|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Súlyos betegsége ellenére az utolsó napjának egy részét az udvaron töltötte. Hol leült, hol felállt, miközben fejét kissé feltartva körbenézett az udvaron. Én bentről figyeltem szinte minden mozdulatát. „Búcsúzik az udvartól” – gondoltam magamban, talán érzi, hogy már nem sok ideje lehet hátra.
Csak néhány hete, hogy észleltük a nyakán a duzzanatot. Közben már észre lehetett venni rajta, hogy nem úgy viselkedik, mint máskor. Nem volt étvágya, és lassanként már az ételhez sem igen akart nyúlni. Pedig mindig nagyon jó étvágyú kutyus volt.
Hívtuk is a körzeti állatorvost, aki az utolsó években veszettség ellen oltotta. Az megvizsgálta, és azt mondta nekünk, hogy sajnos, a kutyának Lymphomája van. Több helyütt is duzzanatot észlelt a testén. Azt is mondta, hogy megmenteni az életét sajnos, nem lehet, de egy gyógyszer adásával a kedélyét egy kis időre jobbá lehet tenni. Majd meglátjuk, hogy attól jobban lesz. Ki is váltottuk a felírt gyógyszert, ami 10 napra volt elegendő. Aztán felhívtam az állatorvost, hogy írjon még fel neki ebből a gyógyszerből, mert úgy láttuk, hogy valóban sokat javult az állapota. Újra volt kedve enni, játszani, mint máskor. Az állatorvos azt mondta, hogy mivel szteroidról van szó, próbáljuk meg egy kis időre elhagyni a gyógyszer adagolását. Így is lett. Ezután is ugyanúgy kapta a számára finomabb falatkákat, csak most már gyógyszer nélkül. Egy hét elteltével azonban már ismét nem volt hajlandó enni, játékos kedve is egyre alább hagyott. Szemlátomást fogyott, miközben bal felől is duzzanatot lehetett kitapintani a nyakán.
Az állatorvosnál ismét felírattuk a gyógyszert, de abból csak 3 db-ot sikerült beadni neki, azt is nagy nehezen. Szerettük volna az életét egy kicsit még meghosszabbítani, legalább addig, amíg Niki lányunk haza nem érkezik Karácsonyra. Sajnos, ez a dédelgetett tervünk nem sikerült.
Nikó állapota a gyógyszer újbóli adagolásának ellenére nem javult, sőt inkább rosszabbodott. A negyedik tablettát már nem sikerült megetetni vele.
Csak egy hét múlt el a tabletta adagolása nélkül, de az már elég volt, hogy az állapota súlyosbodjon. Már nem evett, csak néha vizet ivott.
Az utolsó napokban már úgy keltem fel reggelente, hogy nem találom életben. A légzése szaporább lett, s néha úgy kitátotta a száját, mintha hányni akart volna. De csak nagy levegőt próbált venni, kevés sikerrel. Sikerült az udvarról behívnom a nyárikonyhába, ahol nem volt annyira hideg.
Utolsó napjának délelőttje volt. Láttam rajta, hogy itt már nem tudunk mit tenni. Felhívtam az állatorvost, hogy csak Ő tud segíteni az elaltatással, mert Nikó nagyon rossz állapotban van. Ő meg is ígérte, hogy aznap délután érkezik.
Délután ismét felhívtam az állatorvost, hogy a kutyus nagyon rosszul van. „Sajnos, sok a hívásom és a kutyaaltatás az utolsó” – mondta, s még azt, hogy hamarosan jön.
Nikó mellett voltam az utolsó leheletéig, közben a fejét, fülét simogattam és beszéltem hozzá. Már nem igen reagált a beszédemre. Nagyon sokat szenvedett, míg szíve utolsót nem dobbant és a sűrű légzése hirtelen megszűnt. Majd néhány hosszú horkantás szerű hang tört elő a szájából. Akkor már tudtam, hogy ezek az utolsó életjelei. Az orvos sajnos, későn érkezett.
Igen megsirattuk Nikót, mert Ő is olyan volt nekünk, mintha az egyik gyermekünk lett volna. Akár csak Buksi kutyus, annak idején.
Nikó 7 éves sem volt, még élhetett volna!
Torma Zsuzsanna
2013. november |
|
|
- december 11 2013 06:58:11
Sajnos már átéltem hasonlót. Teljesen együtt érzek. Szépen megírtad. |
- december 11 2013 15:00:25
Kedves Zsuzsikám!
Könnyeket csaltál a szemembe ezzel a megható, fájdalmas írásoddal - hiszen én is sajnálok minden élőlényt -, de hiszen akkor Ő még aránylag "fiatal" kutyus volt. Elhiszem, hogy megsirattátok, hiszen Neked is nagyon érzékeny a lelkivilágod, nagyon szereted az élőlényeket és nagy fájdalom, ha eltávoznak.
Szeretettel olvastam prózádat - bár ne kellett volna még megírnod - érzem, hogy Te is így gondolod.
Gratulálok, szeretettel.: Évi |
- december 17 2013 12:36:00
Kedves Joci és Évike!
Nagyon szépen köszönöm hozzászólásaitokat, kedves együtt érző szavaitokat!
Évikém! Valóban jobb lett volna, ha ezt az írásomat nem kellett volna megjelentetnem. Ha ez a szomorú eset nem történt volna meg!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- december 19 2013 09:33:35
Jajjjjjjj, de nem szeretem az ilyen történeteket, főleg, ha még igaz is!!
Sajnálom a kutyust, a kiscicámra emlékeztet a története, akivel én is ott voltam az utolsó pillanatig :'( |
- január 13 2014 17:08:22
Zsuzsanna, gratulálok írásodhoz. Nem tudtam elkerülni, mert éltem már át hasonlót több kutyával és cicával is. Ezért kellett, hogy elolvassam. Persze én idôsebb vagyok és az én életembe kisgyerek korom óta sok kisállat élete fért bele. Volt 18 éves cica három is, volt 11 éves is, de még Pesten volt két hosszúéletû kutyám egymás után, azután egy harmadikat három hónaposan vettük itt svédben már az elsô hónapban (45 kilós fekete óriás lett). Mostani cicánk négy éves, de legutóbb kemény 7000 koronát költöttünk orvosra. Könnyen megfázik...
Zsuzsanna, gratulálok és sajnálom...
Szeretettel:
PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
