Napkorong

SZFÉRÁK, folytatás 2.
1. légköri gyűrű 4. szférától a 7. szféráig
4. Rablók, tolvajok, hazugok szférája; pokol. A Mars és a Kos csillagzat befolyása alatt áll. Délkeleti szelet, esőt, havazást, nedvességet hoz, ízületi csúzt okoz.
Ez a szféra tele van útvesztőkkel, rendetlenséggel, tisztátalansággal. Az ember egyáltalán nem tud benne tájékozódni, a nagy mocsarak és ingoványok mérföldekre terjednek. Zöld rétet látunk,, rá akarunk lépni és posványba süllyedünk; majd ismét útvesztőben találjuk magunkat, tele tüskés bozóttal, melyből kitalálni igazán művészet. Ezeket mind a hazugság hozta létre. Minden virág hamis, vagy utánzott; ha hozzá akarunk nyúlni, szétmállik, semmivé lesz. A víz, mely tisztának látszik, tele van kígyókkal és békákkal, mindenütt csalódás! A hazugságnak és a csalárdságnak posványa mindenre rátapad, szellemeinek sajátságos lelki testük van; tele van ráncokkal, ezekbe a ráncokba van beleírva minden hazugságuk, melyet mindenki olvashat. Sok szellem görcsösen összefogja a ráncokat, de az írás átlátszó lesz és akkor az ódban olvasható, mely a szellemet körülveszi. Itt az a büntetés, hogy semmi sem marad elrejtve. A tolvajokkal, betörőkkel, rablókkal éppen így van. Minden lopott tárgy itt ismét előkerül és mindenki láthatja a bűntényeit. Őrök vannak itt, akik mindenre felügyelnek és rendet tartanak. Utunkban egy betörő szellemével találkoztunk, aki szomorú látványt nyújtott; az, kitől azelőtt az emberek rettegtek, most ő maga retteg irtózatos módon, mert gonosztettei mindig szemei előtt lebegnek. Apró lángok lidércként követik őt mindenüvé, mert gyújtogatással okozott sok kárt a Földön, hogy aztán rabolhasson.
Felkiáltott: „Nyomorult vagyok! Segítsetek! Az örök tűz megemészt, mentsetek meg!”
Híres rabló voltam, erénytipró, gyújtogató, semmi sem volt előttem szent! Imádkozni, megbánni? Minek? Hiszen a pokolban vagyok, amely örök.
Hang: Nem örök. Isten minden bűnbánó bűnösnek könyörülő atyja és egyetlen teremtményét sem ítéli örök kárhozatra.
Honnan jönnek e hangok? Így még senki sem beszélt velem. Igazán van megbocsátás? Letörleszthetem adósságomat? Szól egy másik szellem:
„Kedves testvérem, ne csüggedj, van visszatérés, van javulás. Utolsó előtti földi létem alatt hitetlen és megátalkodott bűnös voltam én is. A halált megsemmisülésnek tekintettem. Miért? Mert egész életem annyira az álnokság és hazugság szövevénye volt, hogy a folytatólagos élet puszta gondolata is kínzóan hatott volna rám. Jött a halál és nem megsemmisülést – életet hozott számomra, de milyet? Itt álltam és világos lett előttem minden! Közel voltam a megőrüléshez, mert emlékezőtehetségem mindig erősebb lett, iszonyú gyötrelmemre. Végre megtörtem, bűnbánat fogott el és hálával ragadtam meg a bűnhődés lehetőségét az által, hogy a Földön újra születhetek. Vállaltam a bűnhődő életet és mint hittérítő haltam meg az igazságért, Istenért Kínában, kereszttel a kezemben, amikor a kínaiak sok keresztényt öldöstek le. Ó, üdvözítő halál és felébredés a boldogok országában. Most itt folytatom térítő munkámat!”
