|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
_
szeretrete várva
1. rész
Ott állok a ravatalozó előtt, a fekete kis ruhámban. Magas sarkú szandálomban egyik lábamról a másikra billegek és arra gondolok, hogy vajon nagy felháborodást keltenék-e mezítláb. És ha igen? Miért tartanak még mindig fogva az elvárások? A koporsó felől ekkor felsír egy hegedű, s a fájdalom a lábamból felkúszik a szívembe és szorosra markolja. Palitól búcsúzik kisebbik lánya. Nézem a fel-le ránduló vonó játékát és a koporsóban békésen pihenő Palira gondolok. Felettesem volt az iskolában, míg nyugdíjba nem vonult. Ősz hajú, alacsony, munkamániás emberke volt. Olyan pedagógus, akinek a tiszta, őszinte egyénisége példaértékű a mai világban. Nem játszmázott, nem járt kerülőutakon, nyílt volt, egyenes és mindig segítőkész. Az élet mégis elvett tőlem, semmint adott. Felesége évek óta magatehetetlen beteg, tolókocsihoz van kötve. Nagyobbik lánya csontvelőrákban meghalt huszonévesen. És ő tizenegy évig harcolt a vérrákkal, mely végül győzelmet harapott belé. Ismerem a mondást: mindenki annyi terhet kap….én akkor piszok gyenge ember akarok lenni…egy lelki toprongy… meglehet mostanság nem is állok távol ettől a személyiségtípustól.
Hazafelé menet tudom, nem lesz akivel megosszam a gondolataimat. Blanka lányom, a szép, nyurga kiscsikó, a horvátoknál nyaral. Zénókám, okos nagyfiam a barátnőjével romantikázik. Pici két éves Zéti babám pedig apás hétvégén van. Üres a ház, miközben én telve vagyok érzésekkel, mint egy túlfújt piros lufi. Szétdurranok, elég egy apró tűszúrás.
Az ajtón belépve lerúgom kínzóeszközömet a sarokba. Mekkora hülye vagyok, hogy csak most teszem meg.
Csabival is húsz évig húztam. Először szerelemből - Istenem, hát más pasinak is eljár a keze, mikor dühös, de azért biztosan szeret…majd a gyerekek érdekét szem előtt tartva - az a helyes, ha nem csonkacsaládban nő fel az a gyerek, még akkor is, ha apa túl sokszor mérges, hisz tudom, nagyon szereti őket…majd anyagi megalkuvás - ugyan már, csak egy kurvát dugott meg, de engem szeret, s különben is, emiatt vesszen a ház, az autó…
Utólag, kívülállóként visszatekintve az élet nyitott ablakán, iszonyatosan dühös vagyok a megalkuvó önmagamra. Hol van az a nő, aki mindig, minden körülmények között önmaga akart lenni? Mikor váltam szeretetéhezővé? Mikor vesztem el?
Tíz hónappal ezelőtt felébredtem az októberi napocska hajnali érintésére és úgy döntöttem, nem csinálom tovább. Csabi lent aludt a nappaliban-már harmadik hónapja- ezzel büntetve, hisz „rossz voltam”.
- Nem bírom tovább, nem szeretlek már, menj el, kérlek! - Ez volt a terv. De tányértörős eszement őrjöngés lett belőle.
- Hülye picsa, nézz magadba, semmit nem csinálsz, mióta Zétény megszületett. Utálok itthon lenni, egy dagadt disznó vagy…- kék szemei veszettül jártak a szemüveg mögött, szája groteszk undorba savanyodott össze, ahogy kifolyatta rajta a szavakat.. Hangos dübörgéssel ment fel a lépcsőn a nappaliból a szobába, majd összedobált néhány ruhát egy bőröndbe és a tölgyfa bejárati ajtót maga mögött bevágva elhúzott az autóval.
- A francba, az autó!- gondoltam, mivel világvége után lakunk kettővel, de ez akkor csekély veszteségnek tűnt.
- Szabadság, édes szabadság, szeretkezz velem! |
|
|
- július 20 2014 12:13:19
Kedves Mse!
