Lehettem talán tizenöt, tizenhat éves forma tini lány, kedvességemmel, mosolyommal vonzottam a fiúkat. És egyszer csak megláttam Őt. Rám mosolygott, gyönyörű tekintete, fekete szemei elvarázsoltak. Nem beszélt hozzám, csendben hallgatott, csak mosolygott. Nem egy helységben laktunk, és annyit kérdezett, hogy írhat-e nekem levelet. Igent mondtam, mert nagyon tetszett a fiú, szerettem volna megismerni. Személyesen ekkor az egyszer találkoztunk, illetve kétszer, de az a végkifejlet lesz.
Cigány fiú volt, mindig a barátjával járt mindenhová, aki ugyan csúnyácska volt kicsit, de végtelenül szimpatikussá tette az intelligenciája. Ekkor is ő beszélt a cigány fiú helyett és én azt gondoltam, hogy talán szégyellős az én plátói szerelmem - mert az tény volt, hogy belezúgtam annyira tetszett -, nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget.
Álmodoztam, mint egy szerelmes tini lány, közben vártam a leveleit. Érkeztek is minden héten rendszeresen két levelet írt, gyöngybetűkkel, gyönyörű fogalmazással, még gyönyörűbb érzelmekkel telítve. Szeretem az érzelem dús férfiakat, külön öröm volt számomra, hogy nagyon szépen írt. Szerettem tanulmányozni már tini-koromban is az emberi jellemet, sokat olvastam a grafológiáról, a pszichológiáról, néhány tulajdonságot ki is tudtam olvasni, meg is tudtam fejteni a kézirását tanulmányozva. Levelei mondanivalója alapján pedig betekintést nyerhettem a pszichéjébe. Szóval összességében nagyon tetszett a fiú, még jobban belezúgtam. Gyönyörű plátói szerelem volt. Mondta is a barátnőm:
- Te tiszta hülye vagy, hiszen ő egy cigány fiú! Te olyan szép lány vagy, hogy választhatnál bármelyik magyar fiú közül, hiszen odáig vannak érted. -aztán legyintett egyet, tudta, hogy úgysem tud meggyőzni. Néha össze is különböztünk ezen.
- Aztán mondd csak meg nekem barátnőm, melyikre gondoltál? A Ferire, jó, helyes, szőke, kék szemű, gazdagok a szülei, na de miről beszélgessek vele? Bunkó mint a föld, jól néz ki addig, amíg meg nem szólal, de ezt te is tudod. Vagy talán a Karesz? Ő is jó fej, de durva, közönséges, a modora kívánnivalót hagy maga után. Vagy talán a Lala? Ő is helyes fiú, de...örökké a kocsmában könyököl, egymás után dönti magába a szeszt, utána tök mindegy neki melyik lány, na hiszen...na mutass már nekem egy olyan fiút itt a faluban aki az én igényeimnek megfelel.
Rá kellett, hogy döbbenjen, hogy igazam van.
Ez a cigány fiú viszont megdobogtatta a szívemet, csodálatos szerelmes leveleket írt, és elhatároztam, hogy még egyszer találkozom vele, hogy közelebbről is megismerjem. Meglepetésemre, a találkozónkra nem egyedül jött, hanem hozta a csúnyácska, de nagyon intelligens barátját is. Kérdőn néztem rá - rájuk -, de ő csak mosolygott.Most itt egy kicsit berágtam rá, gondolván, mi a túrót mosolyogsz, magyarázd el, hogy mi a helyzet.A barátja észrevehette a gesztusaimból a mimikámból, hogy mit gondolok és miután helyet foglaltunk a könyvtárban, rögtön elkezde a mondókáját.
- Tudod, Évi kedves, tartozunk egy vallomással - mondta kedvesen (ejha, "tartozunk?", mi a fene történik velem, megbolondultam, vagy rosszul hallok, vagy mi a pálya, miért beszél ez a fiú királyi többesszámban) a szerelemes leveleket én írtam neked Jenő helyett.- mondta és szégyellősen lesütötte szemét.
- Hogy mi van? - ilyen szépen, intelligensen kérdeztem vissza, nem szokásom így beszélni, de a hirtelen döbbenet ezt hozta ki belőlem és tágra nyílt szemmel vártam a választ.
- Ugyanis Jenő írástudatlan, én írtam helyette a szerelemes leveleit, én olvastam fel neki a tieidet.De az érzések az övéi. (Még jó, hogy valami az övé, frankó fickók vagytok mind a ketten) .
- Na menjetek a fenébe mind a ketten! Hogyan tudtátok ezt tenni velem? Becsaptatok, egy világ omlott össze bennem. - mondtam nekik végtelen nagy szomorúsággal a szívemben, lelkemben. Forró könnycseppek gördültek végig az arcomon, a cigány fiú le akarta törölni hófehér zsebkendőjével, de ellöktem a kezét mondván:
- Ne érints, ne érj hozzám, talán tudtalak volna szeretni, ha őszinte vagy.Talán még írni, olvasni is megtanítottalak volna...de így vége annak, ami még el sem kezdődött igazán...Soha többé nem akarlak látni...egyikőtöket sem.
Nem is hallottam felőlük többé. Őriztem még egy ideig a leveleit - leveleiket -, aztán amikor a férjemmel összeismerkedtem, egymásba szerettünk és elkezdtük közös életünket, megsemmisítettem a leveleket.
esprit - március 25 2015 01:35:08
Kedves gyöngyszem!
Ehhez az íráshoz muszáj hozzászólnom. Nem egyedi az eset. Hasonló "cipőben jártam", csak nálam nem derült ki, hogy ki írta és festette nagyon csicsásra a leveleket. Nálam még az is rá volt írva, hogy "saját kezébe". Ha nem került hozzám, szégyenkeztem a postán, mert a boríték is tele volt festve színes virágokkal....
Régen volt, nagy szerelem volt, de nem vezetett sehová, szépen homokba futott....
Jól megírtad, gratulálok!
esprit
gyongyszem555 - március 25 2015 02:21:32
Kedves esprit!
Örülök a hozzászólásodnak, köszönöm szépen, hogy megosztottad efféle tapasztalatodat. Igen, ismerős, bár az én boritékomra cirkalmazott nagy betűkkel oda volt írva, hogy "szépreményű", a póstás bácsi mindig mosolygott amikor hozta a levelet De komolyan, isten bizony megtanítottam volna írni-olvasni, ha...Na látod kedves, a mai technika ezt ilyen formán nem teszi lehetővé, habár a számítógép világában még több lehetőség van, mit kaptunk volna most?
Köszönöm szépen, hogy olvastál, szeretettel: Évi
Radmila - április 05 2015 19:48:34
Szeretettel olvastam elbeszélésed. Jól levezetted az eseményeket.
Szeretettel ölellek: Mara
gyongyszem555 - április 05 2015 23:50:37
Köszönöm szépen drága Mara, hogy olvastál. Örülök a szakmai véleményednek. Szeretettel: Évi