|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_a befejezés... talán erre is számítottál
t?lem?!XD
Már délután volt, amikor Cameron megérkezett a megbeszélt helyre. Nem látott senkit a hely kihalt volt. Pár perc múlva hallotta, hogy valaki a háta mögé lép és még miel?tt megfordulhatott volna, elsötétült s elhalkult minden el?tte.
Mikor magához tért, egy emelvényen feküdt, talpig fehér ruhában. Felállt, s látta, hogy lábain, s kezein láncok vannak, mik ép csak felállni engedték. Amin eddig feküdt, egy emelvény, mi körül k?b?l faragott árok volt, mib?l 13 nyílás nyílt ki az alatta lév? árkokba vezetett, egyre lejjebb és lejjebb, mígnem újabb 13 ágra szakadt szét, mi a sírokba folyt.
Az oltár el?tt észrevette azt az illet?t, akit egykor látott. Mikor látta, hogy ébren van, megkérdezte Zorasis:
- Ugye jól sikerült az, az egy hónap?- kérdezte halkan, miközben a kést nézegette kezében.
- Igen, életem legjobb hónapja volt- válaszolta halkan.
- Kiélvezted minden percét?- faggatózott tovább a k?asztal el?tt állva a könyvet lapozgatva, miután letette a kést.
- Minden egyes percét- ismételte.
- Helyes. Én teljesítettem, most te jössz- tért a tárgyra, érzéketlen hangon.
- Tudom, mi a feladatom, tudom, mit kér, megkapja, ne aggódjon-, nyugtázta halkan.
Zorasis csak elmosolyodott, majd a könyvet továbblapozta, az igézethez, s újra felvette a platina, élezett pengéj? áldozati t?rt, mely a 13. századból származott, s meghintette saját vérével, mi csillogva hullott a pengére.
Az áldozati oltárra lépcs? vezetett fel, min évszázados vér száradt. Zorasis fogta a kést, s felment, Cameron elé állt majd a kést nyújtotta.
- Az egyesség szerint- suttogta.
Cameron elszánt volt, mégis remeg? kézzel vette el a kést, mit nyújtottak neki. Hosszú percekig nézte a t?rt, majd a démonra emelte tekintetét.
- Az egyesség szerint- ismételte újra, majd magasra emelte a t?rt. Mikor készült magába szúrni, egy hang felkiáltott:
- Nem tartozol neki!
Zorasis hátrafordult, majd elmosolyodott.
- Köszönöm, hogy idefáradtál Leyla- mondta-, szóval azt akarod, most legyen a küzdelem? Legyen, de el?bb ha megbocsátasz- majd felemelte kezét, s feléje mutatott, mire a lány körül hatalmas lángok csaptak fel, mib?l kiszabadulni nem tudott- kérem amit ígértél, kislány- fordult újra hozzá, már kicsit türelmetlenebb hangon.
- Megkapod, amit ígértem, de vajon megállítja-e az illet?t?- kérdezte közömbösen, majd magába mélyesztette a t?rt. Némán térdre esett pár pillanat múlva és összegörnyedt a fájdalomtól. Fehér ruhája lassan vörös árnyalatot öltött, miként vére lassan végigfolyt, bele a kis árkokba, mely a vörösl? folyócskát a sírokba vezette. ? lassan lejött a lépcs?n tekintetével közben követte a vér útját, majd fennhangon elkezdte:
- Áldozatnak vére most folyik elétek,
Lassan távozzék bel?le élete.
Gyertek el? éjszakák árnyai,
Hívlak titeket Halál zenészei.
E vér adjon nektek életet,
Ezáltal újra az árnyékvilágba lépjetek!
Mikor elkántálta az utolsó sort is, Leyla átugrott a t?zfalon, mit eléje teremtett Zorasis, s elragadta a könyvet, amit utána a t?zbe hajított, s csodálkozva vette észre kés?bb, hogy az nem ég.
- Egy olyan könyvet akarsz elégetni, ami t?zzel íródott?- kérdezte a háta mögött a démon mosolyogva.
- Lehervasztom a mosolyt az arcodról-, mondta, majd a háta mögül el?kapott egy díszes t?rt, és rátámadt, de ? sem volt figyelmetlen, kihátrált a döfés el?l. A következ? pillanatban már az ? kezében is egy szépen kidolgozott sai volt.
- Nem állíthatod, meg a folyamatot- mondta nevetve.
- De hogyha végzek a karvezet?vel, a zenekar széthullik, a karvezet? pedig te vagy, ezért meghalsz-, mondta, majd újra támadt, de Zorasis ezt is kivédte.
- Kezd?- válaszolta- a zenekar akkor is játszik, ha nincs karvezet?, talán nem összhangban, de játszik, ez esetben új karvezet?t választanak, várj, kitalálom. ?t is megölöd-mondta gúnyolódva, majd ? is támadott, s átszúrta Leyla karját, aki felszisszent és odakapott, de a másik pillanatban már támadott is, de csak súrolta Zorasis lábát- jól meggondoltad, hogy kit akarsz megölni kezd? létedre?- kérdezte a démon.
Leyla lehajtotta a fejét, de a második pillanatba már Zorasis szemébe nézett.
- Újra ellened Zorasis- suttogta magabiztos mosollyal.
- Leonis- üdvözölte enyhe meghajlással- neked sosem volt szokásod átvenni egy test felett az uralmat.
- Szükség törvényt bont- mondta- újra egymás ellen. Egyszer legy?ztelek, most is le foglak.
- Nem Leonis, nem gy?ztél le, elodáztad az elkerülhetetlent párszáz évvel-, mondta, s egy t?zgolyót küldött feléje, amit ? erejével megsemmisített. Leonis elindult feléje, s közben tekintetével a sait nézte, közben tekintetével felforrósította a fémet, amit el is dobott a démon. Mikor már elég közel volt hozzá Leonis, Zorasis egy dobócsillagot dobott feléje, ami a torkában állt meg. ? odakapott, s kirántotta majd a sebre fogta a kezét, de így s ömlött a vére. Még mondani akart valamit, de pár perc múlva már holtan feküdt a démon el?tt.
Zorasis felment az oltárra, s látta, hogy az áldozat vére mind a tizenhárom sírba eljutott.
- Gyertek hát démonok, s vegyétek vissza jussotok!- kiáltotta, mire a sírok fedele elmozdult. ? visszament s felvette a könyvet a földr?l és visszatette a k?asztalra mi körül megjelent a 13 démon, szerzetesi, csuhához hasonló fekete ruhában. ? csak rájuk nézett, s ezt suttogta- az égiek akarata szerint az emberek megérdemlik a káoszt, s az örök szenvedést, b?n kiált a b?nh?désért.
A zenekar tizenhárom tagja megkezdte els? felvonását élén a Karvezet?vel. Egyre többen, s többen csatlakoztak az el?adáshoz, s már a játék alatt hallani lehetett egyre hangosabb fájdalommal teli sikolyokat, mi nagyobb dics?ség volt nekik mint a tapsvihar.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
