|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Részlet a Necronomicon átka címû regénybõl.
Piotr atya verejtékben úszva ébredt fel. Már megint ugyanaz a lázálom gyötörte. Egy hatalmas tüzet látott. A tûzben egy könyvet, de a könyv nem ég meg, hanem folyamatosan lapozza valami, és a lapokból torz testek szállnak ki, megcsonkított hullahegyek, közben pattogó katonás hangot hallott menetelõ csizmák dobbanásával r30;eins, zwei, eins, zwei r30;balra, te jobbrar30; eins, zweir30; Ledobta magáról a lószõrpokrócot és az oltárhoz támolygott. Kezét az örökké égõ mécses lángja fölé tartotta, hátha átmelegszik. Rázta a hideg a lázálomtól. Megigazította az egyszerû kõoltáron lévõ fekete-fehér lobogót, megsimogatta a Mária-szobrot, ivott egy kortyot a szenteltvízbõl, bekente vele a homlokát, majd az oltár alól elõvette fehér köpönyegét. Magára igazította, hogy a vörös kereszt pont a vállára essék. A mécses melletti kis vászon csomagot lassú, óvatos mozdulatokkal kibontotta, két kézzel az ég felé emelte, majd a szájához érintette, és óvatosan visszatette az oltárra. Bal kezébe vette az ostort, a jobba pedig a kardját. Letérdelt a kõoltár elé és szemét a fölötte lévõ feszületre emelte.
r11; Uram! Ha ugyanazzal az álommal áldasz meg, segíts, hogy megfejtsem! Látod ilyenkor szenvedésem. Nem tudom, hogy a múltat vagy a jövõt látom, vagy egyszerû lázálom csupán, mely bûnös lelkemet tükrözi vissza. Mutass utat gyenge elmémnek, mely még mindig nem akarja megérteni az isteni útmutatást! Tudom, hogy mondani akarsz valamit, csak én nem értem.
Amikor Piotr atya eddig jutott az imádkozásban, a kõfeszület hatalmas robajjal lefordult a helyérõl, és fejjel lefelé fent akadt a falon. Már nem csúszott tovább, de a robajlás nem szûnt meg. Piotr felugrott, és a kis földalatti kápolna lépcsõjén felszaladt a nagy templom sekrestyéjébe. Még a fehér köpönyeget is magán felejtette, de szerencsére nem volt ott senki. Riadtan körbenézett, még mindig hallotta a robajlást, mely egyre csak erõsödött. Ránézett az oltárra, és a látványtól elakadt a lélegzete. A nagy templom feszülete is fejjel lefelé lógott.
r11; Uram! r11; kiáltotta. r11; Eljött az Antikrisztus. Itt a sátán. Ez maga az ördög mûve. Értem az üzenetet, értem az álmot, tudom a dolgom. Ne félj semmit, Uram! Ó, Krisztusom segíts! Angyalok hada vegyen körül védelmezõn! Segítsenek küldetésemben!
Izgatottan keresztet vetett, odament az oltárhoz, felmászott rá és megpróbálta a keresztet visszafordítani, de képtelen volt mozdítani. rMajd holnap az öreg harangozóval,r1; r11; gondolta. A robajlást még mindig hallotta, s úgy vélte, hogy tán a füle cseng. Akkor még nem tudta, hogy a világon mindenhol megfordultak a keresztek, és azoknak a robajlásait hallotta.
Visszament a sekrestyébe, és a szekrény melletti kõlapból nyíló titkos lépcsõn lemászott az Örökké Égõ Mécses szentélyébe. Itt kisebb volt a feszület, le tudta venni a falról, felállította az oltáron, elétette féltett kincsét, a vászoncsomagot, melyben egy hatalmas rozsdás szeg volt. Ez jelentette számára a hovatartozást.
