|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
A vágy villamosa
Zsuzsanna fázósan húzta össze magán a szürke szövetkabátot, s lehelete nedvesen csapódott le a szája elé felhúzott kötött sálba. A fákra fehér virágokat rajzolt a fagy, s kristálycseppek csillogtak a villamosmegálló peronján.
- Jöhetne már az a fránya villamos- mormogta magának a lány, s mint egy varázsütésre, a távoli síneken felvillant a két sárga fényfolt.
Zsuzsanna nem szerette ezeket a reggeleket, hideg volt, a villamoson sem tudott felmelegedni, s az út végén várta az unalmas iroda, csupa semmiségről csacsogó nővel. Nem mintha a magányos esték színesebben teltek volna. Fél éve lépett ki egy hosszú kapcsolatból, amiben elszürkült az élete és ő maga is. Azóta sem találtak rá a színek.
A villamosra felszállva kabátját a feneke alá húzva leült és körülnézett. Rajta kívül néhány utas ült a járművön, belegömbölyödve télikabátjukba, hogy minél inkább magukba öleljék annak melegét.
A vele szemközti ülésen egy borostás férfiarc nézett rá vissza, majd felmérve a kínálatot, unottan kibámult az ablakon.
- Szörnyen nézhetek ki- suhant át Zsuzsannán a gondolat s megigazgatta bojtos sapkáját a fején, bár tudta ez nem sokat segít rajta. Kezét esetlenül leejtette maga mellé az ülésre s ujjai egy vékony füzetszerű valamibe ütköztek. Félrehúzva télikabátját, megnézte, hogy mit is talált az ülése mellett. Margarita- széles világ, csodás szerelem. Romantikus kisregény volt, amit oly sokszor látott édesanyja éjjeliszekrényén is. Kicsit viseltes volt, megsárgult lapjait az idő is sokat lapozta. Zsuzsanna mosolyogva forgatta kezében a füzetet.
- - Miért is ne? Belenézek egy kicsit, addig sem unatkozom- gondolta s találomra belelapozott.
Gabriella vágyódva nézett a férfi izmos alakja után, amely egy párduc ruganyos lépteivel távolodott tőle.
-Nem, nem lehet, hogy csak úgy elmegy, és soha többé nem láthatom - sikította a nőben egy hang, s minden kételyt félredobva a férfi után rohant.
- Márkó, várj! Szeretlek!- omlott a férfi karjaiba, mely erős satuként szorította magához. Szájuk vadul egymásra talált, s mint szomjazók a pohár vízzel, nem tudtak betelni egymással. Gabriella érezte, ahogy a férfi erős vágya keményen csípőjéhez nyomódik s ettől az ő testén is futótűzként lobbant végig a vágy. Akarta ezt a férfit, úgy akarta, mint még soha senkit ebben az életben. Érezni akarta a bőrét az ujjai alatt, az ízét a szájában, az érintését a testén.
Zsuzsanna úgy vélte, mintha ezen a reggelen kivételesen beindították volna a fűtést a villamoson. Nahát, még ilyen sem volt. Letolta a sálat a szája elől, s kigombolta a szövetkabát felső gombját, majd picit átpörgetve a lapokat és a történetet, tovább olvasott.
Gabriella halvány krémszínű fehérneműben lépett be a hálószobába. Félt, vajon a férfi vonzónak találja-e őt, hiszen teste már nem volt olyan szép és feszes, mint fiatalon. A csipkés kis semmiségek alatt kisejlett melle körvonala és szeméremdombjának domború íve. Sötét haja lágyan keretezte arcát s szemében angyali fények játszották sokat ígérő játékukat.
- Gyönyörű vagy- nyögte a férfi és a nő tarkójára fonta gyengéden ujjait. Gabriella elmerülve a kék szempár ölelésében, tudta, hogy ő most valóban gyönyörű.
- Hát persze, ez pont így szokott történni- gondolta Zsuzsanna s levette bojtos kis sapkáját a fejéről. Barna félhosszú haja kócosan omlott le a vállára. Arcára rózsaszín pírt rajzolt a villamosban áramló meleg. –Mi a csuda van itt, megbolondultak ezek, hogy ennyire fűtenek?
Mielőtt visszafordult a kisregényhez, tekintete összekapcsolódott a vele szemközt ülő borostás férfiéval.
- Nahát, milyen szép kék szeme van- állapította meg magában Zsuzsanna, s kicsit zavartan elfordította fejét a férfi arcáról, akinek egy halvány kis mosolycsík rajzolódott ki a szája szegleténél.
Márkó keze reszketőn érintette a nő nyakának ívét, s a mozdulatot szája, mint hű szolga követte. Gabriella minden gátlást, szemérmet, félelmet elfelejtett. A férfi tenyerébe csókolt, majd lassan végigvezette testén a kezét. Először a melleire húzta s hagyta, hogy a csipkés kis csoda a földre hulljon róla. A férfi ujjaival és nyelvével kőröket rajzolt a puha húsba, egyre gyorsabban és erősebben s a nő mellbimbója izgatottan ágaskodott még több gyönyört koldulva. Majd mikor már elviselhetetlen volt az édes kín, Gabriella lassan tovább húzta az inas kezeket a két combja közé, amit a férfi hű szolgája- szája- követett.
Zsuzsanna picit fészkelődött az ülésen, roppant kényelmetlennek érezte valamiért. A szemközt ülő férfi éppen megnyalta a szája szélét, rettentő szexisen és szemével végigsimogatta a lány testét.
- Á, csak képzelődöm- gondolta Zsuzsanna, s önkéntelenül kicsit szétnyíltak a térdei, amit gyorsan össze is rántott. A borostás férfiarcon ismét átfutott a vidám kis mosoly.
- Kifejezetten jóképű fickó – állapította meg magában a lány s barna szemeiben sárga lángok éledtek újjá.
Gabriella kéjes lihegéssel omlott az ágyra, maga alá fordítva a férfi izmos testét. Szájával végigszántotta a vállát, a mellkasát s…
- Bosnyák tér- mondta a hang.
- Miii? Atya ég, még a végén fent marad a vágy villamosán- ugrott fel helyéről Zsuzsanna, leejtve a kis füzetet az ülés mellé és gyorsan lelépett a járműről. Tekintetét visszalopta egy röpke pillanatra, s látta, hogy a távolodó villamos ablakából egy borostás férfiarc mosolyog rá. Feltette bojtos sapkáját, begombolta a gombot szövetkabátján, szája elé húzta a sálat és vidáman elindult a munkahelyére. Úgy érezte, a kiszínezett világ még ezer csodát rejteget. |
|
|
- február 23 2014 08:33:20
Kedves Emese!
Tetszett a prózád, pontosan annyi erotikát csempésztél bele, amennyi kell, hogy élvezhető legyen. Szeretem az ilyen írásokat.
Gratulálok!
Évi  |
- február 23 2014 10:51:58
köszönöm...és elnézést...elvileg döntöttem a betűket a váltogatásoknál... |
- február 23 2014 11:30:45
Kedves Emese!
Így is maximálisan érthető volt, hogy mit olvasott Zsuzsanna és mi volt az, ami az eseményekre vonatkozott. Nem akarod folytatni? Hátha "összejönnek", majd egy következő villamoson , útban hazafelé ...
Nagyon szuper, erotikus...romantikus. |
- február 24 2014 12:19:44
Kedves Mse!
Nagy érdeklődéssel olvastam remek írásodat. Tényleg, nem ártana folytatni.
Szeretettel gratulálok: Viola |
- február 24 2014 16:48:10
köszönömfolytatás?..talán majd egyszer |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
