|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Radmila Markovity: Életem filmkockái
Már megettem a kenyerem javát, megértem az életemben sikerélményt, bukást, örömöt, bánatot.,valahogy mégis megmaradt bennem a mosoly, a kacaj, a hit és nem túlzok, ha azt mondom a szeretet is.
Volt egy időszak, amikor rettegtem szeretteimért, beleértve a testvéremet, unokaöcsémet, a tanítványaimat, akik kint voltak a harctéren. Imádkoztam értük, sírtam a rossz hír hallatán.
Talpraesett nép vagyunk mi ezen az égtájon. A szükség törvényt bont, nem szégyenkeztünk a nincstelenségünk miatt.
Virágzott a sverc-komerc. A semmiből is főzni tudtunk, sütöttük a kenyeret. Hiába voltunk milliárdosok, akkor is szegények voltunk, mint a templom egere. Összetartóak lettünk, odafigyeltünk egymásra, és ezt a kegyetlen sors hozta a felszínre.
Sokan külföldre menekültek, nem csak Vajdaságból, hanem az egész országból. Jogosan.
Mondhatnám, elöregedett sok település, mert ez a tény is sokban hozzásegített.
Azután megszűnt az embargó, kezdtünk levegőhöz jutni, megnyugodtunk lelkileg, amikor végre beköszöntött a béke.
Azt hittük, most ismét hasonló lesz az életünk, mint a háború előtt, de csalódtunk. Jött a privatizáció, nem csak az én falumban, mindenhol ez a „fejlődési manőver” a biztos munkahelyet, létfenntartáshoz szükséges keresetet fokozottabban biztosítja, mondták az erre hivatottak. Valakiknek igen, de a pórnép máról holnapra munkanélküli lett.
Nálunk pillanatnyilag nagyon kevesen dolgoznak privát vállalkozónál. Főleg a nyugdíjasok pénzéből élnek meg sokan.
Erre felfigyelt az ország egész területén a maffia, és megindultak a lopások, éjszakai betörések. Idős személyeket vettek célba, főleg egyedül állóakat. Most már odáig is elmerészkedtek, hogy nem csak majdnem halálra verik a szerencsétleneket, hanem már halálra is verik. Pénzt keresnek. Pedig tudhatják, hogy nincs az embereknek pénze. Ha van pár ezer dinár, nem hiszik el, hogy nincs több, és akkor jön a rettenetes tortúra.
Most megismertem a félelemnek azt a fokát, amikor sem nappal, sem éjjel nem vagyok sem én, és nagyon sokan rajtam kívül biztonságban.
Nem csodálkozok ezen. A rendőrök keze kötve van, ha megfognak valakit, hozzá sem szabad nyúlni, átadják a feljelentést, és másnap már szabadlábra engedik a tetteseket. Folytatják ott, ahol abbahagyták. Ha betörnek, a szerencsétlen házigazda, ha van férfi a háznál, ne próbáljon védekezni, mert őt büntetik meg.
Hihetetlenül hangzik?
Pedig ez így van.
Eddig tizenötezer dinár értékben lophattak büntetés nélkül, most nagylelkűen levették ötezer dinár értékre.
Megismertem a kimondhatatlan félelmet, és hiába háborgok, háborognak velem rengetegen, siket fülekre találunk.
Ki mondja meg nekem: van-e még olyan ország ezen a földkerekségen, ahol minden másnap folynak a betörések, és nem lehet tenni semmit sem. Nincs, aki megvédje az időseket. A saját portánkon hagyni kell a betörőket randalírozni.
Hova tűnt el a törvény?
Meddig tarthat ez az áldatlan állapot?
Ha ilyen sok „jót” hozott a demokrácia, akkor én nem kérek belőle.
|
|
|
- július 01 2015 07:17:52
Kedves Radmila!
Az első hosszú mondat rám is illik, meg is fogott, hisz ez az életet jelenti, az újra-kezdés tudását.
Te a Vajdaságról írsz, de hát itt is ez tapasztalható! Főleg az idősekkel szemben arat a brutális támadások sorozata, ami gyilkosságokba torkollik. Szomorú valóság.
Szeretettel és átérzéssel gratulálok: Viola   |
- július 03 2015 06:39:09
Drága Marám!
Mélységesen egyetértek gondolataiddal. Én ugyan nem éltem át háborúkat, csak olvastam a sok kegyetlen, értelmetlen pusztításokról, és őszintén becsülöm tisztelem azokat az embereket, akik abban a szörnyűséges időkben is emberek tudtak maradni.
Most nincs háború, mégis vannak szenvedő emberek, pontosan abból az apropóból, melyről most írtál. Mi miért nincs törvény,miért nincs rend, miért nincs rendszer, fegyelem, miért nincs büntetés - megérdemelt - a bűncselekményt elkövetők felé?!
Emlékszem annak idején amikor apukám aktív dolgozó volt, akkor találkoztam először azzal a kifejezéssel, hogy KMK csak az nem dolgozott abban a rendszerben, aki nem akart, és azt elő is állították a kapitányságon és felelősségre vonták és kötelezték a munkára. Ma a büntetés végrehajtási intézetekben arany életük van a bűnözőknek, mert vannak jogaik, melyek sérthetetlenek!
A védtelen, kiszolgáltatott - mindenki kénye-kedve szerint - idős embereknek pedig vannak kötelezettségeik, hogy hol vannak a jogaik? A fene tudja!
Remekül összefoglaltad napjaink nehezen élhető problémáit. Gratulálok!
Szeretettel olvastalak, mint mindig, ölellek: Évi |
- július 04 2015 19:00:37
Drága Viola!
Köszönöm, hogy átérezted az írásom üzenetét.
Szeretettel ölellek: Radmila |
- július 04 2015 19:08:59
Drága Évikém!
Ami engem illet, ha valaki azt mondta volna, hogy az emberek zöme munkanélküli lesz, és szervezetlenül hagyják el az országot az emberek, azt mondtam volna: "Ez álmomban sem történne meg" Amióta nincs Jugoszlávia, minden a feje tetején áll. Nekem már nincs sok hátra, de mi lesz a gyerekeimmel, az unokámmal? A lányom is munka nélkül maradt, Angliában szenved az unokámmal, akit nem volt pénzünk taníttatni, pedig kilencesekkel, tízesekkel vizsgázott. A nyugdíjamat törvénytelenül kétszer megnyirbálták, pedig fizettem a nyugdíjalapot, megdolgoztam érte becsületesen. Ne csodálkozz, hogy infarktuson mentem keresztül több mint két hónapja. Ez van, de nem kell szeretni. Egy órabér három kugli fagyi. Hol van még ilyen Európában, pedig valamikor ahogyan írtad, csak annak nem volt semmije, aki lusta volt, mint a föld.
Szeretettel ölellek: Mara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
