|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Taxival öt perc alatt átértünk a fjord fölött átívelõ hídon. A kilátás a háza egyik oldaláról maga a fjord volt, meg a város kikötõje a hajókkal, az SAS Hotellel, a SAGA Hotellel, meg a legfontosabb épületekkel és üzletekkel.
Sziklakert a garázsban
novella
Tél volt. Másfél óra repülés után meghökkentõ élmény volt Oszló felöl érkezvén kibukkanni a felhõk közül, s látni a tûhegyes havas csúcsokat közöttük a fjorddal. A norvégiai Tromsö városa ennek a fjordnak a két partjára épült. A kikötõben táblák hirdetik, hogy különbözõ sarki expediciók mind innen indultak meghóditani az Északi Sarkot.
1983 végén ott, a Kompaniet pianobárjában zongoráztam. Soha nem felejtem el, milyen mérges voltam a helybéli osztrák konzulra, akit meg akartam lepni egy kiadós osztrák egyveleggel, õ azonban még csak felém sem nézett: semmi jelét nem adta, hogy ott, Bécstõl legalább 3500 km.-re, felismerte hazája melódiáit. Egyébként kellemes hely volt, a szállásomra és az ételre egy rossz szót nem mondhattam. A kikötõtõl, ahol akkoriban néhány amerikai hadihajó vendégeskedett a NATO-csatlósnál, csak a partmenti fõutca választott el.
A Kompanietben az volt a szokás, hogy a mindenkori bár-zongorista csütörtökönként az elsõ egy-két órára kapott egy dobost és egy bõgõst, s akkor kimondottan jazz szólt. Semmi Beatles vagy sláger! Mivel a bõgõs házában rendeztünk egy kellemes próbát, ez arra is jó volt, hogy a kávé és konyak mellett hamarosan jó viszonyba kerüljünk egymással. Élveztük a swinget! Õk mindketten helybéliek voltak. Ennek a bõgõsnek otthonában volt az irodája: egy csomó üzlet revizora volt, míg a dobos a helyi lap reklámfõnökeként sem kereshetett rosszul. A minden-csütörtöki jazz mindkettõjüknek csak örömzene volt és nem megélhetés. A dobosnak még szebb háza volt. Taxival öt perc alatt átértünk a fjord fölött átívelõ hídon. A kilátás a háza egyik oldaláról maga a fjord volt, meg a város kikötõje a hajókkal, az SAS Hotellel, a SAGA Hotellel, meg a legfontosabb épületekkel és üzletekkel. Az ezek mögött magasló hosszú hegylánc teljesen elámított, de a hátunk mögött is ott kéklettek az éji sötétben a tûhegyes havas hegycsúcsok, annak tövében pedig szintén házak.
Az egyik csütörtökön úgy alakult, hogy két kollégám saját pénzen is vásárolt egy kis innivalót, amitõl visszatért a játékkedvük, s maradtak egészen hajnalig. Be-beszálltak egy-egy számra, így azután jól telt az idõ. Ezért könnyebb megérteni, hogy ezen a hajnalon a bõgõst és engem is meghívott a reklámos dobos, hogy igyunk meg nála valamit, hiszen közel, csak a híd túloldalánál lakik. Kacarászva mesélte, hogy minden létezõ italból válogathatunk.
Szép nagy ház volt, a család javában aludt, s elõ sem jött senki, pedig még egy kis halk jazz is megszólalt; akkoriban még persze csak kazettás magnóról.
Pár pohár után kiderült, hogy az italos üvegek eredetiek ugyan, de amit ittunk, valamiben mind hasonlítottak egymásra. Szeszt ízesített aromákkal, mint ahogyan Norvégiában minden családnál szokás. Egy percre kiment a szobából, s még egy kis harapnivaló is került az asztalra. Jól éreztük magunkat. Bár lehetett úgy reggel hat tájban, amikor a bõgõssel elköszöntünk a dobostól, de a világnak ebben a zugában csak délelõtt 10 után hajnalodik. Akkor is csak 2-3 órára világosodik ki. A gazda távozásunkkor azt akarta, hogy a garázson át menjünk ki. Noha odakint mínusz húsz fok volt és hatalmas, de kemény hó, a garázsban nem lehetett több nulla foknál.
- Itt a sziklakert - mutatott büszkén a kb. három méter széles és jó egy méter magas, különbözõ kövekbõl és sóderbõl a kazánszobától elválasztó fal tövébe felhordott, szemet gyönyörködtetõ halomra. A kövek között kaktuszok és egyéb vastag husú növények között a halom mögötti fal mellet kis forrás eredt egy növény alsó levelei alól, mint valami cérna-vékony patak. Kacskaringózva jutott el a mini-hegyoldal aljába, ahol azután elmenekült egy sziklácska alá. A patak útja olyan kristály tiszta volt már, hogy szinte odavonzotta a szemünket (a bõgõs is most járt elõször a dobosnál). Taxival öt perc alatt átértünk a fjord fölött átívelõ hídon. A kilátás a háza egyik oldaláról maga a fjord volt, meg a város kikötõje az amerikai hajókkal, az SAS Hotellel, a SAGA Hotellel, meg a legfontosabb épületekkel és üzletekkel. Meg is jegyeztem, milyen tisztára mosta már a víz azt a kacskaringós medrét.
- Hogy tiszta, abban biztos lehetsz - mondta a házigazda és kisujjával belebökött a patak vizébe, majd lenyalta ujja hegyét. - Ez az élet vize! - szavalta enyhe pátosszal. Jelt adott, hogy nyugodtan kövessük a példáját. Valójában nem sokat kérettük magunkat, hiszen a sziklakert általában tiszta benyomást keltett, pornak nyomát sem láttuk. Könyvet is olvastam már az élet vize témáról, így azután itt volt az alkalom, megismerkedni vele. Mi ketten, a vendégek, kiváncsian megmártottuk kisujjunk hegyét a patakban, s kipróbáltuk, milyen az élet vize?
Nos, tiszta szesz volt! Hát, igen: az élet vize...
Göteborg. 2006.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
