Napkorong

Radmila Markovity: Csirkeagy

Vasárnapi ebéd.
Mindenki jól tudja, ilyenkor a szépen megterített asztalon dupla a teríték. A konyhából orrcsiklandozó illat árad.
Anya épp az utolsó befejező műveletekkel babrál, mert az unoka csak akkor eszi meg a húslevest, ha átszűrve, tésztával készíti el. A többiek szeretik a májgombócot.
Megérkezett az asztalra a párolgó leves. Mivel családi összejövetel van, a levesben főtt apróságok is a terítékre kerülnek: sárgarépa, zöldség, krumpli, vöröshagyma, csirkenyak a fejjel egyetemben, szárnya, meg a melle csontos része.
A két gyerek persze nem nyúltak a zöldségfélék felé, de egyszerre fogták grabancon a csirkenyakát.
Tudvalevő, hogy a csirkének nem csak nyaka van, de feje is, mint az embernek. Fejében az agya csak főve jó, az ember agya akkor fő, ha nagy bajban van. A csirke különben sem használja, hiszen minek, azt eszik, amit kap. Nincs igénye, vagy csak nem tudja kimutatni, ha kimutatná, sem érne el vele semmit.
A gyerekek a csirkeagyért vívtak harcot.
- Add ide nekem, a múltkor is Te etted meg.
- Nem adom!
- Miért vagy ilyen önző?
- Csak.
- Hiába etted meg, nem lettél okosabb.
- Neked meg minek? Okos akarsz lenni?
- Szeretném megenni.
- Add ide!
- Nem adom!- ,és addig rángatták a csirkefejet nyakastól, hogy az kettétört, és a nagy kapkodásban a földre esett.
- Látod mit tettél?
- Én?
- Igen.
- Csak nem kezdesz el picsogni? Egy csirkeaggyal több vagy kevesebb, mit számít.
Okosabbak nem leszünk. Még az a jó, hogy terített asztalnál eszünk, és nem az udvaron fogyasztjuk azt, amit elénk vetnek. Mert lassan a csirkék is az utcára kerülnek.
- Ott legalább legelhetnek, ha nem városiak.
Elég legyen!- szólt apa. Egyetek, amíg van mit.
- Csirkének minek a csirkeagy- csúfondároskodott a fiú a testvérével.
- Azért, hogy ilyen szamarak, mint Te, csodálkozzanak rajta.
Elég legyen! Sok csirke szaladgál még a világban!
Az agyuk úgy sem ér semmit.

Hozzászólások

gyongyszem555 - június 29 2015 13:36:13
Drága Marám!

Kedves emlékeket idéztél fel bennem a "csirkeaggyal" kapcsolatosan, ugyanis én is nagyon szerettem gyerekkoromban - meg most is -, csak én jobb helyzetben voltam, nem volt kivel veszekednem, hogy kié legyen, mert nem volt testvérem.

Szeretettel olvastam prózádat.
Gratulálok!
Évi