Most egy női szellem lépett a hallgatók körébe s így szólt:
„Nagy hasonlatosság van az én életem és e szellemé közt, aki az imént beszélt. Tudjátok, mit tesz érzéki és hazug életet, inkább állatként, semmint emberként élni, a bűn, a rosszaság fertőjébe elmerülni, az emberiség söpredékévé lenni? Ilyen elveszett teremtés voltam én egykor. Ez sírba vitte szüleimet, de én csak nevettem. Utoljára azonban szegénységben és elhagyatva rettenetes betegség vetett véget életemnek. Hogy ébred fel egy ilyen szellem a testetlenek világában? Nagyon soká ébred fel. Eltompulva, a földhöz kötve marad, és fizikai fájdalmat érez, éhezik, fázik, szomjazik. A bűnök, miknek egykor hódolt; gyötrik. Az ilyen szellem mások könyörületességére van utalva. Nehéz életpályát jelöltek ki számomra, mely hivatva volt lelkemet megmenteni és megjavítani. Bűnhődésül újra kellett születnem a Földön, mint bűn gyümölcsének. A lelencházba vittek, ott felnevelkedtem.
Mint ilyent, Kínába küldtek, ahol, mint vértanú, bűnhődő, kiengesztelő halállal haltam meg. Még ma is köszönöm hóhéraimnak, akik kegyetlen módon végeztek ki; hiszen bátran, örömmel szenvedtem el a halált.
Ágoston: Ismertem egy nemes családból származott ifjút, kinek a lopás beteges hajlama volt. A tudósok kleptomániának nevezik. Ez a fiatalember órát, ezüstkanalakat, felső kabátokat lopott. Szülei hiába intették, és hogy Európában szégyent ne hozzon rájuk, Amerikába küldték, ahol nagy nyomorban halt meg. Halála után kérdeztem, világosítson fel, hogyan lehetett olyan javíthatatlan tolvaj gazdag létére, ki mint nemes szülők gyermeke, gondos nevelésben sem szenvedett szükséget? A médium által a következőket írta: „Ne ítélj meg szigorúan. Ha tudnád, miféle rabló és gonosztevő voltam korábbi földi életemben, úgy találnád, hogy nagy haladást tettem a jóban”.
Hasonló értelemben nyilatkozott egy tékozló és egy naplopó szelleme is. Ők is mindketten azt mondták: „Ne légy irántunk nagyon szigorú, Isten sokkal elnézőbb, mint az emberek. Ha tudnád, hogy milyen rettenetes emberek voltunk korábbi testet öltésünkben, úgy találnád, hogy javultunk.”
Valóban, nem szabad a mi rövidlátásunk szerint megítélnünk a nagyobb gonosztevőket és bűnösöket sem. Dacára gonosztetteiknek, újabb testet öltésük által mégis közelebb jutottak egy-egy lépéssel a jóhoz. Gonoszságaikat, bűneiket és rossz hajlamaikat nem tudják egyszerre levetkőzni, ehhez gyakran többszöri nehéz földi élet szükséges. Lépésről lépésre halad előre a javulás.
Az embereket érő nagy szerencsétlenségeket és sorscsapásokat is azzal magyarázták, hogy ezek bűnhődések. Pl. valaki elveszti minden vagyonát. Miért? Mert előző életében gyámgyermekének vagyonát lopta el.
Az emberek vétkei, bűnei és szerencsétlenségei korábbi bűnökre és vezeklésekre vezethetők vissza. Sőt, az őrültség is gyakran régebbi testet öltésre való éles visszaemlékezésben leli magyarázatát.
Ne zúgolódjatok Isten ellen, mert igazságos a bűnhődés. Halál után ez világossá lesz előtted. Ez a Föld az újra testet öltés és bűnhődés bolygója. Az itt születendő szellemek e törvénynek vannak alávetve.
5. Istentagadók, nihilisták, anarchisták. A Mars és Bak csillagzat befolyása alatt áll. Keleti szelet, tüzet, időváltozást, a betegségek közül üszköt, rákot okoz. Ez is pokolnak nevezhető.
A belépés ebbe a szférába nagyon szomorú; valóságos orkán dühöng itt és a levegő mégis oly nehéz és sűrű. Nincs fa, nincs virág, nincs madár e sziklás vadonban.
A lények vagy szellemek, kik e szférában laknak, egymás mellett elmennek anélkül, hogy látnák egymást; vakok! Egy ilyen férfi kiáltott: „Kivégeztek, meggyilkoltak! De élek és meg fogom magamat bosszulni! Le a királyokkal!”
