|
 Vendég: 69
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Radmila Markovity: A tortakészítés titka
A reggelek már hűvösek, de csak a paprikafagy tette meg eddig a hatását. Igaz, a paradicsomom szára is lefeküdt a földre, pedig tudom a mondást: a paradicsom is karózva jó, de engem ez már nem érdekel (talán), és csak a zöld paradicsomok kukucskáltak eminnen amonnan. Mivel a virágaim közé lopta magát, hát ott hagytam a vad petúnia erdőben. Nagy hasznom lett belőle, mert csak egyetlen paradicsomot vettem le róla, de az bizony bio volt. Permetszert még álmában sem látott.
Mivel pont a bejárati ajtóm előtt csúfondároskodott, hát eltávolítottam, megetettem a kutyáimat, és a napsugarak kezdtek melegen sütni a bejárati ajtón keresztül.
Elhatároztam magamban: megsütöm a tortát, azzal várom a vendégeimet, és reformtortával kedveskedek nekik ebéd után.
Elővettem a receptes füzetem, kimértem a tortához szükséges kellékeket, és nekiveselkedtem a készítésének. Huszonnégy tojásból kimixereztem a fehérjét, közben majd leszakadt a karom, de végre, kész: benne a dió, a prézli. a rengeteg cukor, gondoltam én. Biztos, ami biztos, azért belenyomtam a mutatóujjam hegyét, mert nem szeretek kóstolgatni, és az hittem megüt a guta. Cukor helyett sót raktam a kínkeservesen felvert fehérjébe.
-Ez sós,- mondtam magamnak elképedve.
Belekóstolt a lányom, és csak annyit mondott sós, és már menekült is ki a konyhából, mert szórtam magamra is, meg a tortára is a kocsisok szótárából egyelőre a szebbeket. Úgy kivágtam a kutyáknak, mint a pinty, de az uraságoknak nem ízlett.
Nem baj, a sárgájából megfőzöm a krémet.
Lett belőle: rántotta. Na, most aztán a saját számlámra hangzott a konyha, és szégyenkezett is helyettem, de nagyon. Ezt is kivágtam a kutyáknak. Ezt már ették. Csak egyétek, egyétek! Nem is olyan rossz az édes rántotta! Ez az én specialitásom!!!
Elfogyott a tojásom, mert ami még volt, máshoz is kellett, így elküldtem az unokámat az üzletbe, ahol jóval drágább a tojás, de kellett.
Majd most!
Nekiveselkedtem a tortakészítéshez, és láss csodát: cukor került a helyére. Annak rendje módja szerint, bekerült a massza a sütőbe, és mit ad Isten, mire érezni lehetett az „illatát” és kikaptam gyorsan a sütőből, a néger gyerek feneke sem volt feketébb. Most már szegény felmenőim is sorba kerültek, nyugodjanak békében, és ismét a kutyák felé mentem, akik félrecsapott fejjel sandítottak rám: várták kételkedve az ennivalót. Nem voltak elragadtatva. Én sem.
Azért is lesz torta!
Unoka: tojásért, én a mixerrel elkezdtem újfent a tortúrát.
Most olyan kemény lett a tészta, hogy ha fejbe vágtam volna vele valakit, biztosított az ájulás. Engem is fejbe vágott a készítményem.
Kezdtem ismét mindent elölről. Csodák csodája, a krém majdnem sikerült, de elfogadható lett. A második adag diós lapnak most csak az alja égett meg. Sebaj: levágtam éles késsel.
Kicsit megvékonyodott, de én biztattam magam: meg lehet ezt enni.
Reggel nyolc órakor kezdtem nekilátni a konyhatudományomhoz, és délután három órára készen lettem: reformtortának csúfolt készítményemhez.
Másnap jöttek a gyerekeim, vendégeim. Ebéd után bejelentettem: aki nem dicséri halálra a tortámat, azt leöntöm egy pohár vízzel, de szabad a kistányéron hagyna azzal a megjegyzéssel: nagyon finom, de nem fér már a gyomromba.
- Nem csak a tortával van baj, de az autót is jobb lenne, ha nem hajtaná anyu- szólalt meg a lányom.
Épp villámokat akartam a szememmel csapkodni, amikor megszólalt a fiam.
- Ne bántsd anyut, engedd ki a libákat, hajtsa azokat. Úgy is mindig azt meséli: bezzeg az én gyerekkoromban. Tudja is, hajtani, szeret is hajtani. Hagyd, úgy sem megy messzire,
nem ütközik össze senkivel, nem ájul el a volán mögött. Itt a megoldás
Jót kacagtak a számlámra.
Elhatároztam, de meg is fogadtam: én többé nem sütök családi összejövetelre torát. Most is, ha vettem volna készen, olcsóbb lett volna, meg a karom is a helyén maradt volna, a hátgerincem nem mosolyogna, én meg nem jutnék a gyehenna tüzére, amiért az ördög szarva ott fityegett, vagy fityeg még a fejemen. Nem merek a tükörbe nézni |
|
|
- március 13 2015 12:22:21
Drága Marám!
Élvezettel olvastam írásodat, remek stílusod most is megbabonázott. Veszettül tudod láttatni a történeteket, mintha ott álltam volna melletted a konyhában és konstatáltam az eseményeket. Halálra nevettem magam a sikertelen próbálkozásaidon - mintha magamat láttam volna a konyhában, bár én egész életemben négy darab szakadt palacsintáig jutottam, mely a kukában landolt kutya híján -, de még inkább a sítus fogott meg, ahogy előadod. Szeretem. Szeretem, ha egy költőnek, írónak maximális a humorérzéke (is), hiszen sokkal érdekesebbet lehet alkotni.
Szeretettel gratulálok csodás írásodhoz, gondolom még a mai napig sem lopta magát szívedbe a konyha. Mert nekem sem, tehet akármit, eltávolítom a közelemből.  Puszi, szeretettel ölellek és gratulálok! |
- március 13 2015 22:29:51
Drága Évikém! Igyekszem úgy írni, hogy aki olvassa az írásomat, úgy érezze, pont egymás mellett ülünk, és én mesélek Neki. Szebb elismerést nem kaphattam volna Tőled.
A konyhát ne is említsd! BBBBBrrrrrrrrrrrrr
puszillak: Mara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
