Napkorong

SZFÉRÁK 3 folytatás – Farkas Viola

2. légköri gyűrű

1. szféra: Az ortodox katolikusok, dogmatikusok birodalma. A Merkúr és a Bak befolyása alatt. Déli szelet és meleget hoz, rögeszmékre és gőgre való hajlandóságot terjeszt.
2. szféra: Az evangélikus hitágazatok minden felekezete. Északi szél, hideg, a Mars és Ikrek befolyása alatt. Szívbajokat okoz, és az önfejűséget növeli.
3. szféra: Az izraeliták szférája. Keleti szél. A Merkúr és a Kos befolyása alatt. Vérbajokat okoz és nyereségvágyra ösztönöz.
4. szféra: Az iszlám, a mohamedánok szférája. Nyugati szél. A Hold és Mérleg befolyása alatt. Kólikát okoz és fanatizmusra tesz hajlandóvá.
5. szféra: Buddhisták és brahmanok. Délkeleti szél. A Merkúr és Vízöntő befolyása alatt. Görcsöket okoz és vakmerőségre ösztönöz.
6. szféra: Indiánok, kik a nagy Szellemet imádják és a perzsák. Délnyugati szél. A Mars és Kos befolyása alatt. Megsebesüléseket és torokgyulladásokat okoz, a vadászati szenvedélyt felkelti és fokozza.
7. szféra: Kínaiak és japánok. Veszteglés, semmi szél. A Hold és Vízöntők befolyása alatt. Bénulásokat okoz.
Belépve a Föld 2. légköri gyűrűjébe, ahol a kasztok, vagy dogmák körét találjuk. Ott még emberi törvények és fogalmak uralkodnak. E kör szféráiban a Föld vallásai fanatizmussal és dogmákkal telten találhatóak. Minden vallásfelekezet külön világot alkot magának; mindent, amit a Földön anyagiasan gondoltak és emberileg fogtak fel, azt itt tükröződésekben és képekben feltaláljuk, miket a szellemek maguknak hitük és fogalmaik útján teremtettek.
Itt található az ortodox katolikusok mennyországa minden emberi földi szertartásaikkal együtt, valamint az ájtatoskodó protestánsokét, a zsidók aranyos Jeruzsálemét, a muzulmánok paradicsomát, a buddhizmus nirvánáját, az indiánok nagy rétjeit, a pogányok bálványait. Isten igaz vallása, a szeretet és a hit ebben a körben nem található. E birodalmak mindegyikének megvan a jelvénye, uralkodója, határa. E szférák szellemei a Földön is gyakorolják hatalmukat és mindennek, ami a hasonló földi szférában történik, megvan itt a visszatükröződése. Ezek a szellemek uralkodnak a maguk birodalmában. Meghal valaki a Földön, aki papi hatalom befolyása alatt állott, az itt feltalálja a hitsoros szellemeket, abban a birodalomban, ahol az emberi, parancsolatok érvényesek és benne marad mindaddig, míg szelleme az előítéletek és a türelmetlenség béklyóit szétszakítva, az Isten végtelen birodalmában való szabad szárnyalásra meg nem érik.
Ezekből a birodalmakból való szellemek gyakran nyilatkoznak médiumok által a Földön és e szellemek mindegyike erősen azt állítja, hogy igazat mond, mivel semmi mást nem tud. Így az után könnyen megmagyarázható, hogy miért kapunk a médiumok útján igen gyakran ellentétes kijelentéseket; és az olyanok, akik nem állnak magasabb vezetés alatt, el is hiszik, és védelmezik azokat. Az ember meghal, de a szellem a maga fogalmaival meg tulajdonságaival tovább él és a test halála után nem sokat változik. Minden szellem magával viszi hitét nézeteivel együtt, a gondolatoknak parányi világát képezve maga körül. E szférákban azok vannak, akik mereven ragaszkodnak véleményükhöz, a betűnek és nem a szellemnek szolgálnak; azok, akik csak az ima mormolásában, a külsőségekben keresték a vallást, nem pedig az igazság szellemében és Isten szeretetében; azok, akik véleményüknek fanatikus, türelmetlen képviselői voltak, és akik önhitten magukat másoknál jobbnak tartották.
Ez tehát a korlátolt, veszteglő szellemek köre. A túlvilágon szférájukat a szerint az eszmekör és kép szerint alkotják meg maguknak, amilyenben a Földön éltek. Természetesen magukkal viszik gyűlölködésüket, mert hisz nézetük nem változott meg, s egyik elátkozza a másikat. Elképzelhető tehát, hogy ez nem a béke légköre, mert ahol fanatizmus és türelmetlenség uralkodik, ott csak veszekedés és viszály lehet. Ezek a szellemek a Földön a vallási gyűlöletet szítják és a különböző vallású embereket egymás ellen ingerlik. E szférákban találhatóak a spiritizmus legnagyobb ellenségei, akik akadályozzák az igazság kinyilatkoztatását a Földön. E szférákból való szellemek azok is, akik tudatlanságukban és önfejűségükben az újra testet öltést tagadják. E szférákba is elküldi Isten missziószellemeit; de ezeknek itt a fanatizmussal és az ortodoxiával, sokkal nehezebb harcot kell megvívniuk, mint a pogány szellemek birodalmában munkálkodó missziószellemeknek. Ezekben a szférákban az isteni igazság ismeretéhez jutott szellemek vagy magasabb körbe emelkednek, vagy – amint az legtöbbször történik – a Földön újra testet öltenek, hogy más vallásban neveltessenek, mint legutóbbi testet öltésükben.