Minden szavad, gondolatod teljes őszinteséggel átjött és én annyira érzem, hogy valósággal fáj.
Vigasztalni nem tudlak, hisz ez a Te életed, meg is fogod oldani, hisz erős vagy. Befejezve amit elkezdtél, "mindenki annyi terhet kap, amennyit elbír". Nem leszel gyenge, sőt, sokkal erősebb, mert a kényszer rávisz! Mindegyikünknek megvan a maga sorsa, azért születtünk le a Földre, hogy teljesítsük feladatunkat. De jó, hogy én már a vége felé járok, de Te fiatal vagy, 3 gyerekkel.
Isten adjon Neked sok erőt, türelmet és elfogadást.
Szeretettel gondolok Rád bátorítással: Viola  |
- július 20 2014 16:12:05
Kedves mse!
Már írásod címénél láttam, hogy a –szeretet szónál tetten érhető a „ frajdi” elírás, Gyakorló grafológusként és magamat is megfigyelve, tudom, hogy amivel problémánk van, ami nem rendezett az életünkben, amihez kínos emlékek és érzések kötnek bennünket, ott az az írásban is kiütközik. vagy csomó, vagy torzulás, vagy elírás stb… érdekes módon kétszer is!!! A főcímnél és az újra leírt címnél szinte megerősítve….
/ a pozitív érzések szintén kifejeződnek, példaként csak annyi: akit szeretünk, aki fontos az életünkben, akihez szépséges érzések kötnek, azok nevét például, önkéntelenül is nagyobb, erőteljesebb és nyomatékos betűvel írjuk…./
De térjek az írásodra: döbbenetesen jó írás…és nem csak azért, mert mélységes őszinteséggel írtad…
Olyan tiszta és átláthatóan szép a világod, mint keveseknek….a feladatok, melyek előtted tornyosulnak „csak „ leckék…tudom, nem ezt a szabadságot kerested, ami rád szakadt….de mégis szabad vagy…tabula rasa…- innentől szabadon dönthetsz mit is tartasz fontosnak az életedben, állíts fel minimum mércét, a lehető legfontosabb kitétekkel…..és majd csak onnan jön az alku…mert az mindig kell!!!
A te lelked szép, ne hagyd,- semmilyen indokkal ezt bepiszkítani senkinek!!, aki méltatlan hozzád, azt engedd el örökre…ne vádold magad!! a korábbi döntéseid, és annak indokait akkor a lehető legjobbnak vélted, és ez így van jól….és hogy most másképp látod ez a te igazi fejlődésed….fogadd el a hibáidat ugyanolyan természetességgel, mint az erényeidet….az is te vagy!!
Számtalan írásodból kitűnik az a mérhetetlen szeretetéhség, ami itt is olvasható…erről csak annyit: a szeretetet nem lehet akarni!!! az jön majd magától, neked egy dolgod van ezzel, szélesre tárni a szíved és figyelni, várakozni….biztos lehetsz benne, megérkezik!!!! már csak azért is, mert az a szeretet ami benned lakozik bevonzza azt aki majd méltó lesz arra…..
Érdeklődve várom az írás folytatását és életed alakulását!
Szeretettel
szí. |
- július 20 2014 22:04:28
köszönöm, hogy olvastátok... |
- július 23 2014 14:00:40
kedves mse az írás kitűnő! A tartalma viszont felháborít.
Mi is az a szabadság? Az egyik fél szabadsága a kocsi,
a másik félé a gyerek, néha több is, ráadásul, még munkahelye is van. De aki egy nővel tiszteletlenül beszél, vagy kezet emel rá, lefűrészelném a kezét!
Ha rólad szól és nem a szomszédasszonyról, akkor két kérdésem lenne: Hová tetted a szemed, amikor hozzámentél, és hogy bírtad ki húsz évig?
Én is találkoztam egy ilyennel, aki házasságunk harmadik hónapjában kezet emelt rám, mire az első házassági évforduló elkövetkezett, már el voltunk válva !!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. április 21. hétfő,
Konrád napja van.
Holnap Csilla, Noémi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
