Napkorong

Radmila Markovity: Az én mesém

Így. Most szépen takarózzatok be mind a hárman, és elindulunk Meseországba. Melyik közületek a soros elszállítani minket a hintóval. A Pegazus már türelmetlenül vár.
- Várj, várj mamám! Miért nem az autóddal megyünk?
- Hallgass- mondta egyszerre a két idősebb.
- Az autó nem tud repülni kicsikém. Akkor, ki visz bennünket az utazásra?
- Én vagyok a soros- szólalt meg Maja.
Behunytuk a szemünket, és elindultunk. Majánál volt a mindentudó kis-táska. Amikor besurrantunk mint a nyíl Meseország kapuján, Maja mindentudó táskájába belenézett, és megszólalt.
- Bajban van Manó Matyi. beleesett egy mélyebb gödörbe, leeset a sapkája, így nem tud kimászni a gödörből, amelyik félelmetes, nyirkos, és még kukacok is kukucskálnak ki a lyukakból. Te vagy Dani a legerősebb, kérlek eredj, és segíts neki
- Szívesen, de merre találom a gödröt?
- Csak haladj északra, és semmitől se félj. Ha ijesztgetnek, oda se hederíts, nem fog bántani senki, csak az a céljuk, ne segíts Manó Matyinak.
- Már megyek is.
- Nikikém, neked gyönyörű a hangod, meg szeretsz bohóckodni, most nyugatra tartasz, ahol egy kicsi házban él egy idős néni, akinek sok bibircsók van az arcán, de csak akkor tűnnek el a csúnya kinövések, ha egy szép fiatal lány táncol, énekel , és mosolyog rá. Nagyon vigyázz, ott lesz egy daliás legényke, aki el akar csábítani, de Te ne hagyd magad, mert akkor Te is bibircsókos leszel.
- Ne félts te engem: Már ott is vagyok. –ezzel Niki eltűnt gyorsan.
- Mamám , nekem fel kell venni a versenyt a leggyorsabb ördöggel, aki ha elhagy, Tündérországban mindenki t legyőznek, és felégetnek minden házat, falut és várost. Keletre kell mennem. A te dolgod az lesz, hogy mindegyikünkön rajta tartod a szemed. Nagyon figyelj ránk, nehogy kudarcot valljunk ebben a csodás országban. Lehet, hogy segítségedre szorulunk. Csak fogd ezt a szegfűt, és amelyik közülünk lankad, abba az irányba mutass a szegfűvel, fordulj hármat magad körül , és ezt mondd ki hangosan:
Itt a mama, veled van!
Feladatod teljesítsed,
vissza várlak szeretettel.
Délről senkinek sem kell segítség. Arra nem kell nézned.
Megjegyezted?
- Igen
- Akkor fuss!
Nézelődtem először északra. Dani épp akkor húzta ki Manó Matyit a gödörből. Tisztogatta a ruháját, fejére tette a sapkáját, és indult visszafelé. Itt nincs baj, mondtam magamban, és nyugat felé tartottam a messzelátót. Épp idejében. Niki még igaz táncolt, de mind inkább nézegette a deli legényt, aki csábító mosolyával válaszolt. Felé irányítottam a szegfűt, elmondtam a varász igét, Niki egy pillanatra megtorpant, majd folytatta a táncát, a nénire mosolygott,neki énekelt, és láss csodát: gyönyörű lány lett belőle, háza szép takaros lett, a deli legény meg macskává változott, és nyávogva elfutott. Az is lehet egeret látott.
Maja amikor oda néztem, futott, de az ördög nagyon a nyomában volt, és elkapta a ruháját, hátrafelé húzta. Segítségem jól jött neki, ördög keze elzsibbadt, lábai nehezek lettek, kis unokám célba ért.
Pegazussal visszajöttünk. Mi négyen mese után álmunkban Tündérország tavában fürödtünk.
Előbb azért betakartam a kis hősöket, és magam is pancsoltam velük a tó vizében.

Hozzászólások

gyongyszem555 - május 30 2015 17:00:20
Remek! Drága Marám! Képzeleted szárnyán utaztam Veletek minden helyszínre, és megcsodálhattam a szegfű "varázserejét". De sokszor játszottam el én is az unokáimmal a meséket. Azokat a pillanatokat idézted fel bennem. Csodálatos írás, kedves Mara.

Szeretettel gratulálok, ölellek: Évi