Lassanként több szellem gyűlt köréje: mind vak volt. Tanácskoztak, hogy tudnának lázadásokat, forradalmat szítani a Földön. A munkásokat akarták fellázítani, hogy az arisztokratákat és a királyokat lemészárolják. Vad vonásaikat a vérszomj és bosszúvágy eltorzította, ordítozásuk túlharsogta az orkánt. Egyszerre zúgást és angyali éneket hallottunk a levegőn keresztül: Béke, béke! Isten a szeretet!
Ezek a béke szellemei voltak, kik e szférán keresztül vonultak a Földre. A forradalmi szellemek elcsendesedtek és megnyíltak szemeik, hogy láthassák a béke vivőit.
„Nevetséges halleluja-fajzat!”- kiáltotta a vezető. „Nincs Isten, le vele, ha volna, megsemmisítene minket, mert mi gyűlöljük Őt!” Tomboltak és dühöngtek a szellemek egymás közt és ismét vakokká váltak.
Ki fogja ezeket valaha is megtéríteni? Válaszol a Hang:”Isten szeretete és béketűrése. Ők is ide vannak bilincselve vakságuk és gonosztetteik következményei által. Sokszor széttörik ugyan ez a bilincs és a Földre rohannak, mint kísértők, az emberek megpróbáltatása céljából. Aki nem bánja meg bűneit, kétszeres szenvedést és súlyosabb büntetést von maga után. Tekints a nyomorultakra, akik a Földön születnek: a vakon születettekre, a bomlott elméjűekre, a fertelmes betegségekben szenvedő emberekre; mindezek szörnyű bűnök következményei”.
Tovább menve, egy csatatérhez érünk, ahol teljes dühvel harcolnak egymás ellen, de egyik sem tudja legyőzni a másikat, sem megsebesíteni és megölni sem. E szférában bűnhődnek Danton, Robespierre, Marat és minden királygyilkos. Ha sokáig kitartanak eszméik mellett, akkor lelki testük öreggé, beteggé, gyengévé lesz, majd meg kell halniuk és újra születniük a Földön, nyomorékon, vagy beszámíthatatlan állapotban. Ezek a szellemek barlangokban, vagy sziklahasadékokban laknak, Többnyire nagyon öregek, vakok, süketek, fájdalmakkal és dideregve ülnek barlangjaik előtt a viharban. Mindig előttük áll a nyaktiló és a vérfürdő, amit ők rendeztek.
Ide is eljönnek időnként a könyörületes szellemek, hogy e szerencsétleneknek enyhülést hozzanak, bennük bűnbánatot ébresszenek és őket az újraszületésre előkészítsék.
Leírhatatlan a maga borzalmasságában a nihilisták birodalma, akik a Földet öldökléssel és dinamitbombákkal akarják felszabadítani. Be kell látniuk, hogy egyedül a szeretet lehet célravezető.
6. Az önzés, fösvénység, a pénzvágy hazája. A Hold és a Bak csillagzat befolyása alatt áll. Nyugati szelet, tüdőbetegségeket okoz.
E szféra nagyban különbözik az 5. szférától. Hó- és jéghegyek vannak mindenütt, mint az északi póluson.
„Ez az önzők szférája, akik szeretetének tárgya egyedül a pénz és az „Én” volt; akiknek szívét sohasem dobogtatta meg a felebaráti szeretet melege; akiknek markát sohasem nyitotta ki adakozásra a könyörületesség, akiknek pénz volt az Istenük”.
De hát hol vannak? Egyetlen szellem sem látható. De mégis; egy jégbarlangban ül egy öregember rongyos ruhában, rakás pénz előtte, melyet folyton számol. Megtudjuk: már 100 éve ül itt és olvassa a pénzét, nem akar se hallani, se látni. Ez az ő paradicsoma, amely akkor ér véget, amikor a büntető újra testet öltés törvénye ragadja meg.
