Napkorong

Radmila Markovity: A méhész

Manapság mind több és több ember foglalkozik méhészettel, és persze, aki méheket tart, az a méhész.
Nem tudja ám mindenki: ez a szó sokféle jellemet takar.
Van méhész, aki az embernek Isten adta eszét és erejét lelkiismeretesen használja, hogy a szorgalmas méhtől elszedje a munkája gyümölcsét, a mézet.
Az okos méhész olyan, aki figyelmesen gondozza a kaptárlakókat, de a végcél, akkor is a méz.
Létezik lopó is közöttük, aki elcseni a más méheséből a kaptárt, vagy a már kipörgetett mézét viszi el.
Ez még mind hagyján.
Van ám olyan méhész, aki összetéveszti a méhet a darázzsal, de azt tudja bezzeg, hogyan kell főleg cukorból, pl. egy kis gyermekláncfű virágával „mézet” termeszteni, és nekem, aki azért a méhet megkülönböztetem a darázstól, de a műmézet az eredetitől nem, a nyakamba varrja drága pénzért a semmit érő cukrát.
Jó tanács: csak attól vegyél mézet, akinek legalább 50 kaptárban nyüzsögnek azok az apró élőlények, de még akkor sem vagy biztonságban, ami a méz minőségét illeti, mert van bezzeg az üzletekben sok cukor. Nem könnyebb a cukrot enni a méhnek, mint távoli méhlegelőről hozni a nektárt, propoliszt? Naná, így a hozam is nagyobb. Ennek a méhésznek a neve: Cukros. Soroljam: amatőr méhész, családi vállalkozó méhész, méhkedvelő méhész, meg még a méhek sem tudják, milyen nevekkel vannak felruházva gazdáik.
Ha jól belegondolok igaz az a mondás, hogy az éremnek két oldala van.
Ha választani kéne, mi legyek, hát bizony maradnék emberi mivoltomnál, és méh soha sem lennék.
Nem szeretnék a méhcsalád egyik tagjához sem tartozni, mert semmivel sem lenne szebb az életem, mint így, emberként.
Vegyük sorba.
Milyen jó a méhanyának! Etetik, gondozzák, körül rajongják, amíg fiatal, sexszel annyi herével, hogy se szeri se száma, és amikor megöregszik: megfojtják, megölik. Ha méhanya lennék, már régen nem élnék, koromból kifolyólag, de az sem, aki meddő, vagy testi fogyatékos. Ez az eshetőség az egyik ok.
Hereméhek, csak növekednek, esznek, isznak, hím neműek (ez asszociál engem valamire a családi munkabeosztást illetőleg). A maflák, azt hiszik, örökké élnek, és élvhajhászóvá válnak, csak nem tudják, hogy a szerelmi aktus nekik a halál. Köszönöm, ebből sem kérnék.
A dolgozóknak van mit a tejbe aprítani! Mellékesen nőneműek. Kilométereket képesek repülni, hordják az élelmet. Közben mindenféle veszélynek vannak kitéve: romlott a propolisz, megbetegszik és elpusztul. A virág tüskéje megsérti, harcol és védi a családot a betolakodóktól, és keserves munkája gyümölcséből annyit kap, hogy megéljen belőle. A betegségeket jelzik. Minden feladat rájuk hárul. De igaz is. Minek neki többlet eledel? Dolgoznak, mint a güzü, és vagy átvészelik a telet vagy sem.
Sajnos ez az emberre is vonatkozik.
Miért épp a méheket hasonlítom az emberhez, mert sok a hasonlóság bennünk, de ez eszembe sem jutott volna, ha véletlenül nem keveredek méhészek közé. Kész büntetés, higgyék el nekem.
Először csak hallgattam a beszélgetésüket, néha felém fordultak, és magyarázták, hogyan szexszelnek a méhek, miből áll a nemi szervük, amiből egy kukkot sem értettem, mert én eddig csak a vagináról tudtam igazán, meg a péniszről. Ez a téma kifogyhatatlan volt méh szinten. Hogy annak a pici méhnek mi mindenből áll a nemző és szaporító szerve! Szerintem minimum 100 oldalas tanulmányt lehetne írni róla. Majd, gondoltam én, rövidre fogjuk a méhészkedést, és rájuk kérdeztem.
- Miért jobb a kaptár mint a kas?
Bár befogtam volna a számat! Még csak most zúdult rám a magyarázat. A kasról egy rege, meg van annak másik neve is, archaikus kaptár, ezért van archaikus méhész is. Ne mondjak semmit! A fejem zúgott a sok magyarázattól, egymás szavába vágtak, a sok szó-beszédből csak azt jegyeztem meg, van Hoffman-féle kaptár, mert a barátnőm Hoffman, de mi az előnye, meg miért nem gyártják, az már titok maradt nekem, és amikor én balga kikotyogtam mindennek a tetejébe, hogy a pörgetésről azért tudok egyet mást. Hát bevallom, arról sem tudtam egy kukkot sem, még ma is annyit tudok, mint tudtam, hogy a méhész sem nagy legény, amikor pörget ezer fajta módon, amiből csak egyet jegyeztem meg, hogy radiális pörgető, mert hasonlít a becenevemhez. Na, volt mit hallanom. Így a keret, úgy a keret, ide mi potyog, oda mi folyik. Zúgott a fülem, mintha méhraj szeretne fészket rakni az agyam helyére. oláhokat, és rohantam, mintha egy egész méhes összes méhe engem akart volna halálra marni.
Ekkorra megtanultam bólogató János lenni, de amikor arról kezdtek beszélni, kinek hol a méhlegelője, milyen isteni az ilyen meg olyan méz, már nem bírtam idegekkel, és nagyot hazudtam, elfelejtett kötelezettségről, és jaj, kiszaladtam az időből, és úgy ott hagytam őket, mint szent Pál az