|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Gyermekkorom egyik kedvenc fájáról,az eperfáról szeretnék most Nektek írni.S hogy miért is volt kedvencem,s a mai napig is kedvencem ez a fa?Otthon fehér és fekete eperfa is volt az udvarunkban.Hihetetlen,de néha ha becsukom a szemem,még most is látom.Ennek két oka is van,egyrészről nagyon szerettem eme fáknak a gyümölcsét Másrészről,mivel elég közel álltak egymáshoz,Édesapánk -e két fa közé szerelte fel a hintát. Én meg nagyon szerettem gyerekként hintázni.Jó móka és időtöltés egy gyerek számára,ha kisebb akkor is,ha nagyobbacska szintén,hisz akár egy jó könyvvel a kezünkben is szívesen beleültünk, órákat lehetett itt olvasni. De maga a fa alá leterített pléden is a nagy melegben hűsölni kicsit,vagy játszadozni. De pancsikoltunk is -e fák alatt Reggel nagy lavórokba kitették a vizet melegedni nekünk,és mikor meleg lett,( esetleg rásegítettek kis meleg vízzel)mehettünk is kicsit vizeskedni.Az erős naptól védett minket a fa lombozata,így nem kellett félni a napszúrástól.Azért nem azt írom,hogy fürdeni,mert azt nem igen lehetett még a nagyobb lavórba sem,hisz nem voltak még akkor felfújható medencék,vagy ha volt is kevésnek.
De mi így is nagyon élveztük.Maga az eperfa termését három lány közül én szerettem a legjobban. Ezt sokszor észre is lehetett rajtam venni,ugyanis a fekete,vagy még lilás eper igencsak nyomott hagyott rajtam,vagy a ruhámon.Na,ennek nem mindig örült édesanyám,mert ha nem vette mindjárt észre,bizony nem jött ki a ruhából.De még a kezem is megfogta nagyon sokat, tele volt fekete foltokkal a kezem.Még arra is képes voltam,ha nem értem el az epreket,a hintáról nyújtózkodtam,amitől persze égnek állt a szüleim haja.Olyan is volt,a földről szedtem fel, hisz sajnos egy idő után hullott rendesen,na akkor már nemigen terítettünk oda plédet,és akkor már keveset is játszottunk ott,mert előtte fel kellett sepernünk,azt meg annyira nem szerettük Kedves emlékként maradt meg a fejembe az is,amikor egy alkalommal végképp nem volt kedvünk a nagy melegben felseperni a lehullott,jórészt túlérett epret,és mivel akkoriban voltak kacsáink, azt találtuk ki, mi gyerekek,kiengedjük a baromfi udvarból a kacsákat.Nos,jöttek is azok,és meg is eszegették a délután folyamán szépen a lehullott epret..Na igen ám,de meleg is volt,a lehullott eper túlnyomó része ugye hát szinte cefreszagú volt.Bizony,kora estére a mi kacsáink eléggé úgymond szédült állapotba kerültek. Jó nagyokat nevettünk rajtuk ahogy szinte "dűlöngélve" mentek :-) -Persze anyukám eleinte süteményt is sütött ez eperrel,abban is finom volt, Én mégis a fáról frissen szedett epret szerettem a legjobban.Nekem jó volt visszaemlékezni ezekre az időkre.Nos,de most rátérek arra,amiért elkezdtem írni erről az értékes fákról.Igen,értékes,és úgy érzem,mi mai idők emberei egyáltalán nem becsüljük meg ezeket a fákat.Hogy miért is kellene nekünk ezeket a fákat megbecsülni melyek levele a középkorban-Kínában elsősorban a selyemhernyók táplálására szolgáltak?Nos azért,mert míg a mai kor embere-azaz mi főleg a nagyvárosokban csak haszontalan értéktelen növénynek tartjuk eme fát,nagyapáink-nagyanyáink bizony nem hagyták veszni eme fának értékeit. Mivel azelőtt szinte minden paraszt ház udvarán állt legalább egy,de akár két három fa is,bizony sokféleképp hasznát vették.Az eper,legyen bármilyen,fehér,vörhenyes,(lilás) vagy fekete.-általában lekvárt főztek belőle,de befőttként is eltették,igaz,így ritkábban,lekvárként jobban kedvelték.Aztán süteményekben is nagyon finom volt.De szörpöt is készítettek belőle.Öregapáink persze pálinkát készítettek belőle.Kemény fájából pedig hordódonga,illetve kocsikerékként állta meg a helyét.Ha elfáradtak a nagy melegben,szívesen pihentek meg -e fák hűs árnyéka alatt.Igen,nagyapáink,nagyanyáink igyekeztek mindent legjobb tudásuk szerint és a legváltozatosabban felhasználni. A mai rohanó világban sajnos egyáltalán nem becsülik,becsüljük meg ezeket a fákat,mondván csak a bosszúság van vele, mármint a termésével,mikor lehullik,és belelépnek.Azt gondolom,értékes és finom termését a legtöbb ember figyelembe sem veszi. Mint ahogy sok mást sem,néha még egymásra sem figyelünk oda.Én megértem,hogy más világ van,tudom,és elfogadom hogy fejlődni kell,hisz így van rendjén,a világ is változik, és nekünk is változni kell vele.Ám ez nem azt jelenti,hogy minden hagyományt fel kell adnunk,a régi szép és jó dolgokat is meg lehet az újak mellett tartani,illetve nem szabadna veszni hagyni.Nos hát,ennyiit szerettem volna leírni.Lehet,csak én ragaszkodom ennyire -e fákhoz-fáknak terméséhez,melyet most is többször fogyasztottam,még túrós palacsintába is tettem párat,és igazán finom volt,elhihetitek. Pár kis üveggel befőttként is eltettem.Köszönöm,hogy kis írásomat elolvastátok,és remélem,rajtam kívül még mások is emlékeznek erre a fára,illetve fogyasszák-felhasználják gyümölcsét.
