|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
A legnehezebb életszakasz
Elmúlt a tavasz, itt a nyár, s reménységem valamit vár! Persze, mindig az jön, amit nem várok.
Nehéz volt ez a tavasz is! Sok idegesség a fiam és zátonyra futott házasságai miatt, gyerekek különbözősége és békétlensége beárnyékolja egész életemet távolról, mert külföldön vannak.
Nagy örömöt adott a korai cseresznyefám – bár fárasztó a leszedése – de így is megajándékoztam ismerőseimet, jóízűen eszegettem, pár üveggel télire eltettem. Ugyanez volt az eperrel, elég aprók, de hálával főztem be ezeket is. Elázottan, csatakosan szedegetek epret, be is kapom némelyiket, sámlimon pihenek.
Megszűntek ezek a halaszthatatlan munkák, emellett csak a legfontosabbak jöhettek szóba. Napokon át esett eső, gyümölcsöt rohasztva, de az időjárás ilyen, benne van pakliban.
Az egész kert átláthatatlan őserdővé vált. Bokrok, gyomok óriásivá váltak, élősködők rágják, pusztítják a leveleket és egykor gyönyörű virágaimat. A szívem szakad meg látásuktól. Amikor itthon vagyok, és nem rohanok aztán még kedvem is van hozzá, kiülök a kis-sámlimra gazolni, de egy-két négyzetméternél többre nem jutok. Szép látvány a magas fűcsomók hullámzása, hasonlatos az értékes búzamezőkéhez. Mindet tövestől húzom, vagy ásom ki, persze hamarosan kefeszerűen kelnek életre a kis magvak. Hogy milyen munka ez? Tudja, aki próbálja. Ugyanez a helyzet az utcai sarok-résszel, a fák, bokrok tömkelegével. A munkaeszközök rendre elromlanak, kicsorbulnak, tartójukból, a nyelekből kicsúsznak. Én meg mindig javítgatok, kalapálok valamit, nem nagy sikerrel. A kert saját útját járja, nincsen, aki meggátolja, sajnálom a virágaim, tetvek hada a romjain. Birtok, nemszeretem sarka, ritkán van meglátogatva, messziről nézem a dzsumbujt, épp egy kis süni elbújt. Új barátom lett egy kis gyík, kifigyeltem, hogy napozik. Most már naponta láthatom, nem is fél a kis barátom.
Január óta sok fellépésem volt a 80 Tavasz könyvbemutatója alkalmából, mely kötetem már a 9.-ik. Több kolléga mondta a verseimet velem együtt, csak én még táncoltam is mindegyiken.
Március 21-én, a Tavasz első napján elutaztam Kecskemétre, a Montázsmagazin nagy ünnepségére, ahol nagy örömömre felolvasták egy versem. Ekkor vehettük át az Antológiákat is.
Ez a fél év megszaporodott az orvosi rendelők látogatásával. „Ami elromolhat, az el is romlik” írta Murphy! Ez mindenre érvényes, de aki már benne van, különösen tudja, hogy folyik a leépülés.
Minden nap rácsodálkozom az újabb jelzésekre, a sűrűsödő furcsaságokra és muszáj elhinni, hogy ez tényleg velem történik. Ahogy jönnek bajaink, szaporodnak kínjaink! Minden szervünk, lábunk, kezünk jelzi, közelit a végünk! Átélni ezt nagyon nehéz! Sok erő, türelem küzdelem és kitartás szükségeltetik, hogy mindent megtegyünk a javulás, a szinten tartás érdekében.
Egyre nagyobb önkritikával figyelem magamat, változásaimat, és legtöbbször megállapítom, hogy nem mehetek emberek elé! Aztán jön a meghívás, én meg összeszedem magam nagy gonddal és bátran kiállok, mintha nem is lenne korom. Megkapom az erőt adó tapsot, sőt, meghívnak a következő fellépésre is. Hát kell ennél több? Nem hiszem! Aztán megvagyok a következő megmérettetésig.
Nagy hullámzásokban hömpölyög életem, szinte fuldoklásom, íratja ezt velem: történjen már valami, történhetne bármi, csak ne legyen végtére, vezérelv a semmi! Kikötésem egy lenne, sok rossz már ne jöjjön. Teljesítette dolgát, Menjen! Ne köszönjön!
A Természet teszi dolgát, megmutatja minden báját. Hullanak a rózsaszirmok, minden útra, ahol járok!
A sok színes rózsafa, bokor, itt a bejáratomnál, mind virágzik, szinte mosolyognak rám, szeretetem érzik. Kék szitakötők szálldosnak körülöttem, mutogatják szép, áttetsző ruhájukat.
Vízóra-aknánál jártam, leemeltem tetejét, benne sok meztelen csiga! Kiszedem, a mindenét! Hát mit látok gödör alján, a kis gyíkom ott lenn ül, üggyel-bajjal le is mászok, nem nézhetem tétlenül. Szegény, próbált menekülni, de kis lába lecsúszott, függőleges merevségben, vajon mit gondolhatott?
Segíteni kell azonnal, kimásztam egy ruháért, visszatérve átöleltem, kitettem a kis szűrét.
