|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Azt mondják mikor szerelmesek vagyunk, rajtunk van valami rózsaszín szemüveg, melyen át mindent szebbnek látunk. Melyen keresztül nem látjuk a rosszat. Olyankor minden szép és jó. Nem látjuk szerelmünk rossz tulajdonságait - mondhat bárki bármit.
Sokáig tartottam ettől. S attól, hogy a szerelem elmúlik. A szeretet ugyan megmarad s ez nagyon fontos, de ma már úgy gondolom nem ez a lényeg. Attól, hogy a szeretet él bennünk, nem biztos, hogy tovább is együtt tudunk élni valakivel, aki időközben megváltozott a szemünkben. Lehet éppen mi változtunk.!? Minden változik. Körülöttünk minden és mindenki folyton-folyvást.
Nem hiszek a rózsaszín szemüvegben. Az szerelem egy csodálatos dolog. Erről kellene, hogy szóljon az életünk. Aki nem éli át, az nagyon szegény marad. A szerelem az a képessége az embernek, mikor eljut odáig, hogy meglátja az apróságokban is a jót s a szépet. Gyönyörködni tud egy apró ráncban, a szemben tükröződő fényben, mely mögé képes tengert látni s akár egy másik világot álmodni. A szerelem gyönyörködtet. Lehet az egy hajszáltincs, a bőr simasága, egy hajlat a test ívében, egy anyajegy. Lehet egy mosoly, egy mozdulat, egy szó vagy éppen a csend. A szerelemben eltörpülnek a rossz tulajdonságok, megtanuljuk értékelni a jót - hálásak vagyunk minden jóért, mert már megtanultuk, hogy lehetne más, lehetne rosszabb... s milyen jó, hogy ilyen jó.... A szerelem örökké él. Csak rajtunk múlik, hogy mi élünk-e vele. Azon, hogy mit s hogyan vagyunk képesek befogadni s elfogadni. |
|
|
- június 24 2013 15:57:43
Érdekesek a gondolataid kedves Elaine a szerelemről és nagyon igazak. Én sem hiszek a rózsaszín szemüvegben, abban a bizonyos rózsaszín ködben. A szerelmünket elfogadjuk az összes jó és rossz tulajdonságaival együtt, mert szeretjük. Addig amíg szeret az ember, nem változhat meg az az ember a szemünkben gyökeresen olyannyira, hogy tovább ne szeressük. Ha igen, akkor viszont nem a szemüveggel van a baj, vagy a rózsaszín köddel, hanem velünk, mi nem szerettünk igazán, nekem erről a témáról ez a véleményem.
És az, hogy miért és mitől tudunk "kiszeretni" a társunkból, akkor is ez a végkövetkeztetés a számomra, hogy nem szerettük Őt igazán. Ezt lehet, hogy nem is tudjuk megmagyarázni még magunknak sem, mert lehet, hogy nem is lehet.
Szeretettel olvastalak és gratulálok bölcs gondolataidhoz.
Évi  |
- június 29 2013 08:12:03
Köszönöm Évi Örülök, hogy érted miről írtam.
Talán annyi, hogy az a "mi nem szerettünk igazán" nem állja meg a helyét. Attól, hogy már nem úgy szeretünk valakit mint régen, nem biztos, hogy azt jelenti. Szerethettük, csak a változások, az idő, a tapasztalat bennünket is érzelmeinkkel együtt szintén megváltoztathat. Erről szól az élet. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
