|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_
Napok óta itt bolyongott a lakótelepen, figyelt, leste, várta következő áldozatát. Igen, igen a "KASZÁS" Peti - mindenki csak így hívja, mert van neki egy acélból edzett kaszája - akivel én eddig nem találkoztam. Most viszont összefutottunk. Nagy zöld, mélyen ülő szemei vannak, csontos arcéle - mely csúnya - nem babonázott meg. Hosszú, fekete köpenyt visel, arcáról soha el nem múlik a mosolynak nem nevezhető irgalmatlan vigyor. Vigyor, kéjes vigyor, mely azt sugallja, hogy viszlek magammal az én országomba, meglásd milyen jó lesz ott neked, velem. Na ja, Veled, pont Veled.
Már három napja figyelt engem, rossz közérzet kerített hatalmába, ugyanakkor szívem kalapált, szorított, fájt, a pulzusszámom 14o-et regisztrált a monitoron. Megküzdök vele, úgy döntöttem, hiszen egy katona békeidőben sem adja - adhatja - könnyen az életét.Szembe fordultam vele, és csípőre tett kézzel a nagy zöld szemeibe néztem, keresve vele a szemkontaktust. Hamar megleltem, hiszen a tarkómon éreztem jéghideg tekintetét:
- Mondd Peti, mit akarsz Te tőlem tulajdonképpen? Én hatvanéves vagyok, nem akarok még Veled barátkozni, nem akarok az "otthonodba" költözni, nem akarlak téged szeretni! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, de igencsak szomorú tekintettel és fájdalomtól eltorzult arccal.
- De Kedvesem, most jössz velem, éltél szépen eleget, nem viccelek, most Te kellesz nekem! - majd mire válaszolni tudtam volna, illetve előszedtem volna a fegyveremet, képen törölt, de akkora erővel, hogy megpadlóztam. Felém magasodott, meglegyintett még egyszer-kétszer, fájdalmamban csak sikítani tudtam.
Szerencsémre ott portyázott az alakulatunk mentő osztaga, a doki kipattant a mentőautóból, tette a dolgát - EKG, vérnyomás, vércukor, infúsió, fájdalomcsillapítás, gyors beavatkozás -, szirénázva érkeztünk a katonai bázis sürgősségi osztályára.
Peti ott ült mellettem, éreztem a leheletét, hallottam a hangját "meghalsz, ha én úgy akarom, az én eszemen még nem járt túl senki, megértetted? Teszek én arra nagy ívben, hogy Te hány éves vagy kisbabám, én vagyok a leghatalmasabb az élők között, ha én úgy döntök, hogy velem jössz, nincs apelláta", és egy nagyot ütött a szívembe.Ekkor elveszítettem az eszméletemet. Közel másfél két óra múlva eszméltem arra, hogy ott fekszem a hófehér kórházi ágyon, az infusióból csöpög a gyógyszer az ereimbe, oxigén tódul a tüdőmbe, és egy barátságos, kedves orvos - a bázis főorvosa - szólít megsimogatva remegő kezeimet.
- Megküzdöttünk vele kedves asszonyom, a Petivel, elüldöztük Ön mellől, stabil az állapota, de nagyon vigyáznia kell, mert Peti nem marad tétlen. Ő nem nyugszik addig senkinél, amíg el nem éri a célját. - mondta az orvos kedvesen.
Amikor felállította végleges diagnózisomat a bázist alkotó team, éjszakákon át sírtam, hiszen nem jó hírt közölt. De ahogy teltek a napok, kaptam a gyógyszereket, stabilizálódni látszott az állapotom olyannyira, hogy kaptam egy kis haladékot még az életre, de az alapvető probléma megmaradt.Az a jövő zenéje lesz, hogy maradt-e még egy pár év - nem évtized - a tarsolyomban, amit előszedhetek...
Mindenesetre azóta nem láttam a lakótelepen lődörögni Petit, talán megijedt a bázis állományától, a szakszerű, magas fokon képzett orvosi munkájuktól, mellyel sarokba szorították és megfegyelmezték kissé. Tudom, résen kell lennem, mert bármelyik percben újra támadhat, ha kicsit nem figyelek oda.
|
|
|
- március 12 2015 16:04:05
Kedves gyöngyszem!
Remélem itt is csak kitűnő fantáziád működött. km. |
- március 12 2015 17:27:15
Kedves km.!
Bár azt mondhatnám, hogy a mondanivalóm a fantáziám szüleménye, de sajnos ez valóság volt. Pontosan két héttel ezelőtt történt és velem. Soha nem éreztem még magam ilyen ramatyul a hatvan évem alatt. Szívelégtelenség, - kéthegyű szívbillentyű elégtelenség - diagnosztizálása, majd várakozom a műtétre. Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
- március 13 2015 07:46:41
Kedves Évi!
Megkaptam a választ az e-mailemre. Mielőbbi gyógyulást kívánok! Nagyon vigyázz magadra!
"Megküzdök vele, úgy döntöttem, hiszen egy katona békeidőben sem adja - adhatja - könnyen az életét."
Szeretettel: Marcsi |
- március 13 2015 09:23:44
Kedves Marcsikám!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, e.-mailben bővebben írtam a "légyottunkról" a fene egye meg! Mármint a Petit! Éreztem, hogy nem tesz jót nekem az a fickó, de egyelőre megbirkóztam vele, persze hála az erre portyázó mentőosztagnak, és a bázis személyi állományának, szaktudásának...
Szeretettel: Évi
Ui.:
Kissé humorosabbra akartam írni, de nem fogott a tollam ettől jobban... |
- március 13 2015 18:03:19
Köszönöm szépen Kedves Ica a jókívánságaidat. "3o-4o év?" Nem hinném, mert nem ígért a bázis évtizedeket, bár az biztos, hogy sok függ tőlem is...De nem csüggedek, most már ismerem Petit, nem tud elbújni, ezer ember közül felismerem, sőt "megérzem" a jelenlétét és akkor én támadok hamarabb...ha lesz időm. Köszi szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
- március 13 2015 22:18:53
Drága Évikém! Ez rettenetes igazság. Aggódom érted! Be hagyd el magad!
Szeretettel ölellek és puszim küldöm: mara |
- március 14 2015 04:06:17
Köszönöm drága Marám, hogy olvastál, az aggodalmadból erőt merítek és köszönöm. Nem, drága Marám elhagyni semmiképp sem fogom magam, nem engedem, hogy ez a hangulat, érzés meglátszódjon az írásaimon.De egy kicsit átértékelem (tem) az életem. Most még egyelőre sokat sírok, de nem adom fel! Peti meg dögöljön meg ott ahol van! Gondom lesz rá azt hiszem, így megijeszteni az ember lányát! És még verekedik!!!!
Szeretettel ölellek és sok-sok puszi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 25. szombat,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
