykorokat adja jutalmul.
Andy |
- június 16 2013 18:25:03
Kedves Andy!
Köszönöm,hogy olvastad!
kicsit melankolikusnak érzed,és igaz ebből kell tovább lépni.
Kicsit meglepett,Júlia megszólítás,néztem mit tévesztettem el."majus"néven vagyok regisztrálva.Bármilyen díj melyre gondolsz,nincs érdemeim között.Ez az első prózai írás.
Tisztelettel:majus  |
- június 17 2013 10:33:22
Húúú! 1000 bocs! A fotók melletti MM vezetett félre
Várom a következő írásodat! Andy |
- június 24 2013 16:09:30
Kedves Majus!
Én úgy gondolom, hogy az emberi erő végtelen (kell, hogy legyen) mindaddig amig van célunk, van feladatunk amit meg kell oldani. Ha írásod nem fikció, hanem valóság, akkor előző gondolatomra meg is adtad a választ. Ugyanis azt írod, hogy építkezni kezdtetek. Tehát van célotok, feladatotok, melyet maradéktalanul végre is fogtok hajtani, mert gondolom azért teszitek, mert muszáj. Ezek a feladatok inspirálják az embert, hogy nem szabad feladni, mert az erő mindig bennünk van, csak néha "elbarangol egy kicsit, de visszatér, vissza kell térnie. Most előkeresek ezt bizonyítandóan egy régi versemet és ide másolom Neked, ha sikerül, ugyanis engem is sokszor foglalkoztat az emberi erő kérdése.
Szeretettel voltam nálad és gratulálok mondanivalódhoz.
Szeretettel: Évi |
- június 24 2013 16:15:35
Adj még nekem egy kis erőt
óh' az égre kérlek,
szakadékba zuhant tudat
ne engedd, hogy féljek!
Az az erő ott lakozik
mélyen eltemetve,
nem akarod, nem tolakszik,
nem sarkall új tettre!
Elő kell őt csalogatnod
akaratod véges?
Hagynod kell, hogy hallja hangod,
erre nem vagy képes?
Most egy kicsit elfáradtál
sírj és megkönnyebbülsz,
hátha erőd megszán aztán
segít, még felépülsz!
Veled lesz még, higgyél benne
csendben lopakodik,
csoda lesz ő, miként lenne,
hisz' hozzád tartozik!
Felülmúlni ne próbáld meg
mert azt nem szereti,
józan eszed hová tetted,
rögtön megkérdezi
és ha nem tudsz válaszolni
elhagy majd örökre,
nem fog többé rád majd hatni
sem ma, sem jövőre!
Erőn felül nem vállalhatsz,
túlcsordul a pohár,
tudat, szíved, megszakadhat
életed, ostobán!
Íme a versem kedves május, az erő bennünk lakozik, de azért arra figyelni kell,hogy ne " csorduljon túl a pohár", de azt érzi az ember, mert az ereje elárulja neki.
Szeretettel: Évi |
- augusztus 25 2013 22:40:29
Kedves Évi!
Kicsit megkésve is nagyon szépen köszönöm szép verset,fenn maradás célja ma sokaknak! Köszönöm hozzászólást!
Üdv.:Gizi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
