Lilla zuhanyozás közben a gondolataiba mélyedt.Nem tudott koncentrálni az aznapi feladataira, mintha mindent kisöpörtek volna az agytekervényei közül. Mi van velem, a fenébe is? Hiszen nekem be kell mennem dolgozni, pszichiáter vagyok, várnak a betegeim. Na de hogyan, hogyan fogok tudni nekik segíteni, amikor én most speciel magammal sem vagyok tisztában. Mi történt velem? Koncentrálnom kellene, de nem tudok. Valami rémlik az elmúlt egy óra pillanataiból, emlékszem lementem futni, na de miért, soha nem szoktam, mégis ott voltam az utcán és futottam...na de ez is nem is szokásom, mi késztetett erre, nem jut az eszembe...jól van, nem is gondolkodom ezen tovább, majd egy-két kezelés közben majdcsak eszembe jut, ha nem, akkor sincs baj, ott egye meg a fene az egészet, ahol van. Most a finom reggelire koncentrálok és Viktorra. Igen, Viktor tetszik nekem, kellemes, intelligens, bársonyos hangú férfi, és milyen szép a mosolya. Valami nyugatlamt áraszt felém az egész lénye, személye, meg kell Őt ismernem jobban. Na de Lilla, meghibbantál? Teljesen meghibbantál, belezúgtál? Ez nem jellemző rád, térj észhez, csak nem estél szerelembe? Na hiszen, még csak az hiányozna neked, nem, ez nem lehet, te nem ilyen vagy. Ahogy így gondolkodott, befejezte a zuhanyozást, de még nem öltötte fel az utcai ruháját, csak egy köntöst kapott magára, nem illik? Nem illik így átmenni a férfihez. Nem a frászt nem, utána úgyis át kell öltöznie, ha indul munkába. Döntött, kellemes parfümöt tett a füle mögé és a csuklójára, épp csak egy kis leheletnyit, hogy suttogjon az parfüm és ne ordítson - ahogy azt az anyukájától tanulta -, finom smink, még egyszer visszanézett az önarcképére és konstatálta, hogy indulhat.
A folyosón megtalálta Viktor lakását, bekopogott. Isteni illatok terjengtek már a folyóson is, de amikor belépett a lakásba, egy csodálatosan megterített étkezőbe érkezett, megterítve az étkező asztala, a dekoráció is kifogástalan, két teríték, rajta két tányérban a gőzölgő, illatos "csoda" Mellette két pohár, és egy üveg vörös bor. A vörös bort szereti egyedül az italok közül, de elgondolkodott. Honnan tudja ezt Viktor? Na de lehet a véletlen műve is. Az asztal közepén egy csokor vörös rózsa, hmm...a vörös rózsa is a kedvence, na de mint általában minden nőnek, ezen nem kell különösebben fenn akadnia, gondolta.
- Üdvözlöm, foglaljon helyet, illetve ne vegye tiszteletlenségnek, tudom, hogy nem nekem illene kezdeményezni a tegeződést, de most hadd legyek rendhagyó. Tegeződhetünk? - kérdezte Viktor gyönyörű barna szemeivel tekintve a lányra. Az a mosoly, a mindent elsöprő bájos mosoly, egy pillanat alatt megbabonázta a lányt.Nem tudta levenni róla a szemét és visszamosolygott.
- Természetesen Viktor, én sem szeretek magázódni sokáig, persze, és megfogta a feléje nyújtott félig töltött poharat. Egymás szemébe néztek és koccintottak: Amikor összecsendült a két kristálypohár, mennyei hangot adott és boldogan kortyolták ki az italukat. Apró puszi kíséretében helyet foglaltak az asztalnál és hozzákezdtek a reggeli elköltéséhez.
- Isteni finom reggelit készítettél Viktor, fel foglak kérni, hogy mindig készíts nekem finomakat, elvállalod ezt a feladatot? - és bájosan mosolygott a férfira.
- Szivesen teszem, és tudod miért? Mert tudom, hogy utálsz főzni, utálod a konyhát, de én szeretem és ígérem, hogy nem fogsz bennem csalódni. - mondta Viktor kedvesen.
Lilla kicsit meghökkent, honnan tud ez a férfi arról, hogy ő nem szeret főzni, de végül is nagyon sok nő van, aki nem szeret, biztos az előző barátnőjéről maradt a fejében ez a gondolat és csak feltételezi.
