Napkorong

A Puszta gyógyító ereje
Palkó jómódú család fiúgyermeke. Fekete göndör haját, nagy kerek barna szemét mindenki megcsodálta. Barátságos meleg tekintete vonzóvá tette.
Naponta frissen vasalt ing, nadrág, és fehérnemű várta ébredését. Álmos szemei első pillantása ruháin akadt meg, figyelve, hogy a szokásos ezres ott hever e a nadrágján. Ott van. Ilyenkor felcsillant a szeme és gyors mozdulatokkal övtáskájába dugta, csak ezután készült az iskolába. Szülei ilyenkor már soha nem voltak otthon, a bejárónő, is csak akkor érkezett mikor ő indult, ugyan is Sára, mert így hívták a bejárónőt, autóval vitte az iskolába.
Társai már várták a suli kapunál, öten hatan voltak. Mikor Palkó megérkezett, összesúgtak, és az utca túl odalát figyelték. Hamarosan megjelent egy ápolatlan külsejű fickó. Palkó átszaladt hozzá, egy röpke kézfogás, és máris mentek a maguk útján. A srácok csak annyit kérdeztek Palkótól, - Meg van? - Igen szólt a válasz. Ezzel bementek az iskola épületébe, hamarosan megszólalt a csengő és kezdődött a tanítás. így teltek a napok, hetek.
Sajnos, vagy szerencse? Egy szokásos reggel mindent megváltoztatott. az utca túloldalán történő kézfogás helyett az ápolatlan külsejű fickó, akkorát vágott Palkó arcába, hogy felrepedt a szája, a földre zuhant és elájult. A fickó köddé vált. Palkó társai rémülten álltak, se szólni, se lépni nem mertek. Egy járókelő hívott mentőt. Palkót kórházba szállították, hol kiderült, hogy agyrázkódást kapott, a labor eredmény drog jelenlétét igazolta szervezetében.
Közben az első óra után az iskolából az egyik srác felhívta Palkó otthonát, Sára vette fel a telefont. A hallottakra rémülten tudakolta meg a mentősöktől, hogy hova vitték Palkót. Otthagyott csapot-papot, autóba ült, és rohant Palkó után. Elképedve hallgatta az orvost, hogy mondom el a szüleinek? Még megannyi kétely gyötörte. Hisz a szülők épp egy külföldi úton voltak egy üzleti megbeszélésen. Sára Az orvos szavaira eszmélt fel. - A helyzet nem olya súlyos, Palkó rövid időn belül rendbe jön. – Jó! De hogy mondjam el a szülőknek? – Azt bízza rám. Kérem szépen, adja meg a szülők telefonszámát, Palkó néhány óra múlva észhez tér, és mindent megbeszélek vele először. Még néhány kérdést feltett Sárának a gyermek családi körülményei kapcsán, majd elköszöntek. – Viszontlátásra. - Viszontlátásra. – Még találkozunk. Szolt végül az orvos.
Még egyszer átnézte Palkó leleteit, majd körül járta az osztályt. Végül Palkó ágyánál megállt. Nézte a fiút, mélyen elgondolkodott és megsimogatta a haját. Önkéntelenül hangosan megszólalt – jól van Öcskös! Ne félj, minden rendben lesz.
Palkó megmozdult, lassan kinyitotta szemét, - hol vagyok? kérdezte. - Jó helyen vagy kis barátom. Nyugi! Már semmi veszély. – Hogy érzed magad? – Köszönöm jól. – Remek, akkor beszélgethetünk? – Miről? – hát…. azokról a dolgokról, ami miatt idevetett a sorsod. Kis szünet után Palkó csak mondta, mondta és mondta. Az orvos nem szólt közbe, csak figyelt. Figyelte a fiú minden rezzenését és a tekintetét. Lassan könnybe lábadtak szemei, mikor a fiú szavai is sírásba fulladtak. Na jól van barátom, most pihenj! – De anyámnak ne tessék elmondani a drogot! – Ne félj! Minden rendben lesz, ha mondom. Egy két hónap, és már el is felejted az egészet. De ígérd meg nekem, hogy elfogadod a javaslatomat. – Jó, megígérem, válaszolt Palkó, és álomba szenderült.
Két hét elteltével Palkó egy bőrönddel, és szüleivel beszállt az orvos Mercedesébe, és elindultak az Alföld felé. Mindenki nyugodt volt, kellemes beszélgetéssel telt az idő. Úgy tizenegy óra körül érkeztek a célhoz. Az autó megállt egy csodálatos tanyánál. Az orvos Szülei már várták őket. Meleg szeretetteljes fogadtatásban részesültek. Rövid bemutatkozás után, a vendégeket betessékelték a házba, majd Palkót egy szép tágas szobába vezették.
- Nézd Palkó! Ez volt a fiam szobája, épp annyi idős volt min te, mikor egy diszkóból hazafelé jövet egy autóbalesetben életét vesztette. Most egy kis ideig a tiéd lesz; mondta az orvos miközben barátságosan a fiú vállára tette a kezét. - Köszönöm szépen. válaszolt Palkó, és tekintetét az orvosra emelte. Palkó elpakolta holmiját, a felnőttel a nappaliban beszélgettek. Az ebédlőben már gőzölgött az ebéd. Ínycsiklandó illata elárasztotta a nappalit is. Palkó is leért a nappaliba. - Hát gyermekeim akkor üljünk asztalhoz, mert én már nagyon ennék! Ízlésesen terített asztalhoz ültek mindenki szedett a tájjellegű ételből, mi egyszerű, de gusztusos slambuc volt. Jóízűen költötték el az ebédet, egy pohár saját termésű borral leöblítették, még egyet nyújtóztak, és a pesti felnőttek indultak vissza.
