|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_
Simon Roland
A rejtélyes szerelem I
A harmadik személy
A külváros a hétvége mozdulatlansága öltözve teljesen jelentéktelennek mutatta magát, kastélyszerű házakban pihentek a tulajdonosok. A levegő várakozással telt meg. A makett házak körül papír fák és bokrok sorakoztak. Az utca legalábbis ezt a látszatot keltette. Amikor a lendületes taxi feltűnt a sarkon az őszbe csomagolt városrész felsorakoztatta őszes szépségét. A lehullatlan levelek napfénycsóvákat gyűjtöttek össze, megszáradt eres testükbe zárva a fényeket és még görcsösebben ragaszkodtak a fához. A környék felfedte igaz értékét, kőből, márványból és üvegből készült építészeti stílusok jöttek elő a múltból és a lehetséges jövőből. Az élettelen tárgyak megelevenedtek. A bokrok mögül szobrok kandikáltak. A két utas megcsodálhatta az előttük feltáruló erődítmény merész formáit, ami ötvözte a modern kor és a tűnt századok stílusát. A férfi kifizette a fuvardíjat a sofőrnek, majd gálánsan elvette a nő csomagját. A modernkori lovag kisegítette a lányt a kocsiból. A taxis elviharzott, magára hagyta a párt. Robert és Victoria ugyanazon a munkahelyen dolgozott, egy óriás irodaházban. A lány titkárnőként, a másik meg rendszergazdaként tevénykedett az üvegpalotában. A felületes szemlélő a kettőjük kapcsolatát barátságnak írta volna le. - Ide költözött a szerelmem, miután az egészsége megromlott – Victoria kérdezni akart valami, de inkább letett a szándékáról, amikor észrevette, hogy a megszólalt a könnyeivel küszködött. Mind a ketten felnéztek az első ház emeletére, az átláthatatlan üvegfalra. A negyedik csengetésre kinyílt az ajtó és egy álmos arcú köntöst viselő középkorú vékony férfi kóválygott elő. A morcos lakó nem örült annak, hogy felkeltették legmélyebb álmából, de azért mégis válaszolt a kérdésre – Shelby, az albérlő elköltözött – közölte szárazon és egy levelet nyújtott át a férfinak, aki elvette és magában olvasta el ez üzenetet. Eközben Victoria az olvasó arcát tanulmányozta. A férfi elrakta a levelet. Némán sétáltak el a buszmegállóig. Tapintatos fények követték lépteiket. A nő nem tudta, hogy merre vezet majd az útjuk, de bízott a társában. Buszra szálltak. A kényelmes tömegközlekedési járműre kevesen szálltak fel. A zötykölődő buszon Victoria többször is oldalba bökte a titkolózó utastársát, aki a változó tájat figyelte. – Mi van a levélben? – suttogott a fülébe.
A lányt furdalta a kíváncsiság – Az üzenet lényege, jobban érzi magát. A szomszédos városban személyesen akar velem találkozni, a randi helyszíne a jó fogás nevű étteremben lesz - Mire a jármű beért a másik városba a nap aranyozta hegyvonulatok az estével barátkoztak. Egy olcsó motelben szálltak meg. Egy szobát vettek igénybe egy éjszakára. Robert a szőnyegen készített magának helyet, a két személyes ágyat udvariasan átadta a nőnek. Nem jött álom a szemükre. Robert sokáig fészkelődött, mire kényelmesen elhelyezkedett, a hátát a falnak támasztva olvasott és a füzetébe irkált – Még mindig szereted őt? – Victoria a szőke hajával játszott és a férfit nézte, szemében egyszerre bujkált féltékenység és kimondhatatlan vágyakozás. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 17. péntek,
Húsvét, Rudolf napja van.
Holnap Andrea napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdv!
