Napkorong

2.rész

„Minél őszintébbek és nyitottabbak vagyunk, annál kevésbé fogunk félni, mert nincs takargatni valónk mások előtt, ezért azt gondolom, minél őszintébb valaki, annál magabiztosabbá válik.”
(Dalai Láma)
Én miért félek akkor az őszinteségem következményétől? Miért érzem magam inkább hülyének, semmint magabiztosnak? Nem könnyű út az őszinteség, néha poros, néha sáros, de már nem akarok visszafordulni.
Bogácson vagyok, Zétény babám halk lepkeszárny rebbenésekkel szuszog mellettem az ágyban. Tarkójánál nedves gyűrűkben kunkorodik a haja. Muszáj magamba szívnom kis csibeillatát, ezért óvatosan odabújok hozzá. Most jó. Ha megállna a világ, az sem fájna.
Nem volt könnyű a harmadik terhességem. Negyven évesen, egy lefelé induló vesekő kíséretében, négykézláb, egy kis csövecskével a vesémben küzdöttem végig a kilenc hónapot. De abban a pillanatban, amikor megpillantottam pufók pofiját, minden kínom semmivé foszlott. A korházban órákat töltöttem azzal, hogy gyönyörködtem benne és azon imádkoztam, hogy ne szaladjon el olyan gyorsan az idő, mint a másik kettőnél. De minden hiába, ez az idő kemény sportoló, teljesíti a kitűzött célt.
Mikor megkérdezték a kórházban, hogy hogyan fogják hívni a kisfiamat, akkor a már Csabival választott Zétény név mellé hozzábiggyesztettem az Absát. Régi magyar név, jelentése: békességet hozó. Azt akartam, hogy Ő Absa is legyen.
Éjfél is elmúlt már s én alig tudok aludni. Csabit látom magam előtt. Honnan az a kifogyhatatlan gyűlölet, harag és düh? Vajon hol rontottam én el? Vajon miben hibáztam? Még ma is csak találgatok.
Szabadság, édes szabadság, kéne hozzád egy használati útmutató!
*
- Anya, anya! Pisézzünk!
Hol is vagyok? Ja igen, Bogácson egy mini faházban.
- Anya, anyuszi! Pi-séz-zünk!- langyos lehelete tavasz az arcomon.
Kinyitom a szememet és felé hajolok.
- Én is pisze, te is pisze, gyere pisze, vesszünk össze, pisz-pisz-pisz-pisz-pisz!
Puhán kacarászik, majd két keze közé fogja az arcomat:
- Mégegyszer!
- Én is pisze, te is pisze, gyere pisze, vesszünk össze, pisz-pisz-pisz-pisz-pisz!
Megölelem és a fülébe súgom:
- Kis anyaboldogító, szeretlek.
- Én is szeretlek - mondja és szorosan bebújik a karomba. Ez a mai meditációm.
Bogácson meleg termálvizű fürdő van, melyet reumás betegek, mint anyukám is, szívesen látogatnak. Családbarát, sok medencés strand, melynek területén van a kemping, sátrakkal, faházakkal. A domboldalon borospincék sorakoznak. Bogácsot „Borország szívének”nevezik.
Zétény sajátos algoritmusban tölti a napot. Meleg kacsaúsztató, ahová bemehet anya is játszani, majd irány a gyerekmedence, ahol Villő és Abigél a két unokatesó lubickol. Oda nem mehet be anya, még a lába sem lóghat be, így Zétény kívülről szemléli a bulit, kicsit nyafizva, hogy „anya gyere beeee”, majd miután megunja, irány a hidegvízes medence, ahol ugyan nem ér le a lába, de együtt pancsolhat velem. Száradni a játszótérre megyünk, majd kezdjük előlről…Meleg kacsaúsztató…
Elmarad a délutáni alvás, így már este nyolckor megérkezik az álommanó. Hozzám meg a gondolatok. Bonca nem jelentkezik, így ráírok viberen:
- Szia, jól vagy?
- Igen, beszéltem Csabival.
- Rosszul hangzik, baj van?
- Nem, nincs baj, de amit mondott, abban igaza van.
- ?
- Dühös volt, látni sem akar többé, mert egy haver ne találkozgasson a haverja volt nőjével.
- Bonca, sajnálom. Sajnálom, hogy belekeveredtél, de nekem nagyon jó volt a veled töltött idő…szomifej…ha akarod töröld a számomat…
- Nem törlöm.
Morálisan nulla vagyok. NINCS BŰNTUDATOM! Én olyan jól éreztem magam és szélesre tártam az ajtót, minden kedves szó és mosoly előtt. Most ezt az ajtót kicsit rám csapták.
Szabadság, édes szabadság, miért vagy mégis rabság?

