Napkorong

Radmila Markovity : Az ideges tanuló

Bácstopolya általános középiskolájából eltanácsoltak egy tanulót rossz magaviselete miatt hozzánk Kishegyesre, azzal, hogy talán meghúzza magát idegen környezetben.
Nem így lett.
Az osztályfőnökét megfenyegette, hogy megöli, a társait zaklatta. Az órákon rendetlenül viselkedett. Bejött hozzám az osztályfőnöke, és megkért, próbáljak én vele beszélni. Már nem tudnak mihez folyamodni.
- Jól van. Vezesd be hozzám a gyereket, és hagyjál magunkra bennünket.
- Nem szívesen megyek ki, mert attól tartok neked megy, és nem bírsz el vele.
- Megpróbálok vele beszélni. Ha nekem jön, akkor majd kiabálok, és bejöttök segíteni.
Megérkeztek az osztályfőnök, meg a tanuló.
Rámutattam neki a kis asztalnál levő székre, hogy foglaljon helyet, én meg vele szemben helyezkedtem el. Az osztályfőnöknek megköszöntem, hogy bevezette a diákot, aki elhagyta az irodát.
- Még meg sem szólaltam, amikor az én tanulóm elkezdte a mondókáját.
- Tudja, én nagyon ideges természetű vagyok…
Folytatta volna, de én a szavába vágtam.
- Tudod, fiam én is. És akkor, mit jelentsen ez?
- Olyankor nem tudom mit csinálok, meg mondok.
- Na látod, kettőnk között itt a különbség, mert én tudom olyankor is, hogy mit csinálok, és mondok, azért vagyok ember. Te nem régen tanultad, én már pontosan nem tudom, de valahogy biológiából úgy hangzik, hogy az állatoktól abban különbözünk, hogy gondolkodó lények vagyunk.
- De én…
- De te is ember vagy, jobban mondva kifejlett emberpalánta. Nincs neked szükséged arra, hogy fenyegessed a tanáraidat, társaidat ingereled. Tudod van egy mondás: Aki verekszik, azt megverik. Ahogy hallom, jó eszed van, csak nem használod. Kössünk egyességet. Nem büntetlek meg az eddigi tetteidért, de most itt nekem becsület szóra ígéred, hogy jól viselkedsz az órán, tanulsz rendesen, meg ezen felül azt is megígéred, hogy az általános középiskola után befejezel még legalább két éves szakközépiskolát, és ha lesz osztálytalálkozótok, akkor elhívsz személyesen te engem is a találkozóra.
- Igazgatónő…
- Várjál. Nem fejeztem be. Ismerem az otthoni életedet. Az apád, az anyád alkoholisták, a bátyád nem fejezett be semmilyen iskolát. Te is úgy akarsz élni ahogy ők?
- Nekem nincs pénzem a továbbtanuláshoz.
- Segítek neked ösztöndíjat szerezni, de ahhoz legalább jeles tanulónak kell lenned. Meg tudod csinálni?
- Meg.
- Akkor mindent megbeszéltünk. Elmehetsz. Bízom benned.
Az év végi osztályzata jeles lett, magaviselete kitűnő. Sikerült neki ösztöndíjhoz jutnia. Befejezte a szakközépiskolát. Most külföldön van a családjával. Nekem ennyi nagyon is elég.

Hozzászólások

gyongyszem555 - április 21 2015 12:45:43
Eklatáns példája az írásod mondanivaló annak a ténynek, hogy mit is jelent az, ha figyelnek a gyerekre. Figyelnek a szavaira, egyenlő "embertársnak, emberpalántának" tekintik, követelményt támasztanak és továbbra is figyelik. Te nagyon jól csináltad Mara drága, figyeltél a gyerekre, sőt tovább figyeltél, egészen addig, amíg be nem fejezte a tanulmányait, sőt azon túl is.

Pedagógiai érzéked, tanulmányaid lehetővé tették számodra, hogy felismerd, hogy mi a teendő ennél a gyereknél. Bár minden pedagógus ilyen lenne.

Szeretettel olvastalak és gratulálok írásodhoz.
Szeretettel ölellek: Évi