|
 Vendég: 37
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
folytatás
Zéténnyel szinbiózisban telnek a napok. Nem is érzékelem az elmúlásukat. Pedig, amikor a szememmel elidőzök a tájon, már szinte látom, ahogy a sötétzöld nyár lassan túlérik, s lesárgul őszbe. Akkor majd megkezdődnek a munkás hétköznapok, Zéténynek meg a bölcsi. De addig nincs hétfő, kedd, szerda, csütörtök…egyedül péntek van. Az apás hétvégék. Szeptembertől minden második hétvége lesz Csabié. Tudom, milyen nagyon nehéz ez neki. A hétköznapokat is felkínáltam, bármikor jöhetne, ha szeretne, de most még nem él a lehetőséggel.
Péntek este a lánykori barátnőimmel találkozom. Már két hónapja nem láttam őket. Hatan vagyunk barátnők, majd harminc éve. Az oktogonnál találkozunk. Kánikula hullámzik az aszfalt felett, mikor beülünk a pizzázóba. Szinte a semmiből ront be a vihar a sétáló utcába. Dézsából önti ránk az esőt, s ágakat dob a teraszokra. Erős a karja, mert a szemközti asztalra mázsányi darabokat ejt. Ki is hívjuk a tűzoltókat, szerencsére nem sérül meg senki. Fél óra elteltével mosolygós lesz ismét a napocska, s mi jókedvűen kóstolgatjuk szemeinkkel a szemközt munkálkodó tűzoltókat.
- Andikám és már jól vagy ?- kérdezem az apró termetű szőke Andit, s felé fordulok. Egy éve mellrákot diagnosztizáltak nála. Megműtötték, szerencsére nem kellet masztektómiát végezni. Sugárkezeléseket kapott, néhány hete az utolsót.
-Egész jól, bár begyulladt egy kicsit a mellem, a kezeléstől.
Andi nehéz eset, nem akarja, hogy sajnálják, nem érdeklik az alternatív lehetőségek sem, amikkel rendszeresen bombázom, találkozni is csak ritkán szeret. Munkamániás, kell a pénz. A műtét után két héttel már dolgozott. Egyedül nevelte fel a fiát, akinek megpróbált mindent megadni, annak ellenére, hogy a volt férje még gyerektartást sem fizetett. A felvett kölcsönöktől elúszott a lakása, így visszaköltözött az anyukájához.
- Andikám, a meditáció és a jóga, hidd el, sokat segítene.
- Értsd meg, ha nem hiszek benne, akkor úgy sem segít!
- Nem benne kell hinned, hanem magadban- mondom, hátha egyszer majd meghallja. És ha meg is hallja, még nagyon hosszú idő, hogy el is fogadja, majd pedig el is higgye. Én is az elején járok.
- Jó, majd, ha lesz időm!- pattintja le a témát- És Rita, te szeptembertől dolgozol?
- Igen, Janka oviba megy, tovább nem próbálkozhatunk Attilával a kistesón, mert nem kapok már több kezelést.
- Milyen szemét dolog ez!- háborog a húgom, aki négy gyerkőcével vezeti a mezőnyt.
- Á, most már Attila is elfogadta- bizonygatja kicsit magának is. Rita életében is sok volt a szomorúság. Több korai vetélés, petevezeték átfújás, sikertelen beültetések kálváriája után eljutott egy magyar professzorhoz, aki megállapította, hogy az immunrendszere idegen testként reagál az embrióra és védekezik ellene. Speciális vénás kezelést kapott, melynek segítségével megszületett kis csodája, Janka. A második babánál már külön engedélyt kellett kérni a kezeléshez, de nem sikerült a spontán teherbe esés. Rita 45 éves. Mire újra futná a köröket, vizsgálat, engedély, kezelés, ismét eltelne egy év.
- És az örökbefogadás még mindig nem téma?- kérdezem, mert tudom, a párja nagycsaládot szeretett volna.
- Nem, Attila teljesen elutasítja. Azt mondja, más gyerekét nem tudná úgy szeretni, mint a sajátját. Elfogadtuk, a helyzetet, így, hármasban leszünk boldogok. Veled mi van?
Röviden mesélek, majd tovább dobom a labdát Móninak, a fekete hajú, vágott szemű barátnőmnek, nála most minden szép és jó. Ő Edinának, a húgomnak, ott is minden a legnagyobb rendben, Edina pedig a másik Andinak, aki szintén elégedett és boldog. Az állás 3:3 döntetlen.
Éjfél előtt indulunk haza. Az Oktogonnál a sarkon a telefonfülke mellett egy csinos, szép fiatal lány ül a mocsokban, elegáns ruhában, karján arany ékszerekkel.
- Lehet, hogy rosszul van?- nézi sajnálkozva Rita.
Odamegyek hozzá. Azt gondolom, talán be van lőve vagy részeg, de mindegy is, mert nem hagyhatjuk itt.
- Valami baj van? Segíthetek?- kérdezem
Felemeli csinos pofiját, melyen hatalmas fekete könnycseppek folydogálnak.
- Semmi, köszönöm, nem tudsz segíteni- sírdogálja. Picit alkoholos a lehelete, de nem részeg és nem is narkós.
- Egy pasi sem éri meg, hogy ide leülj- mondom neki mosolyogva, és mellé huppanok a mocsokba.
Visszamosolyog, a vállamra hajtja a fejét, beleszipog a hajamba. Nem a legjobb érzés, de ha már Teréz anyát játszom…
Lillának hívják, szerelmes a főnökébe, aki észre sem veszi. A szerelmével és más kollégáival együtt mentek szórakozni, de ő végtelenül szomorú lett attól, hogy láthatatlan, ezért ott hagyta a társaságot. Nem csak a szerelem, hanem a szerelmi bánat is kortól független érzelem. Adnék tanácsot, de nem tudok, még én is gyerekcipőben járok, ami a témát illeti és valószínű, hogy nem fog megnőni a lábam. Így csak fül vagyok, megértő fül. Úgy tűnik, ennyi elég is neki. Fél óra elteltével haza indul, taxival. Mi pedig Edina autójával.
Az autóban eszembe jut életem legnagyobb szerelmi bánata. Egyszer írtam egy kívánságlistát. Ma, a film alapján bakancslistának neveznék. A legelső s egyben utolsó helyen ez állt:
„Igazi szerelmes csók.” Megkaptam. És semmi többet, hiszen csak ennyit kértem. Mai fejjel már sokkal mohóbb lennék.
Otthon a konyhába visz az utam. Az egyedüllét egyik nagy előnye, hogy akkor és ott eszel zsíros kenyeret lilahagymával, amikor és ahol csak akarsz. Én itt és most.
Szabadság, édes szabadság miért rejtegetsz bánatot? |
|
|
- szeptember 06 2014 06:46:57
Kedves Mse!
Változatlan érdeklődéssel olvastam életedből részleteket.
Szeretettel: Viola  |
- szeptember 09 2014 19:34:50
Kedvelem az ilyen "élet-szagú" történeteket (is). Örömmel olvastam választékos, nyelvtanilag szintén rendben lévő elbeszélésedet. Szeretettel. Éva |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
