|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
KACAGJ BAJ-azzó!
MEGSZOKOTT TÉMAKÖR ÉS SZÁNDÉK: NEVESS EGY PICIT!
A várószobában olvastam a novella témájához kapcsolható történetet.
Remélem, senki nem érzi magát megsétve, hogy a súlyos, nagy együttérzéssel olvasott, egyelőre gyógyulást sem ígérő állapotban levő betegtársaim beszámolóit kihasználva, a küszöb alatt becsúsztassam saját, fent leírtakhoz csak nevében, és részben hasonló nyavalyámról leírtakat.
Egyik nap reggel valami duzzanatot éreztem a lágyékom tájékán. Csak nem? Az én koromban? Felderítésre kiküldött kezeim rossz hírrel tértek vissza. Egy pingponglabdánál nagyobb, de egy teniszlabdánál kisebb gömbre akadtak. Hmm! Tipikus kórházi eset - ijesztettem magamra. - Menjek a nőgyógyászatra? Ezt a megoldást elvetettem! Mivel nem ment el az agyvizem, még ráérek vele. Egy nyugdíjból élőnek különben sincs pénze egy szóba jöhető császáros szülésre. Legegyszerűbb, ha elvetetem!
Így kerültem a sebészet ambulanciájára. A vizsgálatot egy reggel mindig rosszkedvű, nagybajuszos sebészdoki végezte. Letoltam a gatyámat, egy pillantást vetett a büszkeségemre, és már is megszületett a diagnózis.
- Magának lágyéksérve van! Azt meg szoktuk operálni! - Megörültem a hírnek! Gyűjteményemből ugyanis az alhasi vágás hege még hiányzott! Örömöm nem tartott sokáig.
- Mennyi idő alatt futja meg a száz métert? - kérdezte.
- Háááát, úgy tíz perc alatt. Utána meg kell állni, mert elfogy a levegőm. Kb. öt percre van szükségem, amíg pótlom az élet fenntartásához szükséges oxigénmennyiséget. Ha ezt is beleszámítom, akkor tizenöt perc.
Megvetően rám nézett, majd meghozta az elsőfokú ítéletet:
- Magának olyan gyenge a szíve, hogy nem altatható, így nem is műthető. Ezért vigasztalásként fölírok magának egy sérvkötőt.
Megköszöntem. Akkor még nem tudtam, hogy ebben nincs semmi köszönet. Mert, bár az eladó megmutatta a fölszerelését, otthon már persze nem sikerült. Mindenféle tépőszalagok akadályozták a helyes alkalmazást, beleakadva ingbe, gatyába, messze elkerülve a tényleges munkahelyüket, ott okozva szorítást, ahol nem kellett volna, és ráadásként a kis huncut sérvkötő gyakran felfedezőútra indulva, kikukucskált a bokámnál a hosszúnadrágomból. Hát, ez nem mehetett így sokáig, fizetésmentes szabadságra ítéltem ezt a középkorban bizonyára előkelő helyre sorolt inkvizíciós kelléket, és bevágtam a szekrény aljába. Kis albérlőm is meghálálta a kímélő életmód bevezetését. Visszavonult szülőhelyére, és ha nem üldögéltem sokat a fából és fajanszból alkotott ülő alkalmatosságokon, a nap többi részében eredeti helyén pihengetett. Jó volna ezt a helyzetet állandósítani. Majd utána nézek, nem lehet-e fellebbezni, és az egészet altatás nélkül rövidre zárni? Vállalnám a kihívást.
|
|
|
- július 04 2015 08:07:04
Kedves András!
Először is nagyon örülök, hogy itt vagy. Annak viszont nem igazán, hogy mégiscsak vállalod a kockázatot a "szülésre", hiszen a "Totya is megmondta" annak idején, régen, emlékszel...hát ez a sebész doki is megmondta, hogy rossz a szíved, ez úgy látszik profi a szakmájában, se ultrahang, se szívkatéter,, se vizsgálat, egyből kettőre megállapítja - még, hogy mennyit tudsz futni százon kétszázzal? -, hogy rossz a szíved. Nem tudom milyen az a sérvkötő, de ha így elengedi minden "kötelékét", magára hagyva a duzzanatot, dobjad is ki a fenébe, nem ér az akkor semmit!
Viszont javaslom, hogy a fát és fajanszot béleld ki szivaccsal, és szakaszokban üldögélj rajta, egyszerre ne sokáig, mert nem fogod bírni, hiszen gyenge a szíved, a doki is megmondta!
Szeretettel olvastalak és örülök, hogy ismételten hoztad humoros formádat, gyere gyakrabban ha teheted, hiányzol.
