Napkorong

Simon Roland

A rejtélyes szerelem II

A csendbe belesimult a toll sercegése és a könyv lapjainak lágy surrogása, az éjjeli lámpa fénye mellett a fal mellett elmélyülten alkotó férfi és az ágyon kuporgó gyönyörű nő látványa feszült egymásnak – Még mindig szereted őt? – mozdulatlan vízbe hajított kavicsként hatott az újból feltett kérdés – Ez az én személyes magánügyem, holnap megismered őt – fakadt ki a férfi, a könyvét és a tollat ingerült mozdulattal elrakta a táskájába, a csomagot a másik mellé dobta. Victoria nem bírt a szobában tartózkodni, a takarót és a kispárnát magával cipelve, rohant kifelé. Ahogy elhaladt, megtáncoltatta az asztalon álló üdítős palackokat és a poharakat, véletlenszerűen felkapott egy táskát és kiviharzott a szobából. A becsapódott ajtó pisztolyként dördült az éjszakában. A megsértett lány a folyosón találkozott a szomszédokkal, az ifjú házasok édes szavakat suttogtak egymás fülébe, enyelegtek, ez még jobban felbőszítette.
A folyosó egy elhagyatott részén vert tanyát.

Robert nehezen ébredt. Hunyorogva nézett körül. Victoria üres ágyába befeküdt a hajnal.
- Keményebb vagyok, mint a padló – feltápászkodott. Hiába kutatta át a szobát, a táskáját, benne az összes pénzével, irataival, nem találta. A lakosztály főbejárata résnyire nyitva volt – Victoria nem zárta be az ajtót – sziszegte, ziláltan rohant le a portáshoz, bejelentést tenni a bűncselekményről. A motel tulajdonosa jegyzőkönyvbe jegyezte az esetet – A folyosón kamera van felszerelve, ha akarja visszanézhetjük – segítőkésznek bizonyult a szálló főnöke – Délután után lesz időm– Robertet arcul csapta a friss pékáru és a tea illata, amely a konyhából somfordált elő. A meghitt konyhában Victoria falatozott. A tűzhelyen tea gőzölgött. A kenyér fel volt szeletelve. A hűtőben három fajta szalámi és felvágott rejtőzött – Enyveskezű vendég járt nálunk. Éjfél körül valaki nyitva hagyta a tolvajnak az ajtót, hogy kirabolhasson. Egy fillérem sincs – A lány nem reagált az elhangzottakra, csak a szemével követte a férfi mozgását, mozdulatait. A panaszos felvágottat rakott a kenyérre, kitöltötte a forró vizet, majd csatlakozott a nőhöz – Bevásároltam, nézd mennyi finomságot vettem – Victoria hangjában nyoma sem volt a tegnapi féltékenységnek. A reggeli elfogyasztása után megtervezték az egész napot – Keressük meg Shelbyt – felkiáltással a Jó fogás felé vették az irányt. Az étteremben a pincér egy üzenetet adott át az információra éhes férfinak – Jobban vagyok, sokat sétálok, gyógyulok, ha feleségül vennél, boldogok lennénk, egyszer majd elmondom a a titkomat – Az aláírás olyan volt mint egy cizellált művészeti stílus - Shelby - Mind a ketten csalódottak voltak az elmaradt találkozás miatt – Hogy néz ki a kedvesed? Van olyan szép, mint én – Victoria összegyűrte, majd kisimította a papírt és kacéran kacsintott. Elhatározták, hogy tesznek egy túrát az erdőbe, hogy valamennyire feldobják a hangulatot. Sajnos társaságuk is akadt, a szomszédok, barátkozni akartak. Robertet és Victoriát irritálta a boldog pár, szimpatikusak voltak ugyan, de a boldogság, ami belőlük áradt teljesen felidegesítette őket – Milyen szépek vagytok! Hogyan ismerkedtetek meg? Mikor tervezitek az esküvőt? – Nehezen lehetett tőlük szabadulni – Nézzétek, ott egy őz, ezt le kell fényképezni - Amíg a mézespár a távolba révedt, és a bokrokat tanulmányozta, a furcsa páros felszaladt egy emelkedőn. Egy terebélyes tölgyfa mögé bújtak el és megvárták, amíg a kellemetlen társaság tovább sétál. A csicsergő gerlepár csatlakozott egy vidám turistacsoporthoz. A leskelődök megvárták, hogy a túrázók eltávolodjanak.