Napkorong

viszzaemlékezés

Május 12- én vasárnap a Falumúzeumban jártunk, Maldwyn Stride skót fotós Edinburgh-ból és Jim Urquhart Magyarországon élő skót festőművész közös kiállításának megnyitóján.
A kiállítást a híres kritikus, Réz András nyitotta meg., nagyon kellemes hangulatban.
A kiállított fotók sokat meséltek gyönyörű Budapestünkről, de a skóciai tengerpartról is.
Érdekes, hogy a képek valóságos emberalakot nem ábrázolnak, de egy festmény, vagy szobor alakjában feltűnik a fotókon mégis az ember.
Gyönyörű fénykép készült egy erdőrészletről is, ami egyenesen Paál László festményeire emlékeztet, csak tónusában modernebb és zöldebb.
A festőművész képei is érdekesek. Házak tetejét láthatjuk a Belvárosból, az ég változatos kékségével, melyen egy repülőgép húz kondenzcsíkot. A nyár is beköszönt a tarka nyugágyas képeken. A nyugágyban lehet, hogy l valaki, de őt nem látjuk, mert „hátat fordít” a nyugágy.
A kiállítás május 27-ig tekinthető meg, érdemes megnézni. .A képek miatt elég sokan kijöttek Budapestről is, alig fértünk el a pici múzeumban, de a városunkból is volt egy festőművész és egy szobrászművész, és mindenki aki a kultúra iránt érdeklődik. 20-25 fotónál, képnél.nincs több kiállítva, de érdemes megnézni őket, mert mindent nem mondtam el.
X
Jó kis pogácsákat, borocskát is kaptunk és tekintettel arra, hogy régen jártam itt csatlakoztam egy alkalmi, helytörténeti tárlatvezetéshez is.
Annuska a Falumúzeum őre, a kiállított eszközök személyes ismerőse érdekes dolgokat mesélt. Kezdte a konyhában, találkozhattam olyan egyszerű háztartási eszközökkel, melyekből néhány – nagyanyai örökség – nálam is megfordul a mai napig is. Igaz én inkább csak kegyeletből őrzöm és dísznek használom. Az öreg vasalóm, ami parázzsal működött egykor, talán még szebb is, mint a Múzeumban kiállított.
A füstölőnek az ajtaja a konyhába nyílik, (ilyenben füstölték a kolbászt, húsokat legalább 50 évvel ezelőtt) itt Múzeum működik, hosszú évek óta biztosan nem füstölnek! A füstölt hús illatát éreztem, lehet csak az emlékeimben?
A konyhaszekrény tele van edényekkel, amit csak ünnepnapokon használtak.
A stelázsin vannak az egyszerűbb hétköznapi edények.
A konyhabútor és a falvédők, edények is olyanok, mint hogyha a múltban, a nagymamám konyhájában járnék.. Volt egy érdekes csuporszerű porcelán, amiben a levest vitték az újdonsült anyáknak, akik az újszülött gyerekük mellett nem tudtak főzni..
Innen átmentünk a tisztaszobába, ahol állt egy ágy magasan bevetve dunyhával, párnával, letakarva ágyterítővel. Mellette egy bölcső, pólyás babával, szekrény, sublót .
A szoba sarkában egy vitrin , amely mögött népviseletbe öltözött bábok mutatják be a különböző alkalomra hordott ruhákat..
Visszatérve a sublótra. Négy fiókja van. A legfelsőben az iratokat tartották, az alatta levőben a fehérneműt, a harmadikban a különböző asztali - konyhai terítőket, a legalsóban pedig a szoknyákat.
A fiókból gyönyörű terítők kerültek elő, kézzel hímzett mindegyik. Története mindnek.
A motívumot tekintve hasonlítottak egymásra, csak karácsonykor lila színűbe, halálesetnél feketével hímzett terítőkbe, hétköznap kékbe vagy ha elpiszkolódott pirosba öltöztették a konyhában az asztalt, a hokedliket, a stelázsit, a falat falvédővel.
A falvédőkről külön fogok egyszer írni.
Gyerekkoromban, az iskolában tanultunk kézimunkázni, több- kevesebb sikerrel, mert kötni, horgolni nem tudok. A varrógépünket is néhai férjem kezelte. A keresztszemes hímzést viszont sikerült elsajátítanom. Ezért nagyra értékelek minden hímzést, kézimunkát.
Láttam egy 110 éves palatáblát, régebben azt vitték magukkal a nebulók és az uzsonnájukat, és nem szakadtak meg a „tudomány” súlya alatt.
Változnak az idők, korszerűsödnek a dolgok, de azért nagyon jó volt emlékezni.