, |
|
|
- augusztus 11 2014 21:19:05
én is szeretem... nálunk a lakótelep mögött volt egy...oda jártunk eprészni gyerekkoromban... |
- augusztus 15 2014 00:39:05
Ez a hangulatos írás kicsit visszahozta a gyerekkoromat. A nagymamám háza előtt volt egy "Nagygödör", talán valamikor vályogot vetettek belőle. Ebben a gödörben összegyűlt az esővíz .és a házakból ide engedték ki úszkálni a kacsákat. A gödör partján volt két hatalmas eperfa. A kacsák kigurultak és felszedték a lehullott epret, aztán boldogan mentek úszkálni. Mikor megunták a lubickolást kijöttek a partra és összeszedték az újonnan lepottyant epreket. Estefelé hazajöttek, soha nem tudtam megérteni, hogy honnan tudták pontosan, hogy melyik házban laknak?
Gratulálok a visszaemlékezésedhez! |
- augusztus 15 2014 08:25:21
Köszönöm kedves mse hogy olvastad kis írásom.
Szeretettel:nagygabi |
- augusztus 15 2014 08:30:25
Kedves esprit!Köszönöm Neked is ,hogy kis írásom olvastad,a gratulációt is köszönöm.Örülök,ha írásom másokban is kellemes emlékként jelenik meg.
Szeretettel:nagygabi! |
- augusztus 15 2014 17:37:47
Kedves Nagygabi!
Szíven találtál írásoddal, nekem is visszahoztad a gyermekkort. Én eljártam egy közeli ház udvarába, a Tiszteletes Uráékhoz, nekik volt egy óriás fekete-eper fájuk, megengedték, hogy ott lakjak rajta és én egyfolytában ettem az epret. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint Te.
Nagyon szeretem az epret, pár éve szereztem egy kis fát és kiültettem az utcára, fehér epret termett. Nagy örömöm volt, aki erre járt kóstolgatta. Sajnos, hamar nőtt, keskeny az utca és vezetékek mennek rajta. Kivágtam, de a szívem szakadt meg érte. Azóta több helyen is növekszenek a kis csemeték, de nincs hely részükre. Sőt, másfél méterre az ablakomtól is növekszik egy. Mit csináljak vele? Itt a kertben pláne nincs hely számára.
Hát ilyen gondom van.
Szeretettel gratulálok: Viola  |
- augusztus 17 2014 23:46:56
Kedves Viola!
Köszönöm szépen,hogy elolvastad kis írásom.Örömmel vettem,hogy Benned is kedves emlékeket ébresztett.És igen,igazad van,ezek a fák nagyon nagyok lesznek,és ahogy írtad is,a vezetékek miatt sok esetben nem kerülhető el a kivágásuk.Én meg képzeld,2 éve három cserépbe ültettem az epreken lévő pici magocskákból, és tavaly mindhárom cserépben kikelt fenn a tetőtéri ablak alatt nagyon jól érezte magát Mostanra át kellett ültetnem,mégpedig üres kétliteres colás flakonba,mert már majd hetven centi magasak,Idén még nem mertem kertbe kiültetni, hiszen macskák esetleg leugrálták volna,egy-egy nem túl erős vihar is elbánt volna vele.Bízom benne jövőre ekertbe valahová ki tudom ültetni,de hogy hová,én sem igazán tudom,mert kicsike kertünk van. Látod,akkor már kettőnknek is ugyan az a gondja.De csak találunk valami megoldást.
Szeretettel:nagygabi :-) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