Valaha együtt õrizték társaival a tüzet, de õ ezt már csak álmaiban és látomásaiban tudta felidézni. Mestere évekkel ezelõtt magára hagyta, nem sokkal azután, hogy beavatta a szentély titkába. Most már csak egyedül õ õrizte a tüzet, a világosságot. A templomosok hozták a mécsest és a szeget a Szentföldrõl. A mécsest nem kellett meggyújtani, sem olajat hozzáönteni, mindig égett, bár mintha az utóbbi idõben gyengébb lett volna a lángja. Mestere, aki a Szent Láng õrizetét rábízta, azt mondta, hogy a láng Jézus szelleme, mely örökké ég, és a szeg az a szeg, mely átjárta Jézus testét, megõrizve vérét egy kései utókor számára, bizonyságul, hogy kik viszik tovább a krisztusi vérvonalat. Piotr atya mestere szerint Jézus Krisztus egyszerû emberként élt mindaddig, míg magához nem vette mágikus képességeit. Azt akarta, hogy minden ember képes legyen arra, amire õ, és hogy bebizonyítsa az emberfia erejét, a kereszthalálból feltámadott. A keresztények a jézusi misztériumot lezárták a mennybemenetellel. Nem adták tovább a valóságot, hogy Jézus Krisztus a feltámadása után kedvesével, Magdolnával és édesanyjával a távoli Kaszpi-tengerhez vándorolt, gyermekeket nemzett, és azóta is boldog idõtlenségben várja újbóli megmutatkozását. Gyermekei messzi tájakra vándoroltak, családot alapítottak továbbörökítve Jézus vérét. Majd egyszer, sok száz év múltán, amikor az emberi gyarlóság eléri csúcspontját, amikor az emberek vasparipán fognak száguldozni, olyan könyveket olvasgatva, melyeket nem kell lapozgatni, és a képek valóságra kelnek bennük, akkor lesz szükség Krisztus vérére. Jézus Krisztus kései utódai egyesítik majd erejüket, hogy megvalósítsák a földön az örök mennyország birodalmát, hogy az emberek újra a paradicsomban éljenek. Arra a kérdésre, miként lesz a véres szeg bizonyítéka a krisztusi vérvonalnak, a mester nem tudott válaszolni. Piotr atya ugyan kért erre vonatkozó álmot, de csak kusza képeket kapott fehérruhás, szájkendõs emberekrõl, akik apró edényekkel foglalatoskodnak. Az öreg mester, mielõtt elment, megsúgta a szeg második titkát. Azt, hogy akinek a birtokában van, az emberfeletti képességekre tesz szert; övé a világ, övé a hatalom. Sajnos, ez sok tekintélyre éhes kalandor fülébe eljutott, s bizony többször véres kimenetelû csatába torkollott a szeg és a Szent Láng õrzése. Eddig a chojnowi altemplom tûnt a legbiztonságosabb helynek. Itt nem keresi senki. Sem az elvakult keresztény papság, sem a kései áltemlomosok, akik uzsorakamatra kölcsönöznek a szegény embereknek, hogy aztán koldusbotra juttassák õket, elvéve minden vagyonukat.
Piotr atya titkos rendje már több száz éve õrzi ezt a két ereklyét itt a föld alatt, persze csak titokban, mert boszorkányság bûnével rendtársait már mind máglyahalálra küldték. Legádázabbul a keresztény papok keresik, hiszen pont õk nem akarják, hogy az igazság napvilágot lásson. Még csak az kéne, hogy minden ember jézusi hatalommal bírjon! Akkor hogyan tudnák a hatalmasok és a papok rabságban tartani az embereket?
Az atya nem akarta a szent tárgyak erejét kihasználni, mert tudta, hogy azok nem az övéi, ellenben végiggyakorolta Jézus cselekedeteit. A vízen járással és a borkészítéssel rendre csõdöt mondott, de gyógyításai mind sikeresek voltak. Arra is rájött, hogy egy alapos böjt után minden feladatot könnyebben old meg. Amikor böjt után próbálkozott a vizet borrá változtatni, a víznek valóban bor íze lett, de továbbra is színtelen maradt.
Piotr atya csak egy lángõrzõnek tartotta magát, pedig ennél sokkal többre volt képes. Hívei mind szerették, és õ bizony bele-beleszõtte imáiba és a szertartásokba Jézus Krisztus valódi üzenetét. Mindennek ellenére gyávának tartotta magát, hiszen nem mert gondoskodni utódról, aki továbbõrzi a Szent Lángot és Jézus vérét.
Most, az idegességtõl még mindig remegett a keze, amikor elõvett négy gyertyát az oltár alól. Meggyújtotta, és a szentély minden sarkában felállított egyet-egyet. Kezébe vette a szenteltvizes palackot, tartalmával behintette magát és a helyiséget. Elégedetten újra kezébe vette a kardot és az ostort. Letérdelt, s szemét ismét a feszületre függesztette.
r11; Uram, segíts, hogy tovább is lássam az álmot, segíts, hogy megakadályozzam az Antikrisztus eljövetelét! Segíts, hogy méltó szolgád legyek! Világosítsd meg elmémet, hogy tudjam, mit kell cselekednem!
Piotr atya órákon át folyamatosan kért és imádkozott, mindaddig, míg a kimerültségtõl összecsuklott és elterült az oltár elõtt. Testérõl szakadt a verejték, a ruhája teljesen átázott, szeme fennakadt, teljes önkívületben volt. Újra ugyanaz: egyszerre dobbanó csizmák, pattogó katonás hangok, egy, kettõ, egy, kettõr30; és a könyv. Aztán egyszer csak saját magát látta, amint szitáló hóban vágtatva elhagyja Chojnow-t. Keresztüllovagol erdõn, mezõn, falvakon, egészen egy útelágazásig, ahol van egy faragott tábla, de nem tudja elolvasni, mi áll rajta. Valami bogu vagy bogus, legalábbis valami ilyesmi. Megy tovább a jobboldali utat választva, s hirtelen egy nagy tûz elõtt látja magát, amint egy vörös könyvet akar a tûzbe dobni, de nem tudja megtenni, sikolyt hall, és látja a vért, amely a könyvre folyik. Sok vér, nagyon sok vér. Hirtelen becsukódik a könyv, és vastag por lepi el. Tüzet már nem lát sehol sem, csak egy gyenge kis világosságot, egy picike fényt valahol messze a távolban.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 22. péntek,
Cecília napja van.
Holnap Kelemen napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
