Napkorong

Hőség minden "szinten".

Tartalékos tüzoltók és katonák vagyunk Tündivel. Van ám ilyenkor rengeteg munkánk, amikor ez a forróság a nyakunkba zúdul. Kaptunk még annak idején - tartalékállományba helyezésünkkor- három kis jelzőberendezést, melyet a falra kellett szerelni, kis lámpicsku, mely ha riasztás van ,világít és fenemód hangos kürtszó árad belőle. Három színű van felszerelve a szobánkban, a piros (tüzoltó) kék (hadsereg HVHKSZ (Háborús veszély harckészültség) a harmadik pedig fehér, azt a Katasztrófavédelmisek dobták utánunk, mondván, hátha... szükségét érzik, hogy segítsünk. Bár halkan megsúgta az egyik tiszt - csupán tele jóindulattal, kaján vigyorral a képén, melyet le is töröltem volna, ha Tündi hagyja, de elrángatott a helyszinről -, hogy nem fognak bennünket igénybe venni, mert katasztrófából elég lesz az ami éppen bekövetkezik, mi már nem kellünk... no ekkor akartam még egyszer indulatba jönni a tiszt irányába, de győzött a józanabbik eszem Tündi.

Most viszont eszeveszett hangerő kiséretében "ég" a piros lámpa.
Tündi természetesen zuhanyozik - mi mást tehetne szerencsétlen, hiszen a tegnapi esőfelhő nagyívben lesajnálta a mi kerületünket, tovább haladt - de meghallotta a parancs szavát. Kapkod, ideges, keres valamit.
- Hol az egyenruhám? (ruhánk?) Azt mondd meg kedvesem, hová tetted, remélem nem dobtad ki a lomizóknak? Itt ütlek agyon, ha ez megtörtént. - mondja Tündi, de tovább kutat.
- Ne bomolj már! Nem kell felvenni, akár egyszál semmiben is berongyolhatunk a parancsnokságra, hiszen hőségriadó van, ilyenkor mindent szabad, mindenhol, mindenkinek. Tüzoltó készüléket se keress, mert kapunk a pság-on, hidd már el, tutira tudom, egy régi plátói szerelmem van a tűzoltótisztek között, ő nyomatta az info.-t.

No végre Tündi megnyugszik, az értünk küldött gépjárműre felpattanunk - mint a régi szép időkben még fiatalon - szirénázva beérkezünk a parancsokságra. Azért egy tűzoltónyi vizet nem bíznak ránk, mert oda erő kell, ahhoz pedig fiú kell, hiszen a nagy tömlőket (fecskendőket) mi nem tudnánk szakszerűen kezelni. No de, mivel tartalékosok vagyunk, kapunk egy gépkocsit - már csak azért is, hogy ne kelljen cipelni a porral, habbal, szén-dioxiddal és halonnal oltó készülékeket. Lakástűzhöz megyünk, három jelzés érkezett a kerületünkből.
Tündi foglal helyet a parancsoki ülésen, nem bánom, ő az okosabb, leleményesebb, de most matat. Mi a fenét kereshet a szimatszatyorban - amit azért a nyakunkba akasztottunk, hátha jó lesz valamire - és hahotázva előveszi a két varázsszemüveget, mellyel simán bekukkanthatunk a lakásokba, nem vesznek észre bennünket.

Első helyszin a második emelet hatos számú lakás. Hallgatózunk, csend van, ha megint átvert bennünket a diszpécser szolgálat, vagy a tüo.tiszt... kő kövön nem marad, mert volt már rá precedens...feltesszük a szemüveget, de gyorsan le is kapom a szememről Tündi még sasol egy kicsit, én unszolom, hogy mondja el, hogy mit lát.
- Kedvesem, mért' vetted le a szemüvegedet, nem látod a csodát! No de majd én mondom. Ők tutira szerelmesek, tűz az van látom, a láng a plafonig ér (ereje mint a zsanai gárkitörésnek, emlékszel ott is ott voltunk a honvédségi gépjármű ágyújával cselekedtünk) no de most hogyan rontsunk rájuk, ajtóstól, mindenestől, tüzoltókészülékestől?
- Nem Tündikém, várunk egy kicsit, mindjárt vége lesz, ez a tűz az nem az, amihez a mi szakszerű segítségünk kell, itt ránk nincs szükség, úgy hogy el is ballaghatunk a következő helyszinre.- mondom Tündinek, de roppant kiváncsi (lenne a végkifejletre, ha hagynám, de most én vagyok az erősebb) és lerángatom az emeletről.
- Ide figyelj kedvesem, a fene egye meg a Te nagy plátói szerelmedet, igen azt a tüzoltó tisztet, milyen helyszint adott nekünk? Persze, nem figyelt, mert meglátott téged és se kép, se hang, láttalak benneteket, le nem hervadt a vigyor a képetekről. -mondja Tündi műbalhét kezdeményezve.

