|
 Vendég: 71
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Radmila Markovity
A három kishegyesi orvostanhallgató
Jól ismertem mind a hármat, jobban mondva igazából kettőt a három közül
Deák Tibor, a tanítványom volt, jó eszű, szorgalmas, illemtudó tanulónak ismertem. Benne soha sem csalódtam.
Amikor orvos lett belőle. Nem hordta fenn az orrát, nem követelte a közeli barátoktól, ismerősöktől, hogy magázzák, és doktor urazzák, mert bizony erre is volt példa. Igaz , az orvos nem tudta, csak az üres kalász tartja magasban a fejét. Nos, Deák doktor idővel kiérdemelte az egészségház igazgatói beosztását, és ma is elsőnek érkezik a munkahelyére, példát mutatva, bár nem mindenkin fog a tette. Velem továbbra is tisztelettudó és segítőkész.
Üveges Imrével, még gimnazista korunkból a kézilabda pályán szurkoltunk egymásnak, és a vonatban találkoztunk, amikor hazafelé és visszautaztunk Szabadkára. Mindig vidám, kedves, barátságos fiú volt. Szerettem a közvetlenségét, mindenre találó válaszait.
Orvosként dolgozott, amikor összefutottunk véletlenül az utcán. Én a mészárszékből jöttem hazafelé a paprikáshoz szükséges húsmennyiséggel. Leálltam és beszélgettünk.
Paprikást főzöl? Imádom! Eljövök hozzád holnap ebédre.
Szívesen látlak. Gyere egy órára. Akkorra készen leszek. ne csapj be, mert ha nem jössz el, én a részedet a lakásod ajtaja elé fogom önteni.
Úgy sem tennéd meg.
Beszélgető társunk, Pisti erre megszólalt.
–Még mindig nem ismered? Mondd meg neki őszintén: elmész–e, vagy sem ebédre. Hidd el, nekem megteszi, beváltja az ígéretét.
– Csak vicceltem. Itt van Gabriella, a feleségem, főz az ebédet.
-Sosem nő be a fejed lágya. Megpusziltuk egymást, és nevetve folytattam az utamat.
A harmadikkal az unokahúgom által, Ibivel ismerkedem meg, jobban mondva találkoztam vele. Mivel az egyetemista éveikről van szó, most nem mélyedek bele az életükbe, pedig volna elég sok mondanivalóm. Inkább kihagyom.
Visszatérve a sztorira, fenn laktak a Péter várad–i egyetemista otthonban, ahonnan már a kilátástól hevesebben dobog az ember szíve. A Dunakanyar vize csillog a napfényben ártatlannak mutatva magát, pedig tudott bizony veszélyes is lenni. Éjszaka a város fénye verődött vissza a víz felszínéről. Nem tudta az ember, mikor szebb. A levegő ózondús, itt, fenn a várfalak mellett, valami áhítat járja át az ember szívét, lelkét.
Ilyen helyen, ilyen környezetben tanultak az ifjak. A legszemfülesebb volt közöttük Imre. Tudta a két barátja jó futballista, és addig hergelte a társaikat, hogy nem mernek kiállni futballozni a falusi fiúk ellen, amíg azok megelégelték, és elfogadták a kihívást. Persze nem babra ment a játék, hanem nagy tétben fogadtak. Százezer dinár akkor annyit ért, mint kilenc havi ösztöndíj. Ennyiben fogadtak.
Meghatározták a játék idejét, helyét, szabályait.
Elkezdték a mérkőzést, és az én kishegyesijeim, gyorsan két gólt rúgtak. Imre nem játszott, ő csak a menedzser szerepében mutatkozott be mindenhol. A második gól után, az egyik kishegyesit kivette a csapatból. Amikor odaért hozzá a lecserélt játékos, mérgesen felelősségre vonta Imrét, miért vette ki a kispadra.
- Hallgass kiskomám, majd elmagyarázom. Mondatait egy jó nagy barack kísérte az elégedetlenkedő fején.
- Majd leszámolunk, csak legyen ennek vége –, kakaskodott a sértett fél.
A mérkőzés vége felé jártak, amikor Imre megszólalt.
- Most menj be játszani, és egyikőtök rúgjon gólt, mert kettő, kettő az eredmény állása.
A sértődött játékos bement, és hamarosan Deák Tibor megrúgta a harmadik gólt is.
Természetesen a pénzt bezsebelték, és háromfelé osztották.
- Na, most hadd halljam, miért is kaptam a barackot a fejemre, meg vettél le a pályáról? –, hangzott el a nem éppen kedves hangú kérdés.
- Van neked eszed? Ha ti ketten rögtön az elején ripityomra veritek az ellenfeleteket, mit gondoltok, legközelebb lesz-e olyan bolond, aki fogadna rátok? Gondolkodjál már egy kicsit! Ne pattogj itt, mint gedaszar a deszkán, hanem a jövőben is azt teszed, amit én mondok.
Sikerült nekik még pár meccset megnyerniük, de amikor híre ment, hogy verhetetlenek, más pénzforráson törték a fejüket.
Az a fáma járta, hogy Imrének mindig voltak jó ötletei. |
|
|
- február 25 2015 16:31:31
Kedves Radmila!
Nagyon tetszett az egész, ugyan a paprikás említésnél megrettentem. A végén az a mondat, hogy "Ne pattogj itt, mint .......stb" jó vizuális képességemmel láttam is!
Szeretettel gratulálok: Viola  |
- február 25 2015 17:16:52
Drága Mara!
Szeretettel olvastam történetedet, egyre jobban tetszik a stílusod, az enyémhez közel áll.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Ölellek, puszi: Évi |
- március 01 2015 00:36:23
Drága Viola! Köszönöm az elismerésedet. Szeretettel: Radmila |
- március 01 2015 00:38:03
Évikém. örömmel olvastam szavaidat. Annak meg külön, hogy mindinkább tetszik ahogyan írok. , mivel hasonló a stílusunk. Szeretettel puszillak: Mara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
