|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_aZ ALÁBBI ÍRÁS MEGJELENT A "szép írások 2007" könyvben. Accordia Kiadó.
//Mi azonban jól tudjuk, hogy a -repedtsarkú paraszt- és a mindíg éhes, olajos-piszkos munkás viszonyát nem szabad a munkás-fiatal alkalmilag fellobbant szexuális felhevültségének szintjére silányítanunk.//
Ismeretlen költõ vers-e ?
dolgozat
írta
Dr. Tschuma Titusz
teljesen magánesztéta
közreadója
Maróti Lacika III.oszt.tan.
aki felkutatta eme dolgozatot
az 1953. évben
MAGA A VERS
Dervedve dandalok üspejedõ kínsort
Tehozzád, Künmüsz, herbe ropajodok.
Virágzó tespelyen pirkon hevedések
Énekelnek gyákot, s táncolnak gyenkeden.
Elnézlek pislán, olykor devernyegen,
Ütött-kopott tarszót libbentek várván
Egyetlen kovalytást gyékes espelyedbõl.
Ki az, ki durmad? Ki ad ta-karást?
Ki viseli kérét? Ki veszi szûvére?
Didegj csak! Ne sajnálj!
Még délek, s dandalok.
Ébegek havakat, s megfeszített tüllhúrt,
Reánk már guzsmaj száll:
Rásche ráncs, csak dalolj!
Karmajodó szívem
Alderba, s rég pakój...
A Magyar Tudákínos Akomédia
Dr.Tschuma Titusz Áll. Megengedett Magy. Irod. teljesen magánesztétát bízta meg a vers mélyreható elemzésével.
MAGA AZ ELEMZÉS
Íme, egy példája ez a munkásfiatal érzelmi robbanásának! Munkásfiatal? , kérdezhetnénk, hiszen a költemény a népies kifejezéseknek egész tárházát nyitja meg elõttünk. Ám a sorok között lüktetõ elemi erejû tompa kalapács ütések egyértelmûen arra utalnak, hogy a munkásfiatal szerelmének tárgyát a parasztság körében, valahol a mezõn találta meg.
Az egyébként általam igen nagyrabecsült Karszeghy Arnold közesztéta szerint, ha el is ismerjük, hogy a költemény valóban egy munkásfiatal hangját közvetíti irányunkba, akkor még óvakodva sem szabad messzemenõ következtetésekkel összekuszálnunk az általában a költészetet értelmezni tanuló ifjak véleményalkotási készségét, mert, szerinte, itt legfeljebb egy futó, bár reménytelen szerelmi fellángolásról van szó. Karszeghy azt is megkockáztatja, hogy egy aratás idején, a meglibbent szoknyák látványától idõlegesen felhevült munkásfiatal esetével állunk szemben.
Ha ezt elfogadnánk, és ez már a magam szerényen pallérozott véleménye, akkor egyúttal termõtalajhoz juttatnánk azokat a magokat, amelyekbõl oly sok szomorúfekete virág rügyei pattantak már ki még a harmincas évek közepén. Mi azonban jól tudjuk, hogy a repedtsarkú paraszt és a mindíg éhes, olajospiszkos munkás viszonyát nem szabad a munkásfiatal alkalmilag fellobbant szexuális felhevültségének szintjére silányítanunk.
A költeménybõl áradó szomorú hangulat kimondatlanul is hazánk történelmének arra a korszakára utal, amikor e két osztály még nem ismerte fel az érdekek és törekvések közös vonásait, annál is inkább nem, mivel a hatalmon lévõ polgári osztályok is e két legerõsebb népcsoport hamisan történelmi eredetûnek beállított ellentétét sugalmazták, s bizonyos politikai kérdésekben erre is építettek. A munkásfiatal, bár még csak ösztönösen, de már érzi ebben a számító, gonosz sugallatban a sunyi settenkedéssel megbúvó disszonanciát, azt ugyanis, hogy az új világért megvívandó harcában csupán egyetlen harcostársra számíthat, s ez éppen a parasztság.
A költemény második felében felfokozott, késõbb pedig lefelé tendáló tempó szinte kínálja a vita megoldását: az ismeretlen költõ maga is megoldást kutat, de végül kilátástalannak itéli mag a jövõt. De csak látszólag! Ebben a látszólagosságban történelmi horderejû gondolat csillan meg: miközben a leányka künn énekel a mezõn, az érzelmeivel magára maradó ifjú rádöbben, hogy egyedül nem veti fel a harcot a népelnyomó burzsoá rétegekkel szemben. Az a három súlyos, kemény pont, amely a költeményt zárja, nem egyéb, mint felkijáltójel, amely tüzes kardként süvít bele a magyar történelem éjszakájába: csak együtt lehetünk erõsek! Legyen bár szó szerelemrõl!
És ebben rejlik a költemény értéke!
Vége
|
|
|
- május 28 2008 00:22:03
Ha Ti, mai fiatalok, tudnátok, micsoda elemzéseknek tettük ki a tananyagban elõforduló verseket az 50-es években, akkor megértenétek, hogy sok költõ miért forgolódott a sirjában.
Belemagyaráztuk, ha kellett, még az ellenkezõjét is annak, amit maga a költõ szeretett volna. A fontos az volt, hogy a rendszer törekvéseivel egy húron értékeljünk...nem hiszitek, ugye?
PiaNista  |
- október 22 2008 10:57:57
Az egész nagyon mulatságos volt, és persze tanulságos is, kedves Pia Nista (László)!
Én elhiszem, hogyne hinném!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 22. péntek,
Cecília napja van.
Holnap Kelemen napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