Gratulálok írásodhoz.
Szeretettel: Évi |
- július 04 2015 18:49:20
Itt is tetszenek a sziporkák, kedves Andi.
Gratulálok: Mara |
- július 04 2015 23:55:15
Kedves Éva, Kedves Mara, Barátaim!
Lebuktam! Ennek csak egyetlen oka van. Nagy öröm az irodalom területén alkotó, amatőr vers – vagy prózaírónak, – ha a múzsa csókjának hatására ír valami szépet, olvasnivalót. (szerelemről, bánatról, örömről, betegségről) Büszkeség, öröm tölti el, amit rögtön továbbítani, megosztani szeretne minél több reményteli olvasónak. Ekkor éri a nagy csalódás, 2-3, jó esetben 5-6 olvasója akad. Egy hétig várhat érdeklődőre, aztán műve a süllyesztőbe kerül. Ezt akartam pár nappal megtoldani!
Szeretettel Andy |
- július 05 2015 05:34:38
Tudod kedves Barátom, én amondó vagyok, hogy engem soha nem érdekel az, hogy talán egy hét múlva a süllyesztőbe kerülök a művemmel együtt. Az az elvem, hogy aki szeret, szereti az írásaimat, mindig megtalál, még akkor is ha csak egyetlen emberről van szó. Ameddig engem olvas akárcsak egy ember is, addig írok - meg azután is -, ha nem szólnak hozzám, ám legyen, ne tegyék! Engem ez nem befolyásol, hiszen láthatod, van úgy hogy hetekig egyetlen ember nincs aki rém nyitná az ajtót, főleg itt a próza-"rovatban". Nem mondom, hogy egy kissé nem nyirbálja ez a tény a szárnyaimat, de...a szárny újra kinő, a hangulatom a tetőfokára hág, és annál többet írok. Szerencsémre olyan géneket örököltem az apámtól, hogy ne szomorkodjak sokáig, és főleg ne egyen meg a fene azért, mert nem szólnak hozzám. Az a rohadt igazság, hogy manapság annyi a költögető, írogató ember, hogy nincs annyi olvasó a földkerekén...Amikor nap mint nap látom, hogy emberkék piedesztálra emelik saját magukat silány műveikkel együtt, és valamilyen oknál fogva akadnak "éljenzők" is, ami ugyan messze nem igaz, addig én nem aggódom. Sajnos az irodalmi maffia működik, elanyagiasodott az irodalom is. Nincs igény - vagy ha van is, talán azok belefáradnak a sok igénytelen művek olvasásába - a jó írásokat már nem tudják megtalálni, belefáradnak a keresésébe, mert annyi a rossz, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. De ez engem nem vet vissza, én addig írok, amíg engem feltölt, jól érzem magam tőle, közben és utána. Ha netán nem lesz már egyetlen olvasóm se, akkor sem fogok csüggedni, mert nekem itt van Tündi. Tündi, akinek még mindig írhatok, vele meg is beszélhetem a dolgokat, értelmes, és soha nem hagy cserben, tehát nem aggódom. Szerencsémre a gondolatok hajnalban minden nap támadnak egyelőre, melyet papírra kell vetnem, ha tetszik nekem, ha nem. Na de tetszik és akkor nem lehet bajom. Apukám egy évtizedig- vagy talán több ideig is - írt a kollégáinak, barátainak és legfőképpen nekem. Én nagyon hűséges, odaadó olvasó tudok lenni bárkinek, akinek az írása "megfog". Roppant nem érdekel majd az engem - most sem -, ha nincs hozzám szóló, nincs megnyitás - persze az itt most nem észlelhető, de nem zavar, hogy így van - én ettől érzem, hogy még van olvasótáborom. Hogy ez a tábor hány főből áll, nem igazán érdekel, illetve érdekel olyan szinten, amit az előbb leírtam, hogy amíg egy egyben van, addig írok. Egy ember meg biztos, hogy mindíg lesz és én ezt tartom evidenciában. Ne csüggedj Barátom, szerintem nincs értelme, csak megbetegíted magad, a lelkedet, és akkor mehetsz a pszichológushoz is. Bár most gonosz leszek - pedig nem vagyok, már ismersz -, örülnék neki, hiszen tájékoztatnál egyedi formádban a kezelésekről, az eredményről, hiszen fantáziád, humorérzéked a csillagos ég, ezt már nekem bebizonyítottad és az olvasóidnak is. Na jól van, nem pofázok már megint ilyen sokat, mert látod a kommentet sem tudom abbahagyni, akkor hogyan tudnám az írást? Nem is akarom! Te se tedd!
