|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Érezz!
Életem a félelmed, mely magához ölel nehéz pillanataimban.
Nélküle már nem léteznék, ez éltet engem.
Látom reszketsz, és tehetetlen vagy, mint mindig.
Megbénítottalak. Elõlem nem menekülhetsz el.
Mindig itt leszek lelkedben, nem tudsz kiszakítani belõle.
Akárhogy próbálkozol, amíg a múltban élsz soha nem
Fog ez sikerülni. Mert én vagyok minden kínod és szenvedésed.
Nevemet füledbe súgja a szél, szinte égetve tested
minden porcikáját. Már nagyon régen tudod, hogy ki vagyok.
De nevemet nem mered kimondani, csak a súlyát érzed mélyen
legbelül. Egyre erõsebben szorítom össze a miattam megkeseredett
szívedet, mit úgy szeretnél, hogyha már megállna. Mert akárhányszor
téged megtalállak, nem teszem üressé és céltalanná lényed.
Nem, ennyivel te sem úszhatod meg.
Szenvedést, nyomorúságot és mérhetetlen dühöt hozok magammal,
amit csak neked adok. Mert mindenem a tiéd.
Tudom, hogy nem akarsz engem, de én nélküled már nem is lennék.
Megölellek, percrõl- percre egyre erõsebben.
Érzem hogy félsz, és örülök, hogy szinte már haldokolni látlak.
Félj csak, és itt leszek örökre melletted.
Szenvedj, és én élni fogok lelkedben.
Ha akarod soha nem foglak elengedni.
Mondd, mit érzel?
Engem érzel?
Hát érezz, mert én vagyok a FÁJDALOM.
|
|
|
- május 01 2008 01:57:54
Igen, érzem ez az. |
- május 01 2008 06:30:32
Ez a kétértelmûség vagy ellentétesség teszi izgalmassá a verset, holott a mélyben valahol megfagytak már az érzelmek s nam tudja a hajó, induljon vagy maradjon.... |
- május 01 2008 09:42:27
Szívenütõs, mélyen õszinte és emberi érzésrõl írsz a versedben... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