Ekkor egy világos, szép szellem jelenik meg: én is ily szerencsétlen szellem voltam egykor, mint ő itt. A fogat fogért, szemet szemért nagy és igaz mondás, melyet azonban nem szabad egyetlen rövid emberéletre alkalmazni. Örökkévalóságokat ölel az fel. Mindent visszafizetnek, a jót épp úgy, mint a rosszat, és ez a leszámolás a végtelenségbe nyúlik. Ezelőtt mintegy 300 évvel éltem a Földön, szüleimnek egyetlen, elkényeztetett lánya voltam. Akaratom parancs volt, kívánságom törvény. Keményszívű, kapzsi, önző lettem. Mindig többre vágytam, adni nem adtam, elégedetlen voltam. Fösvény lettem és elástam a pénzemet. Nem voltam szép, kissé ferde növésű. Rútságom és ridegségem dacára sok kérőm akadt, mert nagy vagyon várt rám. Szüleimnek túlságos szeretetükért hálátlansággal, zsarnoki szeszéllyel és durvasággal fizettem. Öreg, gyámolatlan korukban az egész vagyont magamhoz kaparintottam s hagytam nyomorogni őket. Beteg atyámhoz orvost hívni sajnáltam, így életét megrövidítettem. Amit szegény, jó öreg anyámnak kellett szenvednie, kín elbeszélnem. Télen sajnáltam tőle a fát, dideregve ült beburkolózva ócska bundájában. Végre ő is itt hagyta földi életét. Koldusnak sosem adtam kenyeret, szegény rokonaimat szívtelenül elutasítottam. Minden értékes dolgaimat elástam és úgy éltem, mint egy koldus, de az a tudat, hogy sok ezüstöm és drágakövem van, boldoggá tett. Nemcsak szüleim halálát okoztam, hanem egyik nagybátyámnak is, aki megszorult, családja közel állt az éhhalálhoz, megtagadtam minden segítséget, ezért öngyilkos lett. Így járt egyik unokanővérem is, a folyó hullámaiba vetette magát. Elásott kincseim, a szalmazsákban levő pénzem, a padló alá rejtett aranyaim voltak a gyönyörűségem. Váratlanul lepett meg a halál. Szellemem kívül volt a testen, de a földi vagyontól, melyen csüggött, nem tudott elválni. Most következett a büntetés; az örökösök megrohanták a házat, kutattak, felfeszítettek mindent, közben átkoztak, s láttam,. Hogy vándorol pénzem, mindenem azok kezébe, akik összevesztek, összeverekedtek rajta. Közéjük rohantam, menteni az értékeimet, de nem tudtam megragadni. Micsoda kínokat álltam ki! Ott ültem évekig a még megmaradt kincseken, míg végül mindent elvittek. Minden ásónyom borzalommal töltött el. Mikor már semmim sem volt, üvöltő kísértetként bolyongtam minden szellem és ember félelmére.
Egy missziószellem könyörült meg rajtam, aki felkarolt és szeretete segítségével a helyes útra terelt. Újra kellett születnem, mindig csak szenvedésekre és fájdalmakra! Bűnhődés, vezeklés nélkül nincs javulás! Vannak a Földön olyan sorsüldözött emberek, kiket csapás, csapás után ér, mint egykor Jóbot, hogy azt kérdezzük: miért? Ilyen megpróbáltatással telt élet volt az iskola, melyben szeretni és lemondani, hinni és imádkozni meg tanultam.
Földre születtem, gazdag szülőkhöz, anyámat bálványoztam; 13 éves koromban elragadta tőlem a halál, rettenetes volt. Atyám iszákos volt, durván, gonoszul bánt velem, ütött, vert. Elszenvedtem mindent türelmesen. Az egész vagyont eltékozolta, meghalt a tébolydában, engem kenyér nélkül hagyott hátra. Dolgoztam, még éjjel is, hogy fenntarthassam magam.
Megérkezett a szerelem egy tiszt képében. Eleinte jól ment minden, szerettük egymást. Isten két drága gyermekkel ajándékozott meg minket. Ekkor elrabolta férjemet tőlem nem a halál, hanem egy másik asszony. Tovább tartott a bűnhődés! Leányom kirándulásra ment, csónakáztak a tavon, vihar keletkezett s a hullámok közt lelte sírját. Fiam virgonc, jókedvű katona, Austerlitznél esett el 21 éves korában; így sújtott rám csapás, csapás után.
„Istenem, miért van mindez?” Halálom után világossá lett előttem: „Szemet szemért, fogat fogért!” Isten igazságos, dicsérjétek, dicsőítsétek Őt kedves földi emberek!”