Minden egyes szférának megvan a maga jellemző tulajdonsága és sajátszerűsége. Megcsodálhatja itt az ember a mohamedán paradicsom gyönyörűségeit éppúgy, mint a brahman aszkéták /önsanyargatók/ mozdulatlan, érzéketlen áhítatoskodását. Leghamarabb megtéríthetők az isteni igazságra az indiánok vadászterületeiken. Legmerevebben a kínaiak ragaszkodnak hitükhöz és nemzetiségükhöz.
Egy szellem nyilatkozata: Különös az, ha az embernek halála után el kell ismernie azt, amit életében makacsul tagadott. A Föld volt az én paradicsomom, egész életem. Most valóban halott vagyok, mert ez nem élet, hanem tengődés! Természetesen vannak korábbi ismerőseim közül néhányan, kik élnek és boldogoknak látszanak. Pl. az én öreg kocsisom, János, ő él; találkoztam vele. Becsületes, hű cseléd volt, most olyan friss, alig ismertem rá. Ez a rőt hajú, lapos orrú ember az ő becsületes arcával nagyon jóképű szellem lett. Meglátogatott; egy öreg dajkával jött, Babettel; ez is meglehetősen fiatal és csinos lett. Ezek mindketten magukkal akartak vinni – mint ők mondták – az ő egükbe. De hiányzott bennem a hit és az elhatározás őket az általuk annyira magasztalt égi régiókba követni. Lehet, hogy csupa kocsis meg dajka van ott, ez pedig csak nem nekem való hely, mivel én magas származású úr vagyok.
Hogy más akar imádkozni értem? Hát használ az valamit? Ha már az ember egyszer meghalt és elkárhozott, nem használ többé semmi imádság. Hisz kipróbáltam. Az ajakmozgatás és olvasás, az örökös Miatyánkot és Üdvözlégy Máriát már Isten egészen megunhatta. Vagy szívből kell imádkozni és alázatosnak kell lenni? Fásultság! Igen, ez az! Nincs egy csepp akaraterőm sem, halottnak érzem magam. Hadd mondjam el, milyen volt az életem, talán ez az elbeszélés üdítőleg hat rám.
Ősi főnemesi családban születtem igen jó viszonyok közé, de csak harmadik fiú voltam, elég fatális, mert az első kapja a majorátust. Felnőttünk. Nyolc éves koromig pompás életem volt a gyermekszobában a jó öreg Babettel. Mennyezetes ágy fehér függönyökkel, szenteltvíztartóval a falon. Úgy találták, kedves vagyok, mikor imádkozom, jöttek a nagynénik is, megcsókoltak és kis angyalkámnak szólítottak. Nem voltam rakoncátlan, finom modorom volt. A piszkos, neveletlen és szegény gyermekektől az utcán irtóztam; adtam ugyan nekik alamizsnát, de nem annyira részvétből, hanem hogy megszabaduljak tőlük.
Nyolcéves koromban a plébános úrhoz adtak ministrálni, aki istenfélő nevelésben részesített. Mikor 16 éves koromra, szüleim a katonaság felé irányítottak, tehát egy huszárezredhez kerültem. Később máltai lovag lettem, ami szép jövedelmet hozott és gondtalan életet biztosított. Nem tettem életemben semmi rosszat, de valami különös jót sem. Mindent megtartottam, amit a katolikus egyház rendelt. Imádkoztam, jól éltem, minek sanyargattam volna magam szükségtelenül. Meghaltam gutaütés következtében, tehát szépen, fájdalom nélkül, szerencsére még az utolsó kenetet felvehettem. Meghalva a szobában maradtam, láttam testemet megmerevedni; ez igen kellemetlen volt. Nem tudtam eltávozni, fájt, hogy mindent itt kell hagynom és bosszantott, hogy cselédeim mindenhez hozzányúltak. Szerencsétlennek éreztem magam, hogy a szép földi életnek vége. Egyszer csak jön János és Babett szelleme, kézen fogtak és vezettek, én meg gépiesen követtem őket. Sem atyám, sem anyám nem jöttek értem. Angyal közelített vigasztalva, hogy bízzam Istenben és nekem az lenne hasznos, ha a Földön a munkásosztályban, szerény viszonyok közt újraszületnék, ez, szellemileg felébresztene.
Amily szívesen lennék ember a Földön, éppoly kedvetlenül lennék munkás. Azután ezzel az újra testet öltés elméletével sem tudok megbarátkozni, e nélkül akarok a mennyországba jutni! Hogy legyek én, az elkényeztetett, a kékvérű ember valamely parasztnak a fia?
Ágoston: Kék vér nincs, mindnyájan egyenlők vagyunk Isten előtt. Dicsőítsd és adj hálát Neki, ha megadja azt a kegyelmet, hogy derék szülőknek gyermeke lehetsz.

Forrás:
SZFÉRÁK a Föld és a Nap között
Közli: Ágoston Szellem
Báró Vay Adelma médium útján
Kiadja a Szellemi Búvárok Pesti Egylete, Budapest, 1925.

Hozzászólások

gufi - július 31 2014 21:35:26
Kedves Viola!
Ezt is elvittem, mikor jobban ráérek, tanulmányozom!
Üdv:gufi

farkas viola - augusztus 01 2014 03:55:04
Kedves Gufi!
Nagyon örülök, hogy itt vagy és Te is foglalkozol a témával. Ez nagyon fontos mindannyiunknak, hisz itt a Földön csak átutazók vagyunk és oda térünk vissza, ahonnan jöttünk.
Szeretettel gondolok Rád: Viola