|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_
Radmila Markovity: A lélek beszéde
Hetente egyszer vagy kétszer Dani unokámmal megyünk Verbászra, ahol égetik le az arcáról a bakteriális fertőzés által keletkezett hólyagocskákat.
Húsvét előtt pár nappal volt időpontunk. Én vittem Danikámat a kórházba, mert az anyja, apja dolgozott.
Odafelé nem igen beszélgettünk, hagytam a gyereket pihenni, fáradt és álmos volt. Amikor megérkeztünk, tíz perc sem telt el, és bemehettünk az orvosnőhöz.
Igazán kedves doktornő kezeli az unokám arcát. Leültette őt az ágyra, és szerintem folyékony azottal kezdte sütögetni a homlokán levő apró dudorokat. Ott álltam az ágy mellett, és láttam, amint Danika arca sápadni kezdett, összeszorult a szája, görcsösen szorította az ágy szélét, teste megfeszült, mint az íj. Tekintetünk találkozott, azt akartam mondani: tarts ki kisfiam, mindjárt vége lesz. Éreztem tekintetében a panaszt, és tudtomra adta: nagyon fáj mamám.
Ekkor a doktornő szólalt meg: „Tudom, ez fájdalmas, az aprókat sokkal nehezebb eltüntetni, mint a nagyobbakat. Elégedetlen vagy, az eredménnyel? Én is, de ahhoz képest, amikor elkezdtük, van haladás.”
– Elégedetlen vagyok – mondta Danika halkan.
– Mára elég lesz! Az ünnepek utáni csütörtökön vagy pénteken jöjjenek ismét – utasított bennünket a doktornő.
Elköszöntünk, és kimentünk a rendelőből.
Meredek lépcsőkön haladtunk lefelé. Danika megfogta a karomat.
– Vigyázz mamám, le ne ess!
Ugyan már, velem törődik, neki meg fájdalmai vannak.
– Fáj még mindig kisfiam?
– Fáj.
– Tudom gyerekem, de majd lassan csökken a fájdalom.
Kiértünk az épületből, ahol a fűben apró pici vadvirágok nyíltak, a szirmaik a kamillára emlékeztetnek.
Lehajolt Danika, szótlanul letépett egy szálat. Szeretetet sugárzó lényével nyújtotta nekem, majd kétrét görnyedt, hogy puszit nyomhasson az arcomra, és szó nélkül, gyengéden a kezembe helyezte a fehér virágszálat.
Fogtam a vadvirágot, felcsillant a szemem, betűztem a kabátom gomblyukába. Én sem szóltam semmit.
Egymásra néztünk mosolyogva. Danika megfogta a kezemet, és ő engem vezetett a parkoló felé.
|
|
|
- március 22 2015 11:03:56
Könnyeket csaltál a szemembe drága Marám ezzel a megható, aranyos történeteddel. igen, ilyen emlékeim nekem is vannak az unokáimról...Kívánok Neked nagyon sok boldogságot Danikád által, hiszen aki ennyire szereti a mamát, az jó gyerek és jó felnőtt emberré válik - melyet már azt hiszem meg is tapasztaltál - és ez így van rendjén.
Szeretettel olvastalak, ölellek és gratulálok!
Puszi. Évi. |
- március 27 2015 07:05:13
Nagyon szép, igazi gyermeki szeretet. Gratulálok: Zsuzsi |
- április 05 2015 19:46:56
Köszönöm Nektek, drága Évikém és Zsuzsi
Szeretettel: Mara / Mila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 25. szombat,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
