|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Barna Botond a fővárosban talált magának munkát, sajnos a kis borsodi településen - ahol köztudott, hogy megszűntek a gyártelepek, melyek sok embernek adtak munkát - nem volt lehetősége. Mivel számítógépes adatrögzítői munkát kapott, bekukkanthatott a NET. világába is. Kisgyerek kora óta érdekelték a versek, de ő maga nem igazán tudott írni, sőt, egyáltalán nem tudott.
Egyedülálló fiatalemberként jól keresett, mert idényjellegű éjszakai adatrögzítői munkát is elvállalt - közgazdasági mérlegekhez kimutatásokat gyártott, másolt -, minden káros szenvedélytől mentes volt, mondhatni, fogához verte a garast és összegyűjtötte a pénzét. Közben regisztrált különböző amatőr irodalmi klubokba, ahol publikálta rosszabbnál rosszabb verseit, prózáit. Hiába volt a kritika, nem érdekelte, hajtotta a hírnév, a siker, tökmindegy, hogy milyen áron. Meg volt magával elégedve cefetül, majd keresett egy könyvkiadó céget, aki elvállalta a verses kötetének a kiadását. A céget nem érdekelte, hogy jók-e azok a versek, csak helyesírási hiba ne legyen benne, így Botond ki tudta adatni a "remekműveit". Boldog volt, nagyon boldog és a következő hétvégén, amikor haza utazott, már vitt is magával egy példányt haza. A vonaton majd hogy nem dalra fakadt, gondolta, na most megeszi a fene az irigységtől a szomszédék Katicáját, vagy a kisboltos Lucáját, vagy akármelyik perszónát a faluban. A férfiakról nem is beszélve, hiszen azokat úgyis csak a kocsma érdekli, meg arról tudnak fecsegni, hogy kit hányszor, meddig, mikor, és hogy hány feles, vagy fröccs csúszott le közben, vagy utána.
Leszállt a vonatról, ismerték a falubeliek, mindjárt körbe is vették a férfiak hárman és meghívták a kocsmába egy italra. Kapóra jött Botondnak a meghivás, gondolta, itt már rögvest el is dicsekedhet a "művével".
Leültek az egyik sarokasztalhoz, kikérték az italokat és az egyik cimbora megszólalt:
- Na hát asztán Botond, hogy ityeg a fityeg ott a baromi nagy fővárosba'? Hun és min dógozol? - kérdezte Kálmán megpödörve kackiás bajuszát.
A férfi elmondta, hogy hol és mit dolgozik és elővette a verses kötetét. A cimborák "csodálták", forgatták, bele lapoztak, de különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak neki. Botondnak nem tetszett, így el is köszönt tőlük.
Ezek bolondok, gondolkodott, tiszta hülyék, na majd a lányok, azok értik a verseket, főleg a taítónő Kriszti lánya, igen, neki fogom elsőként megmutatni.
Krisztike szép, okos kislány volt, tizenöt éves forma, mindig a könytársan volt szabadidejében, ezt Botond tudta, így második útja oda vezetett. Meg is látta a sarokban egy könyv fölé hajolva. Oda sétált hozzá kissé nagyképűen, bár ne tette volna. Amikor Kriszti bele olvasott - Botond alig győzte kivárni, elkezdte sürgetni -, tágra nyílt szép szemeivel a döbbenettől, ennyit szólt.
- Botond drága, mennyit fizettél Te ezért a könyvkiadónak? Ezek a versek olyan rosszak, élvezhetetlenek, mint a bűn! Nem találok szavakat! Ezek nem irodalmi alkotások, ez egy nagy semmi, ne haragudj. Ezzel ne dicsekedj sehol, azt ajánlom - mondta Kriszti őszintén a fiúnak, de közben meg is sajnálta kicsit, mert majdnem elsírta magát Botond.
- Tudod mit? Segítek Neked! Átveszem veled az irodalmi ismereteket, amit a versről tudni kell, megmutatom a rímeket, ha gondolod, levelezhetünk és üzenetekben megtanítalak verset írni. Na mit szólsz hozzá? -kérdezte mosolyogva Kriszti.
- Megtennéd, komolyan megtennéd? Te nagyon rendes lány vagy Krisztike! Akkor ezzel nem dicsekszem tovább, a fene egye meg a pofámat, hogy nem hallgattam a kritikusaimra, de annyira hajtott az a vágy, hogy mindenáron kiadassam a verses kötetemet. Szégyellem, de benned megbízok, és ha Te azt mondod, hogy nem jó, akkor az úgy is van.
Megegyeztek, hogy miután visszautazik budapestre, interneten tartják a kapcsolatot és Kriszti bevezeti a fiút a versírás rejtelmeibe, mert tanulni sohasem késő... |
|
|
- április 25 2015 00:38:38
A versírás nemcsak Barna Botondnak jut eszébe, vannak idősebb emberek is, akik mindent megtesznek azért, hogy nyomtatásban megjelenjenek verseik.
Költséget, fáradságot nem kímélnek a cél érdekében.
Találóan megírt novella. Gratulálok!
esprit |
- április 25 2015 07:56:12
Köszönöm szépen kedves esprit, hogy olvastál, és igen, sajnos így van, ahogy írod, nem csak Barna Botond ilyen sikerorientált, exhibicionista, nárcisztikus személyiség.
Köszönöm a gratulációt.
Évi |
- április 26 2015 08:28:11
 |
- április 27 2015 08:24:03
Marikám, örültem Neked!
Puszi. |
- április 28 2015 14:55:42
Kedves Évi!
Számomra roppant érdekes témát feszegetsz, mert van egy ismerősöm, aki ennek pontosan az ellenkezője, mármint ennek az embertípusnak. Jól ír, van is pénze, ki is tudott volna már adatni több verseskötetet, vagy akár novellát is, de nem teszi, mert nem inspirálja. Több amatőr irodalmi klubban publikált már, szeretik az írásait és nem célja az, hogy ki is adassa. Érdekes párhuzamot vélek felfedezni e kettő tény között. A tehetségtelen, de sikerorientált író és a tehetséges, de szerény író jelleme.
Jól megírtad ezt az embertípust. De végül is rájött, hogy meg kell tanulnia írni, azért ez a javára írandó, hogy legalább megpróbálja és igénybe veszi Kriszti segítségét.
Gratulálok, jó téma!
Szeretettel olvastalak!
Eszti |
- április 28 2015 16:07:33
Remek, Esztikém, itt is kifejtetted bőven a véleményedet, ezt szeretem!
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Puszi. Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