Napok óta már nem láttam! De jó! Kiszabadítottam!
Virágszirmok kergetőznek, mint a hópelyhek repülnek. Szellő szárnyán táncot járnak, napsugárral játszadoznak! Én is velük együtt szállok, köztük örömöt találok. Nem cserélnék senkivel sem,
e pillanatot szeretem.
Évek óta úgy gondoltam: ha elérem a 80-at, akkor nincs tovább, beáll a vég! Nem terveztem előre, nem vettem magamnak semmit, mert minek? Utánam úgy is mindent kidobálnak, híre-hamva sem marad az életemnek. És tessék, az élet megy tovább és ki tudja meddig?
Sokszor átgondolom sorsomat, s ha látom a normális embereket párral, családdal, unokákkal, nagy eredményekkel, hisz egymást segítik és védik mindenben, bár tudom, nekik sem könnyű. Ilyenkor megsajnálom magam, mert nekem mindig mindent egyedül kellett csinálnom, háttér nélkül és tőlem ugyanúgy elvárták a maximális teljesítményt. Aztán még át kellett élnem a kirekesztést is, mindenhonnan. Azt hiszem, ez nem szorul magyarázatra.
Milyen erők segíthettek? Nem földiek, Égiek! Hála legyen érte Istennek.
Jézus mondta: „Ne féljetek”! És bennem mégis van félelem, de aggódás is, a rám következő napokra.
Senki nincs a közelemben, akire számíthatnék, aki segítene, ha rosszul találok lenni. De lehet, hogy nem is leszek rosszul, hanem egyből elvisznek az angyalok, vagy az ördögök? Így lesz jó, mert így kell lennie. Végül is megváltás, ha véget érnek a földi szenvedések. Odaát biztos békesség vár ránk, legalább is reméljük. És az is reméljük, hogy találkozunk odafenn, egy boldog országban.
Budapest, 2015. június 9. |
|
|
- június 10 2015 18:28:34
kedves Viola!
Érdeklődéssel és nagy szeretettel olvastam "vallomásodat" az életedről, napjaidról, vágyaidról, gondolataidról. Meg kell, hogy állapítsam, hogy nagyon pozitívan állsz a dolgokhoz - melyet én külön üdvözlök -, mert így is kell. Tudod, elgondolkodtam. Te azért aggódsz, hogy nincs melletted senki, mi lesz, ha rosszul leszel, vagy itt a vég. Nem, nem kell ezzel foglalkozni, hiszen sok ember vesz körül ha fellépésre mész, ha különböző rendezvényekre, ahol verseidet is elmondhatod. Te még nyolcvan évesen nagyon aktív életet élsz úgy a közéletben, mint a magánéletben. Olyan élvezettel mesél a kis gyíkodról, a kertedről, a süniről, árad belőled a szeretet, és nyitott vagy a világ dolgaira.
Szép életed volt - én úgy gondolom, jó a keserűségeket leszámítva - hiszen azt csináltál az életedben, amit a legjobban szerettél. És most is azt csinálod. Az, hogy nyolcvan évesen jelentkeznek az öregedéssel járó gondok, problémák - egészségügyi -, téged még az sem lomboz le igazán. És ez nagyon jó!
Szeretettel olvastalak, voltak mondatok, melyek majdnem versbe, rímekbe sorakoztak, nem tudom, hogy ez szándékos volt-e, vagy véletlen, de remek!
Gratulálok, sok - sok szeretettel és kívánok Neked még nagyon sok ilyen optimista kisugárzású írást, akár versben, akár prózában.
Évi |
- június 10 2015 19:16:39
KÖSZÖNÖM SZÉPEN KEDVES ÉVI!
Úgy örülök, hogy itt jártál és nekem ilyen sokat írtál. Nagyon kedves vagy, hálás vagyok érte.
Szeretettel gondolok Rád: Viola  |
- július 04 2015 19:43:33
Drága Viola!
Nagyon jól felépítetted a novelládat. Ötvözted az életet a természeti jelenségekkel.
Magamra ismertem magányodban, hiszen a kisfiam 11 hónapos volt, amikor elváltam, és azóta ma is egyedül vagyok. Bevallom, nem sajnálom már régen magam. Nekem sokkal jobb volt egyedül, igaz keservesen, nevelni a gyerekeimet, mint lehetetlen házasságban szenvedni. Már régen beletörődtem a sorsomba, és el sem tudnám képzelni másképp.
Gratulálok drága Viola a sikereidhez. Csak így tovább.
Szeretettel: Radmila |
- július 14 2015 05:52:03
NAGYON KÖSZÖNÖM KEDVES RADMILA!
Átérzem helyzeted, szörnyű lehetett a kicsi babával. Én nem vagyok olyan hős, mint Te, mert bizony sajnálom magam és lázadozok ellene szüntelenül, pedig tudom, hogy ezt kaptam, muszáj így végig élnem. Igen, ott voltak a sikerek, melyek még ma is tartanak, de milyen nagy munka és erőfeszítés árán? Azt csak én tudom, de mégis hálás vagyok érte, mert ez segítette, könnyítette nehéz életemet.
Szeretettel és együttérzően gondolok Rád: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