*
A harmadik nap is gyorsan elszaladt. Méltó zárásaként meglátogattuk a borospincéket, szép sorjában. Anyuval és apuval lenni időutazás, visszafelé. Olyankor mindig gyerek vagyok, anyu a mindig, mindent legjobban tudó, apu meg a mindig, mindent legjobban megoldó. Jó újra kislánynak lenni, s látom, Edina húgom is élvezi. Villő, Abigél és Zétény boldogan szaladgálnak a domboldalon, néha odatérnek az asztalhoz és elkortyolják a saját borocskájukat, ami az ő esetükben málnaszörp. A nap mézszínű fénnyel csorgatja le a tájat, a háttérben meglepő tisztasággal szól a „nincs szerencsém, a szerelemben nincs szerencsém” című Apostol szám, s én ezt magamban a zenésszel dúdolom.
És már megint itt ez a fránya este. Épp beúsznak a gondolatok a hodfénnyel - cuki kis Bonca a sármos mosolyával - amikor Edina berobban az ajtón a két gyerekkel.
- Basszus, Abigél telehányta a sátrat!
- A ku…- de még idejében elharapom. Szinte sohasem káromkodom, pedagógus ártalom, de ha mégis, akkor van egy állandó szóláncom: kurva, picsa, franc, franc. A ritmusa miatt maradt meg talán. A nagyok ezen mindig jól szórakoztak: anya most már nagyon mérges!
Segítek Villőt lefektetni Zétus mellé, addig Edina lemosdatja Abigélt. A sátorból behurcoljuk a matracot, Edina nagyjából feltakarít, amennyire a sötétben lehet, majd a homokozó vödröt zacskóval béleljük ki és Abival együtt ágyba rakjuk. A hasmenés és a hányás duetteznek hajnali négyig. Akkor végre megnyugszik a szoba és Abigél gyomra is. A fáradtságtól már ülve is alszom, amikor üzenetem érkezik:
Szia...sokat gondolkoztam, hogy elmondjam neked vagy sem...Aztán úgy gondoltam szólok , habár tudom, hogy igazából ez már sajnos nem a Te ügyed. Apu ma öngyilkosságot kísérelt meg sajnos. Szerencsére megtalálta valaki és most korházban van. Nem tudom, hogy jó gondolat Téged traktálni ezzel, és hogy mit kezdesz vele, de én úgy érzem el kellett mondanom. Én ma reggel repülök haza, ha gondolod, otthon fel tudjuk venni a kapcsolatot. Ha nem, azért sem haragszom, megértem...puszi Emese
Emese. Nem csak névrokonom, de a húgom is. Hogy lehet? A genetikai apám nem fizetett gyerektartást, ezért az állam le akarta ültetni. Anyu viszont felajánlotta, hogy ha lemond rólam, akkor visszavonja a keresetet. Lemondott, így apu, az igazi apukám, a nevére vett. A genetikai apám pedig gondolt egyet és csinált magának még egy Emesét. Nem vagyok rá mérges, nincs bennem harag, sem csalódás. Picit morbidnak találtam a dolgot, amikor megtudtam, de ennyi, semmi több. Néhány héttel ezelőtt megkeresett a facebookon és bocsánatot kért mindenért. Megnyugtattam, hogy nincs miért, mert csodás szüleim vannak és remek gyermekkorom volt és ahogy látom, neki is szerencséje van, mert van egy kedves, szép lánya. Megköszönte, hogy nem voltam elutasító.
A genetikai apám, jóképű, nőcsábász fiatalember volt, aki szerette a szerencsejátékokat, különösen a pókert. A keresztelőmön lement a boltba cigarettáért és soha többé nem jött vissza.
Most is feltett mindent egy lapra, az élet nyert.
　Szabadság, édes szabadság, van, akinek túl sok vagy!

Hozzászólások

szoszircsi - július 23 2014 15:43:21
Kedves mse!

Könnyen síró, hamar elérzékenyülő ember vagyok, végig bőgtem ezt is...majd visszajövök, kicsit kiszellőztetem a fejem...