|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
3.rész
- Figyelj, nem vagy jó passzban, érzékeny időszak ez, úgy látszik, minden összejön. Amúgy is hullámzol, látszik, hogy nem vagy még rendben- mondja Magdi a telefonba.
-Én csak nem értem már, hogy miért minden…- keresem a szavakat, de magamat sem találom.
-Ne akarj most semmit érteni! Ne agyalj folyton! Pénteken lemegyünk Siófokra, Gabi szerzett ingyen szállást a volt sógora kecója.
-Jó- lelkesedek, pedig nem is.
-Meglátod jó lesssz! Majd Vukosat játszunk.
-Csak azt ne, nem akarok hányni!
-Hülye! Én vadászatról beszélek. VADÁSZATRÓL!
-Az jó, csak húsz éve boltban vásárolok, elfelejtettem, hogy is kell.
-Drágám, azt nem lehet elfelejteni! Pénteken háromra megyünk érted. Tegyél a bőröndbe szexi ruhát!
-Szexi ruhát?- már csak magamtól kérdezem, mert Magdi lenyomott, mármint a készülékben…. Olyan, mint egy tornádó, egyfolytában pörög.
Rám omlik a fűzfa, melynek ágai között billegek a hintaágyban. Blani látszólag elmélyülten homokozik Zéténnyel. Tegnap érkezett haza a tengerpartról. Haját repceszőkére szívta ki a nap, bőre tejcsokoládé.
- Alagutat is!- vezényel Zétény.
- Jó, de segíts! Ott a piros lapát!- mutatja Blanka, majd felém fordul.
- A fekete rucidat vidd, az jó.
- Blanikám, van olyan ruha, ami jól áll az én testemen?
- Jaj anya!- csattan fel a szokásos „Blanis” hangsúllyal- Jól nézel, ki, a korodhoz képest- teszi hozzá kaján vigyor kíséretében- és a fekete ruhád pedig dögös. Tényleg, nekem miért is nem vettél?
- Mert nem fért volna be a szekrényedbe?- kérdezek vissza.
- Jaj anya!- cssattan fel a szokásos „Blanis” hangsúllyal- egy új ruha mindig befér a szekrényembe.
Valóban, nem is tudom, miként van ez…talán varázsdoboz….
Feltápászkodok a hintaágyból.
- Bemegyek, összepakolok Zéténynek, mindjárt itt lesz apa.
A pici ruhácskákat átsimogatom, beléjük hajtogatok egy kis szeretetet, mielőtt a táskába kerülnek. .Mindig nehéz az elengedés, pedig tudom, jó helyen van.
Szabadság, édes szabadság, súlyos karokkal ölelsz!
*
Százharminc helyett kilencvennel repesztünk az autópályán. Zuhog az eső. Nézem az ablaktörlő lapátját, ahogy fáradhatatlanul jár jobbra-balra, jobbra- balra, elkenve századmásodpercnyi időre az esőcseppeket. Ez az én formám. Megyek Vukosat játszani a befagyott Balatonra.
-Jó lesz, ne aggódj!- kapja el tekintetemet a visszapillantó tükörben Magdi.
Hát persze, csak van amikor kint is borús és bent is.
Genetikai apám jól van a körülményekhez képest. Emese húgom írta, kicsit szűkszavúan, de majd ha ideje lesz, felhív. Különös, soha nem éreztem késztetést arra, hogy valaha is megkeressem őt, de az elveszett lehetőséget mégis fájlalnám. Annyi lehetőséget hagyunk kisétálni az életünkből, miközben felesleges tapasztalatokkal zárjuk össze magunkat.
Bonca jut eszembe, a sármos mosolyával. Vajon mit jelentek neki? Kisétált lehetőséget vagy felesleges tapasztalatot? Alig-alig beszélünk. Pedig, mikor rágondolok- és ez igen gyakori- viharmadarak repdesnek szárnyaikkal a hasamban, a méhemben a vágytól.
Autóval hozott haza egyik este. Az anyósülésről néztem, miként figyeli a lámpák által gyéren megvilágított utat. Szerettem volna megcsókolni, de riadt verébként elrebbentettem róla a tekintetemet.
-Még csak azt kéne! Mindig „csak” egy csókkal kezdődik…
Nem repült messze az érzés, s amikor megálltunk a ház előtt, én puszi helyett megcsókoltam őt. Lágy, nedves és jóízű volt a szája.
-Nem szabad, suttogta a hajamba, majd visszacsókolt, miközben ujjai a tarkómra fonódtak. És akkor, ott, elszabadultak bennem a vágytól a viharmadarak. Szárnyaikkal vadul verdestek a hasamban, a gyomromban.
Szabadság, édes szabadság, csókolj még!
|
|
|
- július 29 2014 20:40:51
Kedves Mse!
Változatlan érdeklődéssel olvastam történetedet, de ugye nem haragszol, ha nem leszek ez után olyan szorgalmas? Ahogy alakulnak a dolgok, az fiataloknak való.
További sok sikert kívánok szeretettel: Viola  |
- július 30 2014 09:21:42
Drága Viola, köszönöm az eddigi figyelmedet is...számomra ez a szabadság egy utazás, ahol a vonat sokféle állomáson megáll...és bizony néha akkor is leszállunk, hogy kinyújtóztassuk a lábunkat egy picikét, amikor nem is tetszik az állomás...és nem is az az úti célunk...szeretettel,Emese |
- július 31 2014 13:30:16
Kedves Mse!
Érdeklődéssel olvastam eddig a szeretet kereső történeteidet, és kíváncsi vagyok, a főhősnő mikor találja már meg az igazit?
Lehet hogy nem látja a fától az erdőt( Bonca)? |
- augusztus 11 2014 20:14:07
Kedves Emese!
...te egy áldott jó anya vagy, ezt minden szavadon érezni...
...olvaslak, és várakozom, persze ez nem azt jelenti, hogy nincs mondandóm, csak mindig attól tartok, túl mélyen avatkozok " idegenek" történetébe...talán annyit mégis idevések,- élettapasztalatom és koromnál fogva és főleg kívülállóként : ne akarj kikötni az első mólónál...adj időt magadnak , adj teret a lehetőségeknek, légy türelmes és várakozó...engedd, hogy egy kicsit ringassa a csónakodat a víz, lazulj és az sem baj, ha néha nagyobbak a hullámok, mint szeretnéd...
... a lényeg a második bekezdésben: -..." magamat sem találom..." -ez természetes, és mindaddig, míg így érzel, nem tudsz felelősségteljes döntéseket hozni....csendülj le egy kicsit...és figyelj, semmit ne tégy csak figyelj....
Várom a folytatást és figyelek...
Szeretettel
szí. |
- augusztus 11 2014 21:28:07
köszönöm...a szép gondolatokat is... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
