A fenébe is! Ezek ketten rólam beszélnek! Én most ide akartam elbújni a harmadik dimenzióba, de rám találtak. Nincs menekvés, már látom, jobb ha megadom magam, mert már nem szeretek harcolni, ellenük meg egyébként sem lehet, nincs fegyverem.
Közelebb osonok hozzájuk, jöjjön, aminek jönnie kell.
Az akaraterő észre is vesz, hideg kék szemével rám tekint, orcámra fagyasztja a mosolyt. Az agy is konstatálja már a jelenlétemet, kedvesen hellyel kínál. Ez a fazon egy kicsit szimpatikusabb- megállapítom magamban -, talán azért mert mosolyog. Azt csak sejtem, hogy miért, hiszen ő mindig biztos a győzelmében.
Kénytelen vagyok leülni hozzájuk, ha már így "összefutottunk".
Az akaraterő szólal meg először:
- Na figyelj csak kedvesem, ide adod azt a jojót az effektusoddal együtt, vége, nincs tovább! Elég volt, negyven éve űzüd ezt a játékot, jó, tudom, hogy szenvedélybeteg vagy, de mától vége. Minden szenvedélyedről lemondasz! Mert én így akarom! - mondja ellentmondást nem tűrő hangnemben, rideg, hideg arckifejezéssel.
Orcámhoz kapok, azt a mindenit, ez nem tréfál, itt halok meg rögtön, gondolom én, de ez nem így lesz. Segélykérő tekintettel bámulok az agy csodálatos, melegséget árasztó szürke szemeibe, talán egy kis empátiát is vélek felfedezni, de rájöttem azonnal, hogy ez érzéki csalódás. Meg se merek mukkanni, moccanni meg főleg. Az agy veszi át a szót és tekintete belefúródik az enyémbe:
- Döntöttem! Megszültem az elhatározásomat. Életmódot fogsz (kell!) változtatni, (mondanom sem kell, hogy már ettől a szótól, hogy életmód változtatás kivert a rossz nyavalya mindig) mert különben elpusztulsz. Rossz a szíved! Nem bírja tovább a terhelést, segítened kell neki, ha élni akarsz. (Már hogy a fenébe ne akarnék élni, tiszta hülye vagy, hiszen élni szeretek a legjobban, még ilyen baromságot mondani!)
Ezek ketten összefogtak ellenem, most már tisztán látom és nincs menekvés. Az agy a kezembe adja a gyémánthegyű tollamat és rábök egy illatos levélpapírra, melyre gyöngybetűkkel az van írva, hogy "kötelezvény". Mutatja, hogy hol írjam alá, de közben olvassam el a pontokat. Gyorsan átfutom, ó mi ez nekem, gondoltam, be tudom tartani. Számolni tudok, nem kell egyenleteket oldani - mert az azért hazavágna rendesen - csak ezerkettőszázig kell elszámolni kalóriában, százhatvanig pedig grammban. Ebben az ezer kalóriában százhatvan gramm szénhidrát szerepelhet. Sima ügy, menni fog.
- Mondd csak kedvesem - így szól az akaraterő, te jó ég, mosolyogni is tud, talán még barátok is leszünk végén -, ismered a piramist? (Hogyne tudnám, hogy mi az, és hol találom, ilyen hülyeséget kérdezni, csakis egy akaraterő tud, akaratlanul is elmosolyodom)
- Na nem Egyiptomra gondolok, hanem az élemiszerekre, melyek szolgáltatják az energiát az emberi szervezet részére. Ismered az összetevőket? - kérdezi kajánul belevigyorogva a képembe.
- Hogyne ismerném, Te se hülyülj már meg teljesen, tudod, hogy hányszor áttanulmányoztam én az elmúlt negyven évem alatt? Kívülről tudom az élelmiszerek kalóriaértékét, a szénhidrát-értékeket, na kérdezz, na kérdezz nyugodtan, tutira dobom a választ...- mondom feldobódva, de nem kérdez, hanem megnyugszik és kidobja a jojót - az én jojómat, melyet úgy szerettem, a fene egye meg - én pedig érzékeny búcsút vehettem tőle krokodik könnyeimmel eláratszva a szobát.
Magamra hagytak, igen, ők elvégezték a feladatukat, az agy döntést hozott az akaraterővel karöltve, megsimogatták buksi fejemet, letörölték a könnyeimet és kart karba öltve eltávoztak mosolyogva. Én pedig ott ültem megsemmisülten - na nem nagyon azért, mert beláttam, hogy igazuk van, ezt kell tennem, ha élni akarok még egy pár évig. Már pedig, hogy a csudába ne akarnék! Hiszen az élet szép, ha néha csúnya is!
Radmila - április 18 2015 17:22:35
Nagyon ötletes az írásod Évikém.
Nos , az élet nem habos torta, de ahogyan írod, azért szép.
Szeretettel gratulálok: Mara
gyongyszem555 - április 19 2015 16:05:29
Köszönöm szépen drága Marám, hogy olvastál. Puszi.
Ölellek szeretettel: Évi
Sokat olvasok én is az életmódváltozásról - változtatásról -, és tényleg az agyban kell eldönteni mindent. De ehhez végtelen nagy akaraterő szükségeltetik - jól írod - és tetszik a benne rejlő humor, mármint az írásodban. Mert ez a harc kemény, egy kicsit át tudom élni!
Szeretettel gratulálok!
Eszti
gyongyszem555 - április 29 2015 02:32:28
Köszönöm szépen Esztike, hogy olvastál.