- Másnap hajnalban kelt Palkó a háziakkal együtt. Hátizsákja már el volt készítve, az udvaron karimás kalapos, lógóbajuszú bácsi állt, vállán hosszú szőrsuba kezében két bot és még egy suba. Palkót várta. Beszól az ajtón, - gyere fiatalúr, mert világosodásra ki kell érni a pusztára! Palkó ment is azonnal, bemutatkozott a bácsi, - én mindenkinek csak a Gyurka gulyás vagyok, neked is. – Én meg Palkó. – ez a suba, meg ez a bot a tiéd, míg itt vagy a tanyán. Meglátod milyen hálás társaid lesznek a pusztában. Ezzel elindultak. Úgy két kilométer gyalogolás után, már nyitogatta szempilláját a Nap, tágult a láthatár, kissé távolabb egy gémeskút ágaskodott, hogy lássa a jövevényeket. Ahogy közeledtek a kúthoz egyre világosabb lett a napfény már színesre festette a reggeli párás égalját, egy festői kép tárult Palkó szeme elé. Akaratlanul felsóhajtott. – Ó de csodálatos ez a Puszta! A gémeskútnál egy szürke marhacsorda ébredezett, a bika büszkén figyelte a fejősöket, előtte egy fiatal gulyás dugta ki fejét a subája alól, az éjszakai tűz még apró lángnyelveket nyújtott az ég felé, körbe leéget vastag fa csonkok alkottak tűzfészket. Mellet a pulikutya, olyan egyenes tartással, mozdulatlanul ült mint egy szobor. A puszta asztalán még soha nem látott virágok szétszórtan, egy, egy csokorban guggolt. A bogáncs lila virága, padlóváza dísz formában pózolt. Lélegzetelállító, békés nyugalom sugárzott e pusztai, természet alkotta kompozícióból, az érkező fiú felé. A bika, ásító bőgése törte meg a csendet. A hirtelen hangra a puli csaholni kezdett, futkosott a tehenek körül, azok feltápászkodtak, mint a diákok a vezényszóra. Megmásíthatatlan fegyelem uralta az állatokat a fiatal gulyás is felugrott, a pulit magához vezényelte, az csahhintott egyet a csorda legelészni kezdett.
- No, jó. Szólt a fiatal gulyás, odalépet Palkóhoz, aki alig eszmélt fel ámulatából. Kezet szorított vele, - Tóbiás vagyok, de csak szólíts Tóbinak. Örülök, hogy gyütté, meglásd, milyen jó világ van erre. Gyere! Te is Gyurka falatozzunk mielőtt a napnak indulunk. Volt a tarisznyában minden finomság. A csordából vágott marhából készült szalonna, szalámi, kemencében sült kenyér, hagyma és még ki tudja mi. Ettek, közben egy szó sem hangzott el, mert Magyar ember evésközben nem beszél. Majd tette a dolgát mindenki Palkóval megismertették a pusztai élet szokásait, előnyeit és veszélyeit is. Palkó jó eszű gyerekvolt, néhány nap alatt belesimult a dolgokba, és mintha ott nőtt volna fel, úgy húzta a vizet a gémeskútból itatásnál, úgy beszélt bodrival, mintha saját kutyája lenne, megtanulta a tanya füveinek a nevét. Csenkesz, árvalányhaj, kunkorló, tarackbúza, bárányparéj, és már tudta, hogy ezeket a fűféléket, csak a szürke marha tudja hasznosítani, mint étket. Nagyon megszerette a pusztai életet. Észre sem vette Olyan gyorsan eltelt a három hét.
Este a tűz mellett így szólt Tóbi - Hát ides öcsém fia, tudod e? Hónap gyünnek érted Pestű! - Már is? Hisz nemrég jöttem! A nem számít. letelt, letelt oszt menni kő. Szerette Palkó nagyon ezeket az estéket, a tűz melegét, a legelő illatát, a suba puhaságát, járás közben a botjára támaszkodást, és mindent megszeretett, ami ott volt.
- Ezen az éjszakán különösen nyugtalanul aludt. Ezt észrevette Tóbi, oda ment hozzá. – Na mond mi nyugtalanít? Csak az, hogy hiányozni fogtok mindannyian, kutyástól, marhástól, pusztával együtt. – ezen egyet se bánkódj! Nem a világ végén éltek, máskor is eljöhetsz te ide, te, te, göndör ördög. És most aluggyunk. Reggel korán indultok vissza a tanyára Gyurkával.

Hozzászólások

farkas viola - december 27 2014 07:11:26
Kedves Marica!

Olyan érdeklődéssel olvastam írásod, hogy teljesen elkápráztattál. Én is belesimultam a pusztába, átéreztem mindent, de szerintem Te is jól ismerheted, ha ilyen jól, élvezetesen le tudtad írni.
Azért bennem van némi aggodalom Palkó további életével kapcsolatban. A Gonosz egykönnyen nem engedi el a beszervezett embereit.

Szeretettel gratulálok és Boldog Újévet kívánok: Viola