Szeretettel: Évi   |
- július 06 2015 07:12:19
Remek a humorod Andy Jazz, ritka emberi erény főleg akkor ha szomorú témát kell feldolgozni. Mert egy betegség mindig szomorú, de ha humorként kezeled, tudom, hogy könnyebb elviselni.
Szeretettel gratulálok remek prózádhoz!
Eszti |
- július 06 2015 16:25:45
Kedves Barátom, kedves Éva!
Köszönöm, ezt a hosszú, tanulságokban, gazdag, gondolatébresztő leveledet. Sokáig elgondolkoztam, rajta és a következő végkövetkezésre jutottam:
Szinte állandó kísérőd, a múzsád, aki napról napra ellát kitűnő témákkal, amiket te remek prózákba, vagy versekbe öltöztetve továbbadsz nekünk.
Ezek egy gy52 monogrammal ellátott papírra kerülnek, amikből papírhajókat hajtogatsz. Ezeket az Irodalom folyón vízre bocsájtod, és tovább – fenti üzeneted szerint – nem törődsz a sorsukkal. Tudod, akik a monogramot ismerik úgy is elolvassák az írást, majd összehajtogatva tovább küldik
Én. ha néha akad egy írásra érdemes téma, azt úgy kezelem, mint egy lecsót., amit én főztem, piacon vásárolt friss paprikából, hagymából, paradicsomból,falusi csípős kolbásszal, virslivel. szalonnával, szürke marha zsírjával. Ha kész, és megkóstolás után összefut a szájamba a nyál, akkor föltálalom az Irodalom nevű kocsma piroskockás abrosszal terített asztalára. Így várom a vendégeket, minél többet. Ha nem jönnek, elszomorodom! Na, erről. ennyit.
Szeretettel Andy |
- július 06 2015 17:40:00
Kedves Marcipán!
Köszönöm a látogatásodat!
Mindig öröm egy jó prózaírúval találkozni. Ezt már bizonyítottad a folytatólagos, majdnem regény írásunkban!
Külön öröm, hogy elnyerte tetszésedet kis írásom. Zenebohócként üzenem: "Van mááás!"
Szeretettel Andy |
- július 06 2015 18:50:32
Drága András Barátom!
Még jó, hogy bekukkantottam ide mielőtt elindultam a keresésedre. Mert nehogy azt hidd, hogy nem addig megyek, amíg meg nem talállak! De különben is volt egy sejtésem, hogy csakis az "Irodalom nevű kocsmában - piroskockás abroszával terített asztalon - kell keresnem a műveidet. Egyébként is ahogy elhaladtam a kocsma előtt, megéreztem a lecsód illatát - virsli, szalonna, hagyma, paradicsom, nem hülyéskedj, összefutott a nyál a számban, az enyémben is - úgyhogy én már itt ülök dél óta és figyellek. Jó forróság van, de nem baj, időnként nyakon öntöm magam egy kis hideg ásványvízzel és várakozok tovább. Ha véletlenül éjszaka nem látnál néhány percig itt, ne szomorodj el, mert pillanatok alatt visszatérek. Én visszatérek. Hogy a többiek hol kolbászolnak speciel, azt nem tudom, de szerintem, ha megérzik az illatod, ide fognak találni, majd figyeld csak meg! Marcipánról tudok, ő a jövő héten már itt lesz. Én evidens, hogy itt leszek, én el sem mozdulok innen.Aztán, ha jól sejtem van még két emberke, aki meg fog látogatni, kihallgattam őket...Akkor ez már ha jól számolom, négy fő, azért ha ennyien meglátogatunk falunk a lecsódból, azért az már egy kis mosolyt kell, hogy fakasszon az orcádra. De ha ettől többen leszünk - mert többen leszünk az tuti -, akkor mosolyodat felváltja a kacaj.
Szeretettel ölellek:
Évi
Ui.: Na és tudod, hogy mire gondoltam? Most nyár van, de majd figyeld meg ősszel és télen. Igazán helyet adhatnál magad mellett ott a kocsmában, mert lehet, hogy befejezem a papírhajó gyártását, sok vele a macera, főleg ha a szívem rendetlenkedik, mert szokott a fene egye meg, és néha-néha én is terítenék valamit ott melletted. Nem leszek konkurencia, mert Te azért jobb vagy, azt el kell ismernem, és én nem tudok a nyomodba lépni úgysem. De ha meghúzódhatom majd ott az abrosz sarkán, annak nagyon fogok örülni. Puszi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
