Egyik hét végén veszett módon csörög a mobilom a lakás valamelyik pontján, még fel kell fedeznem a hang irányát, ugyanis mindig elhagyom valahol. Szerencsémre elég kitartó a hívó, így rátalálok a kis bestiára. Felkapom, benyomom a kis gombot és már hallom a hangját. Hajnalka az, az egyik kedvenc szomszédasszonyom, nagycsaládos édesanya. Van öt gyermekük, mint az orgonasíp, úgy sorakoznak egymás után.
- Szia Amálkám átmehetek Hozzád egy kicsit, meg kellene beszélnem Veled, hogy mit tegyek, Te mindig olyan frankó dolgokat mondasz nekem, érdemes megfogadni a tanácsaidat. De nem baj, ha viszem a gyerekeimet is? - kérdezi kissé bátortalanul.
- Dehogy baj, gyertek csak, üdítővel meg tudom őket kínálni, süti nincs, mert tudod, hogy én nem tudok sütni... - mondom neki és letéve a telefont, elkészítem az öt gyereknek az üdítőt. Nem telik bele két perc, már itt is vannak. Öt gyerek, három lány, két fiú. Szeretem a gyerekeket, el is tudok velük boldogulni, de most az anyukára kell koncentrálnom. Nem baj, az egyik szobában játszhatnak, nézhetik a tv-t, számítógépezhetnek, na majd el lesznek valahogyan. Egyébként jól nevelt gyerekek, na de mégis csak gyerekek.
Beirányítom őket az egyik szobába, ahol ezek a tecnikai eszközök sorakoznak. Megcsináljuk az időbeosztást, hogy hány percenként ki következik a számítógépnél, addig a többi kártyázik, társasozik, tv-t néz, meg ilyenek. Így játszottam az unokáimmal is annak idején, amikor még kicsik voltak...
- Na, gyerekek, üditőt, itt isztok csak az asztal fölé hajolva és szépen vissza teszitek a poharat a tálcára, nem összevissza széthagyva a poharakat! Rendben? - mondom nekik mosolyogva és visszamegyek a másik szobába Hajnalkához. Megkínálom kávéval és figyelek. Rögtön bele is kezd a mondókájába.
- Képzeld el, megint terhes vagyok! Komolyan mondom megőrülök! Most mondd meg mit tegyek? - és néz rám nagy kerek zöld szemeivel.
- Hogyhogy mit tegyél? Abortusz! De végül is nem értelek. A XXI. században, amikor a fogamzásgátlásnak millió hatásos eszköze van - tabletták tömkelege, esemény utáni, zselék, pesszárium, méhen belüli fogámzásgátló eszközök -, miért nem alkalmazod valamelyiket.
- Sajnos nekem gyógyszert nem szabad szedni, a spirált a méhem kidobja, az esemény utánit elfelejtem bevenni, hát akkor most mit tegyek?
- Na és a régi, bevált gumi óvszer? Ne mondd, hogy az is árt neked, mert itt lövöm főbe magam!- mondom neki kissé szenvtelenül.
- Na ja, a gumi, azt hiszed, hogy felhúzza? Nem is tudja, hiszen haza jön félig részegen, sokszor örül, ha megtalál engem az ágyban, nemhogy még a gumi, ugyan már! Elválok, úgy döntöttem elválok! Én már ezt nem bírom. Őt tutira nem érdekli, hogy mi a pálya velem, jön a hatodik gyerek, istenem, a lőtéri kutyát nem érdekli, hát még őt.- mondja nagyot kortyolva a kávéból. Te, figyelj, nincs egy kis erősebb italod, mondjuk egy kis konyak, vagy vodka, vagy akármi...
Volt, csak gondolkodóba estem. Ott van öt gyerek, a hatodik már a méhében fejlődik, és inna, na nem, nincs itthon pia.
- Sajnálom Hajni, de jelenleg nincs semmi italom itthon a kávén és az üdítőn kívül...-mondom neki, belenyugszik, mit tehetne. Nem elégítettem ki a válaszommal ezért takarodót fúj a gyermekinek - akik nagyon sajnálják, hogy menniük kell, hiszen még nem járt le az idő minden gyereknek, hogy hozzá jusson a számítógéphez. Nehezteltem rá, hiszen a gyerekek szeretik, ha végre tudják hajtani azokat a feladatokat, amit a felnőttek adnak nekik. Na mindegy, hajthatatlan maradt és indult...
- Köszi szépen Amálkám, nem sokat segítettél, azt hiszem mégis csak beadom a válókeresetet. - mondta kissé szomorúan.
- Ahogy gondolod Hajnal, felnőtt ember vagy, én ettől többet nem tudok neked segíteni, én nem húzhatom fel neki azt a rohadt gumit...de Te megtehetnéd, ha annyira kell Ő Neked! - mondtam határozottan.
Összeszedte a gyermekeit, időközben el is feledkeztem róluk - más elfoglaltságaim voltak -, teltek a hónapok, már megszületett a hatodik gyermek is.
Egy szép tavaszi napon sétált a kicsivel - levegőztetés gyanánt - a parkban, oda mentem hozzá és rákézdeztem.
- Szia Hajni, hogy vagytok? Mi történt azóta, mióta nem beszéltünk? Beadtad a válókeresetet?
- Be, hogy a fene egyen meg engem, tiszta hülye vagyok, nem kapok egy rohadt fillért sem gyermektartás címén...-mondja sírásra görbült szájjal.
- Hogyhogy, hiszen a férjed dolgozik, van keresete, még hozzá egész jó, hogyhogy nem itélte meg a bíróság. - kérdezem tőle tágra nyílt szemekkel csodálkozva.
- Ja kérlek szépen, apasági tesztet végeztek, és képzeld el, az lett az eredmény, hogy egyik gyermekemnek sem ő az apja, ugyanis, ő nemzőképtelen...a fene egye meg a pofámat, ebbe nem gondoltam bele, hogy ilyen vizsgálatot (is) fognak végezni...Hát persze, hogy mindegyiknek más az apja, hiszen tudod (nem tudtam, honnan tudtam volna) én nagyon szeretem a pasikat...de nem gondoltam, hogy neki nem lehet gyereke...ez csak most derült ki.
- Na hiszen, most akkor jól nézel ki, van hat gyereked hat apától? Te tényleg nem vagy normális Hajni, ne is haragudj! Természetesen Ő vált el Tőled és egy világ omlott össze benne.
- Nem, nem omlott össze benne, miattam nem, hanem a barátnője miatt igen, mert van ám barátnője mellettem, és nemrég született egy közös gyermekük - és mivel tudja, hogy ő nemzőképtelen -, végtelen nagy csalódás neki a gyerek. - mondja Hajni.
És közben nevet, nevet, vidám, szinte eufórikus állapotban lebeg, meg is kérdezem tőle, hogy ivott- e alkoholt, igen a válasza.
- Te Hajni, azt mondd meg nekem, hogy most min nevetsz? Magadon, a gyermekeiden, vagy az elvált férjeden, vagy a barátnőn? Bő a választék!
- Hát persze, hogy a barátnőn, de azért irigylem is Őt, legalább neki nem kell kínlódni a gumi óvszerrel, a pesszáriummal, meg a többivel, ha a férjemmel szeretkeznek...