Második helyszin egy másik tízemeletes, kilencedik emelete. A lift működik szerencsére, úgy hogy célszemély felfedezve. No ez igen, itt már van balhé, azt már a hatodik emeletről halljuk. Ide behatolunk erőszakkal, mert az ajtócsengőt nem hallják.
Ez egy katasztrofa sujtotta övezet, főleg a konyha. Mihelyt belépünk, kicsit elcsendesednek a lakók, középkorú házaspár, a férfinak izzik a feje, vörös mint a rák, no de nem a tűztől, hanem az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. A feleségnél ugyanez a helyzet, csak ő még imbolyog is, mint az a bizonyos láng. No és itt sincs tűz a szó szoros értelmében. A konyhába bekukkantva konstatálom, hogy a linóleum kiszinezve az oda landoló töltött paprikával, mely szép pirosra festette a környezetet.
A lábas - gondolom ebből zúdult, illetve szállt alacsonyan a massza - hanyattfekve integet a gáztűzhely mögül. Nincs vész, nem ég semmi, csak a lakóknak az orcája. Tovább rongyolunk, mert itt sincs ránk szükség. Látom, hogy Tündi iszonyatosan pipa, már szóra nyitná édes pici piros ajkát, de csendre intem:
- Tudom, hogy mit akarsz mondani, a tüzoltótiszt, a plátóim, tudom...majd megfegyelmezem csak kerüljön a kezeim közé.- mondom Tündinek gyorsan kiragadva a vitorlájából a szelet.

Harmadik helyszin egy harmadik emeleti lakás és itt halok (halunk) szörnyet - majdnem - hiszen ez a mi lakásunk! Ez meg hogy a fenébe lehet, hiszen itthon sem vagyunk. Felrongyolunk lift nélkül, iszonyatos égett szag áramlik ki a lakásból.
Megyünk a füstforrás felé, no most tedd fel a fejedre a szemüveget, vagy a gázálarcot - milyen jó, hogy vittük a szimatszatyrot - füstöl a fürdőszoba. No persze, Tündi bekapcsolva hagyta a hajsütővasat, az lecsúszott egy kicsit a mosógép tetejére és elérte a terítőt. Még szerencse, hogy más gyorsabban éghető anyag nem volt a közelben, csak mondjuk a fürdőszobai ajtó, no egy hajszálon múlott.Gyorsan cselekedtünk, szakszerűen kioldottuk a készüléket, habos volt még a kutyafüle is a fürdőszobában, azért még egy kis porral is megfűszereztük, nehogy a tűzfészek újra erőre kapjon.

Sikeresen elvégeztük a feladatunkat, Tündi kitakarította a fürdőszobát, ragyogott, mint a patyolat, előre engedtem, hogy zuhanyozzon. Majd én következtem, ő már akkorra itta a jéghideg sört a kanapén elnyúlva - nem is szereti, de most imádta - és várt engem, mert diktálni akart. Én pedig öltözködni kezdtem.Parfüm, smink oké, frizura belőve, Tündi bárgyún vigyorog - ez már a sör hatása, ki tudja hány dobozzal nyomatott le, amíg én készülődtem - és megkérdezi.
- Te meg hová a túróba mész kedvesem, úgy illatozol mint egy drogéria és a szemeid csillognak mint a csillagok, értelek már, minden világos. Mész a tűzoltótiszthez tüzet oltani és közben jól megdorgálod, na persze,de remélem megteszed!! No menj, megírom helyetted a förmedvényünket, ne is lássalak három napig. Legalább nekem is nyugtom lesz Tőled egy kicsit.
Már indulnék, de visszarángat egy pillnatra, ad egy puszit, egy olyan söröset, már alig bír megállni a lábán és a fülembe ordítja artikulátlan hangon:
- Megtedd az anyád úristenit, mert ha nem teszed, akkor én fogom! - és visszaballag a sörös dobozai közé.

Hozzászólások

Andy Jazz - július 14 2013 01:09:28
Kedves Éva!
A Nap korongja állandóan változó,iszonyú forró, csillagászok szokták kiszámítani, hány fokos. A felszínén napkitörések (protuberanciák) észlelhetők a csillagászati távcsöveken keresztül. Ezek hatással vannak az emberekre, az időjárásra.
Az irodalmi Napkorong is forr, pezseg a beküldött remek írások, versek hatására. Van itt is ismétlődő, az olvasókra kedvezően ható napkitörés is. A neve varika12! Megfigyelések szerint kitörését mindig egy Tündi nevű kisbolygó kiséri. Jót szórakoztam utánozhatatlan varikás hangulatkeltőkkel dúsított irásodon!

2 figyelmeztetés! Égő házban soha se használd a liftet! Áramkimaradás miatt benszorulhatsz!

Brrrr! A tűzoltó tisztek csapodárak! Ha olyan verseket írsz neki, mint a "Halvány erotika..." kész, véged van!

Óvó szeretettel barátod, Andy

gyongyszem555 - július 15 2013 10:55:14
Kedves András!
Őszintén örülök Neked, köszönöm, hogy rám találtál ebben a nagy hőségben és köszi ismeretterjesztő előadásodat. Mindig szeretem, szerettem. Drága Barátom! A felhevült - természetesen a hőségtől, mi mástól is?

tűzoltó tisztnek nem olvastam fel a Halvány erotika c. versemet, hiszen tudom, hogy akkor végem lett volna - de neki is -, úgy hogy Neked elárulom mert régi barátom vagy, hogy megmaradtunk a plátói szinten, abban nem lehet csalatkozni soha.A Tündi nevű kisbolygóm először megfeddett ezért, de végül is rájött, hogy jól cselekedtem (cselekedtünk).
Köszönöm szépen, hogy itt jártál örök barátod: Évi