Tovább menve, pompás jégpalotát pillantunk meg. Széles lépcső vezetett fel egy terembe, benne minden: szobrok, képek, faragványok jégből vagy hóból voltak. Trónfélén egy férfi ült szótlanul, mereven, bundába burkolózva. Ráismerünk, fiatalkori barátunk, aki szívtelen, gazdag volt, a felesége az ő fösvénysége miatt mérgezte meg magát, de a lányát is a legnagyobb nyomorban hagyta meghalni. Jégembernek hívták és most csakugyan jég között lakik. Nehéz szóra bírni, de kiderül, hogy semmit nem változott. Előtte vannak a jégfaragványok, melyek megörökítették minden bűnét, melyeket csak a bűnbánat könnyei törölhetnének le. Szüntelen lelki kínok közt ül itt, mint valami börtönben, de kevélysége nem engedi, hogy ezt másokkal észre vétesse. Egyelőre!
Eljön a nap, amelyen a nagy rombolás e jégbirodalomban mindent megsemmisít. Megjelennek a melegség szellemei, elolvas a jég, tavasz lesz. A megmerevedett szellemek felébrednek és vezeklőkként újraszületnek a Földön.
7. A vad népek szellemei. Pogány birodalom. A Hold és a Mérleg befolyása alatt. Északkeleti és délnyugati szelek. Fogfájást és reumát okoz.
E szféra, mintha félreesnék a többitől. A vad, civilizálatlan népek szellemeit foglalja magában, az úgynevezett emberevőkét. E vad emberfajok szellemei a bűnök és az engedetlenség következtében olyan mélyre süllyedtek, hogy szellemi tulajdonságaikat elvesztve, az állatokhoz hasonlóan élnek. Haláluk után e vadak szellemei a Föld 1. légköri gyűrűjének 7. szférájába kerülnek
A szellemeket e szférában tudatlan gyermekként tanítják és nevelik a könyörületes missziószellemek. Mihelyt bennük, az Istenben való hit és a szeretet megfogamzott, akkor e szellemeket a Föld képzettebb népei közé küldik testet öltésre, hogy ott erkölcsöt tanuljanak és nevelésben részesüljenek. De egyszeri testet öltés alatt egyik sem lesz tökéletes és gyakran visszaesik előbbi vadságába. Sokszor csodálkoztok a többszörös gyilkosokon, rablókon, a fajtalanságokon; legyetek elnézők, ezek ugyanis azok az újra testet öltött pogány szellemek, akiknek első próbájukat kell, mint keresztényeknek kiállniuk. Ezek a szellemek annyiszor öltenek ismét testet, míg öntudatra ébrednek, míg meg nem érzik, hogy ők a jóságos Isten gyermekei, míg meg nem tanulják, hogy mi a szeretet, és meg nem tanítják őket helyesen élni szabad akaratukkal.
Itt találkozhatunk Lina testvérrel, aki missziószellem, s elmondja boldogságát, hogy ilyen feladattal bízták meg. Nagy öröm e szegény szellemekben hitet, szeretetet, az Isten világosságát lassanként lángra kelteni. Természetesen sokszor megvadulnak és felháborodnak szavainkon. Egyszer meg akartak kövezni, záporként hullott rám a kő, természetesen anélkül, hogy megsérthetett volna; ekkor azt hitték, hogy csodát látnak, félelem fogta el őket, és mint istennőt akartak imádni. E szegény szellemeknek minden pillanatban csoda tárul szemeik elé, melyeket nem tudnak felfogni és természetfelettinek tartanak; ez alapul szolgálhat nekik a gondolkodásra.
Ekkor Lina bemutatja a munkatermet, ahol e szellemek mindent tanulnak, amit, mint vademberek nem tudtak: olvasni, rajzolni, írni, de főképp Istenhez imádkozni. Előiskolája ez valamely jövendő földi népnek.
A médiumi képességgel bírók közül sokan látták e pogány birodalmat és beszéltek róla. Általában csaknem mindent, amit a Földön a szellemek és a túlvilág felől a médiumok és látnokok elbeszéltek és láttak, az első légköri gyűrűre lehet korlátozni; ezeken túl ritkán hatol a földi látnok tekintete.
Befejezve az 1. légköri gyűrű mind a 7 szférája

Forrás:
SZFÉRÁK a Föld és a Nap között
Közli: Ágoston Szellem
Báró Vay Adelma médium útján
Kiadja a Szellemi Búvárok Pesti Egylete Budapest, 1925.
Öszeállította: Farkas Viola