|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_
A művészet mint társadalmi tudatforma változó és változatos formákban nyilatkozik meg. Nemzeti és egyéni identitás-formáló, személyiségfejlesztő – alkotó és befogadó tevékenység. Ősidők óta az emberiség kincse,
örökség, érték, melyből megismerjük régi korok életformáját, gondolat- és érzelem világát. Szellemi, tudati termék, de anyagi formákban jelenik meg, ezáltal válhat közkinccsé. Testünk, érzékszerveink eszközei mind az alkotásnak, mind a befogadásnak. Az alkotó tehetség ritka adomány, remekművet alkotni csak a tehetséggel megáldott művész képes. Az ókori görögök a művészek tehetségét, ihletét a múzsák adományának nevezték.
Különös, hogy a képzőművészeteket nem művészetnek, inkább mesterségnek tekintették, és nem volt múzsája a zenének, viszont a történetírásnak és a csillagászatnak igen. Ma már ez a felosztás megváltozott.
A költészetnek sokféle fajtáját különböztették meg, ezeket ma műfajoknak nevezzük, de korunkra nem jellemző ezek jelentősége. Himnuszt, ódát, elégiát nem írnak a mai költők, a verstan szigorú szabályait sem tartják be, a lényeg a ritmus, de néha még az sem, prózaverseket, úgynevezett szabad verseket írnak. Új, kategóriába nem sorolható műfajok születtek, rengeteg az epigon és az amatőr. Nem véletlenül, hiszen szavakkal kifejezhetjük „ünnepi formában” érzelmeinket. Ez a legkevésbé költséges művészeti ág, noha a könyvkiadás tetemes költséggel jár, nem jellemző, hogy a befektetés megtérül, a könyvesboltokban inkább nézegetnek, mint vásárolnak – pedig óriási a választék – a könyvtári kölcsönzés is válságban van. Az interneten meglepően sok irodalmi portált találhatunk, a regisztrált alkotók egymás műveit olvassák, kommentálják, nem szakszerű módon.
Elsődleges szempont a dicséretnél a divatos – közhelyes tartalom – az ismerősök, az alkotó társak, előfordul meg nem érdemelt magasztalás és tökéletes közöny /nem olvasás/ vagy személyeskedő sértegetés is. a moderátorok és az oldalt működtető személy mindig népszerűbb, mint az egyszerű tagok. Egyes portálokon osztályoznak is, kedvenc minősítést adományoznak, versenyszellem alakul ki. Barátságok szövődnek és rendezvényeken ismerkednek. Ez mindenképpen pozitív megnyilvánulás.
Vannak betartandó szabályok a művek tartalmára vonatkozóan: nem szabad trágár szavakat használni, nem szabad politizálni. Érthető ez a tiltás, mert veszélyezteti a portál működését. Sokan nem értenek ezzel egyet, hiszen a valóság ábrázolásához a társadalom bírálata is hozzá tartozik. Oly korban éltem én e földön, írta Radnóti – és kifejtette részletesen a tapasztalt jelenségeket. Halálával bizonyította verse igazságát.
Petőfi, Ady, József Attila még írhattak forradalmi verseket, ma ez tilos. Éljen a sajtószabadság! /1848-ban a híre 12 pontban ez volt az egyik kivívott szabadságjog/. Az irodalombarátok ismerik nagy költőink társadalombíráló verseit. / Petőfi nemzeti dalát, Adytól A grófi szérűn és a háborúellenes verseket, nem szólva József Attila Hazám, A város peremén, A külvárosi éj, stb.
A mai költő ír a természetről, szerelmi boldogságáról vagy bánatáról, és ezzel sikeres lehet. Ennek ellenére írni érdemes, kell, sőt muszáj. Tanít, gyógyít – és nincs káros mellékhatása. A társművészetek – zene, film, színház – szolgálatába állhat, gazdagítja, színesíti, csábítóbbá teszi a műélvezetet. Az internet sokat segít ebben, de a könyvek sorsa egyre nehezebbé válik. Segítsünk, hogy ne így legyen.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 25. szombat,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
