Napkorong

Radmila Markovity : A szülés

Amikor a kislányommal voltam terhes, egész idő alatt azt hajtogattam, hogy nekem kislányom lesz, fekete hajú és kék szemű. Amikor a fiammal voltam viselős, azt hajtogattam, hogy nekem fiam lesz, világos hajú és sötét szemű. Először is, meg másodszor is a bábasszony állandóan figyelmeztetett, hogy ne éljem magam nagyon bele a vágyaimba, mert ha nem úgy lesz, ahogy én akarom, akkor nagy csalódás ér. Mindkét esetben már előre megvolt a név: Gordana és Lóránt. Aztán már rám hagyták, mint a bolondra. Látták nem lehet velem gyalog beszélni.
Mindkét szülés nehezen ment. Amikor Gócikámat szültem, három napig vajúdtam. Könyörögtem a császárvágásért, de nem tették meg. Amikor a fejét kinyomtam, blutty, blutty, kijött az egész gyerek. Nem tudtam megszoptatni. Hiába kértem a nővért, segítsen, nézze meg mi a baj, de rám se hederített. Az ötödik etetési idő után jött a vizit, és én elpanaszoltam a főorvosnak, hogy nem tudom, mi van a gyerekkel, még egy cseppet sem szopott. Biztos beteg! Abban a pillanatban csak intett a nővérnek, aki futó lépésben hagyta el a termet. A vizit után nem sokára visszajött a gyerekorvos, és megnyugtatott, hogy a kislánynak semmi baja sincsen, én nem tudok szoptatni.
-Jön a nővér, aki segít, megmutatja, hogyan kell szoptatnia. Kicsi a mellbimbója, ilyen-
kor a mellből is egy picit a baba szájába kell tenni.
Jött a nővér, és szemrehányást tett nekem: miért szóltam a főorvosnak.
- Miért? Hányszor kértem Önt is, meg a másik nővért is? Meg sem hallgattak!
Amikor megtanultam szoptatni, az én kislányom csak úgy kortyolgatta a tejet.
A kisfiammal jött el a szülés ideje, azt mondtam: én bezzeg Újvidékre nem megyek szülni, mert már van tapasztalatom, milyenek ott a körülmények. Hallottam, Zentán érdemes szülni. Ott az orvosok, a nővérek igazán törődnek a szülőanyákkal.
Így is történt.
Amikor a fiam fejét kinyomtam, azt hittem, hogy jön a blutty, blutty, blutty, de helyette jött a hadd el hadd. Olyan széles vállai voltak, hogy a nővérről is, meg rólam is csorgott a verejték, de végül is sikerült. A doktornő, mintha az anyám lett volna, fogta a kezemet, és nyugtató hangon beszélt hozzám. Mikor meglett a gyerek, mosolyogva rám nézett a doktornő, és megkérdezte:
- Nem érdekli mije lett?
- Biztos kislány. A szobámban, ahol nyolcan vagyunk, mindenkinek kislánya született, a mellettem levő szobában úgyszintén. Lánygyerekeket nemzettünk abban az időben.
- Téved. Gyönyörű kisfiúnak adott életet..
Úgy lett, ahogy én kívántam. Az első kislány, fekete hajú, zöld szemű, a második fiú, óriási szempillákkal, nagy barna szemekkel, világos hajjal.
Ami a gyerekeimet illeti, minden vágyam teljesült.
Ma is elégedett vagyok velük. Mindenki boldog anyának vallhatja magát, akinek ilyen gyerekei vannak, mint nekem. Tisztelettudóak, és szeretnek engem.