|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Elmélkedés az emberiviselkedésről
Nehéz válaszolni erre az egyszerűnek látszó kérdésre. Mégis sokféle választ adható és kapható. Háborúban a személyiség értéktelen, csak a katonák létszáma fontos, ha meghal hősi halott lesz, de lehet, hogy jeltelen sírba temetett névtelen. A vezérek tehetsége, szaktudása is csak a csaták sorsának kimenetele miatt fontos: győznek vagy veszítenek, eszerint jegyzi meg nevüket az utókor.
Hasonló a helyzet a politikai életben is, a tömegek dicsérik, éltetik vagy ítélik el a vezetőket.
Mennyit ér a tudós, a feltaláló, a zseni, a művész? Alkotásának hasznossága, értéke, szépsége dönti el.
Mennyit ér az átlagember?
„Nincs, mi gátat emeljen közöttünk,
társ a társra mindig rátalál,
egyetért, mert egyenlő az ember,
mennyi munkát végez, annyit ér..” – énekelték a szocialista korban, munka dicsőség dolga volt, és az emberhez méltó élet teremtő alapja.
Ma ez a mottó: Mindenki annyit ér, amennyi vagyona van. /a hasznos kapcsolatok is fontosak/ Két tábor áll szemben: gazdagok és szegények. Kérdés: honnan a gazdagság, mi okozza a szegénységet? Bűn-e a szegénység?
Szégyellni kell-e? Érdemes és fontos számításba venni a múltbeli körülményeket is: gazdag ember szegényedett el, vagy nincstelen vagyonra tett szert és mitől. Nem csak anyagi javakra gondolok, erkölcsi értékekre, származásra, sérelmekre, árulásra is.
Egyszerű – nem politikai – példát mondok. Az irodalmi portálokon nem csak az alkotásokat ítélik meg az ugyancsak amatőr kritikusok / sőt többnyire nem/ - hanem a szerzőt, annak személyiségét, anélkül, hogy ismernék életkörülményeit, személyiségének értékeit, sorsát, múltját, korát, jellemét, tisztességét.
Többször voltam szenvedő alanya ilyen sértő – számomra fájdalmas – támadásoknak. Minden alkalommal megdöbbentett és nem szoktam hozzá, mert nem értem, miért bántják ismeretlen alkotó társukat egyesek az ilyen tét nélküli estekben. Legutóbbi alkalom – ma is fáj még – egy férfitól származó rövid vélemény egy több hozzászólásból álló vita végén így szólt.
„Hahaha és a gyerekszobád…?” – a folytatás már nem is érdekes.
Miért fájt nekem? Megírtam az illetőnek, idős vagyok, súlyos beteg és csak ezzel gyógyítom magam. Gyerekszobám nem volt, sőt árvának, szegénynek születtem, gyerekként nyomorban nőttem fel – szüleimmel és testvéremmel egyetlen fűtetlen szobában laktunk albérletben, ahol sem víz, sem villany nem volt. Nem szégyellem, mert boldog voltam szerető családomban és megtanultam becsülni a kényelmesebb életkörülményeket.
Mit jelentett a saját gyerekszoba annak, - feltételezem, volt neki - aki nekem a sértő megjegyzést írta és jelenlegi nehéz életemet kikacagta? Elképzelni sem tudom, mennyi élvezetet kapott ettől. Helyette szégyellem magam. |
|
|
- március 22 2014 17:59:19
Mamuszka Drága!
Te képes vagy ilyen témán gondolkozni? Megsértődni meg pláne?
Te egy okos nő vagy, mindannyiunkat kenterbe versz, ne vedd észre a bántó dolgokat. Nekem sem volt gyerekszobám, de gyerekkorom sem, mert dolgoznom kellett 8-9 éves koromtól, és minket sem kényeztetett el a sors.
Tudom, érzékeny vagy, légy szíves emelkedj felül, küldöm az önbizalmat Neked, pedig nekem sincs sok. De szeretettel küldöm, írd meg, ha eltalált.
Szeretettel kívánok erőt, egészséget: Viola   |
- március 22 2014 22:58:41
Mamuszka Kedves!
Teljesen egyetértek Violával, ne törődj sértő megjegyzésekkel.
Nekem volt gyerekszobám, de mostanában az élet pofoz. Álmomban sem gondoltam volna erre,de minél öregebb vagyok annál több gondom van.
Az élet szép oldalát kell meglátni, például a Te írásaidat én nagyon szeretem.
Küldök egy kis önbizalmat Neked én is, a legnagyobb tisztelettel és szeretettel!
esprit |
- március 23 2014 05:45:20
Drága Mamuszkám!
Én maximálisan megértelek és értem a mondanivalódat. Érzékeny a lelkivilágod, rettenetesen sért az igazságtalanság, az emberi közöny, ha még cinizmussal is párosul. Gondolok itt az irodalmi portálokon "elszenvedett" inzultusokra. Az elmúlt két évben én is tettem egy pár "kitérőt", kaptam néhányszor a pofámra, hogy túlcsordult, szirupos, giccses, lelkizősek a verseim és túl hosszúak. Nem esett jól, de általában mindenhol "felvettem a kesztyűt". Én azt kértem a gátlástalan, önelégült, hideg, emberalatti kritikusaimtól minden esetben, hogy bizonyítsák be nekem, hogy ők hogyan írnák meg az általuk kritizált szösszenetemet. Nem sokan tették meg, de aki megtette, megbeszéltük és azután a legjobb barátom lett.
Szubjektív alapon nem tűröm az "okostojásokat", a segítő, intelligens kritikát tudomásul veszem, és ha lehet belőle tanulni, akkor tanulok.
Én úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik ilyenképpen sértegetik az írni szerető embertársaikat, komoly problémákkal küzdenek, önértékelési problémákkal, személyiség torzulásokkal, melyet kezeltetniük kellene, ha meg lehetne nekik mondani.
Bolyongásaim során odáig jutottam, hogy az egyik klubból kitöröltettem az összes oda publikált verseimet, prózáimat és a nevemet is. Jól tettem.
Én nem látok Nálad önbizalomhiányt, Te értékes ember vagy, rettenetesen nagy igazságérzettel, ami nagyon szép erény. Te "csak" keresed a választ, hogy miért ilyen az emberek - a kemény kritikusok -, én is ezt kerestem és az előzőekben leírt következtetésekre jutottam. Eleinte rettenetesen bosszantott és képes voltam én is magam alá zuhanni, de hamar kirángattam magam és ma már abszolút nem érdekel a "keménységük".
Tudom, könnyű ezt mondani egy kívülállónak, hogy "ne törődj vele", mert ez nem így működik. Amikor az egyik ilyen pasit megkértem, hogy bizonyítsa be, hogy ő jobban meg tudja írni, azt nyilatkozta - megírta ugyan -, hogy már bánja, hogy "belém kötött", mert úgy érzi nagy fába vágta a fejszéjét, de megírta, és én ezt díjaztam és örültem neki. Ezek után soha többé nem kritizált. Elgondolkodott. Kritizálni könnyű a másikat, de bizonyítani már sokkal nehezebb. Rettenetes felelősség a kritika, ha azt jól akarja végezni a kritikus. Nagyképűséggel, önelégültséggel, sznobsággal semmire nem megy!
Szeretettel olvastam gondolataidat és gratulálok írásodhoz.
Szeretettel ölellek: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