- Be kell vallanom Neked valamit Lilla. Elkövettem ellened egy kis vétséget, ugyanis az intézet vezetője ahol dolgozol, a barátom, és mára szabadnapot kértem Neked tőle, úgyhogy ha elfogadod, miénk az egész nap, mert nagyon szeretném ezt a napot Veled tölteni kettesben. - és kisfiús mosollyal a szája szegletében nyíltan, őszintén a lány szemébe nézett. Lilla hozzá volt szokva a bókokhoz, de erre nem számított, de nem lepte meg különösebben a férfi ilyen irányú kitárulkozása.
- Jó, jó, de mi lesz a betegeimmel, ne bomolj Viktor. Ők számítanak rám, őket nem hagyhatom cserben! -és kérdőn nézett a férfira, hogy erre mi lesz a válasza.
- Ne aggódj, erre a napra át lettek csoportosítva a kollégádhoz, megkapják a kezelést, mindent lerendeztem.- mondta Viktor halkan, és közelebb húzódott a lányhoz. Közben bekapcsolta a magnetofont, melyen Korda György egy gyönyörű dalát énekelte, és felkérte Lillát táncolni.
- Na de Viktor, így pongyolában? - de végül is mindegy, hiszen vágyott a férfi közelségére. - egymást lágyan átölelve táncoltak.
Lilla érezte Viktor vágyát, érezte, hogy mindketten remegő kézzel, szívvel adják át magukat a mámornak, annak az élvezetnek, amely egy érintésüktől már az egekig emeli őket. Te jó ég, Lilla, térj észhez ilyet meg aztán főleg nem szoktál csinálni, de nem tudott uralkodni érzelmein. Mindkettőjük keze felfedező útra indult, pillanatok alatt lekerült róluk az az egyetlen ruhadarab, ami elfedte szemérmüket. Lágyan átsétáltak a hálószobába, ahol folytatódott az előjáték. Semmihez sem hasonlítható szenvedély és kéj kerítette őket hatalmukba amíg játszadoztak egymás testével. Euforikus állapotba kerültek, amikor eggyé váltak, egymás után többször is végig futott rajtuk a kéj semmivel össze nem hasonlítható hulláma. Boldogan bontakoztak ki egymás karjaiból, és csak nézték, nézték egymást hosszú perceken keresztül. Még egyikőjük sem érzett ilyen kielégülést, mint az elmúlt percekben. Viktor törte meg ezt a magasztos csöndet.
- Szeretlek Lilla, az életemnél is jobban szeretlek, és szeretném ha velem élnél. Én már be kell, hogy valljam régóta szerelmes vagyok beléd, igen plátói érzelem, de Te nem vettél engem észre...de semmi hátsó szándék nem volt abban, hogy mi most így itt vagyunk együtt, ugye ezt tudod, hiszen véletlenül találkoztunk futás közben...-mondta férfi kedvesen.
Futás közben, igen, futás közben gondolkodott Lilla, és akkor meghallotta a hangokat, ismét azok a hangok, azok a borzalmas hangok, melytől szétpattan az agya: "fuss, fuss, mert megsebesítenek, fuss, nem hallod? Azonnal fuss"...
Lilla felpattant a franciaágyról és futni akart, de Viktor az útjába állt, magához szorította a lányt, Lilla őrjöngött, két apró öklével püfölte Viktor mellkasát, szemében az őrület szikrája, de nem tudott szabadulni Viktor karjai közül, keserves sírásba kezdett és eszméletét veszítette. Viktor ráadta a köntösét és hívta a mentőt. Szirénázva tette meg az utat a mentőautó a kórházig...
farkas viola - október 12 2015 17:28:39
Drága Évi!
Ez olyan izgalmasan jó, hogy felborzoltad az idegeimet.
Ilyen gyorsan? Ennyi minden? Ezt én nem bírom ki!
Szeretettel gratulálok: Viola
gyongyszem555 - október 13 2015 09:59:10
Violám drága!
A lelkesedésed - melyet nagyon köszönök -, meghozta a kedvemet a folytatás beküldéséhez. Mert amint először láttam az érdektelenséget, úgy döntöttem, hogy még a negyedik , befejező részt sem küldöm be, hiszen minek, senkit nem érdekel. De aztán megláttalak Téged, hogy olvastál, ma feltetetem a negyedik részt. Tudod, egy írogató ember számára motiváció, ha olvassák. De ezt Te is tudod.
Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmedet, és örülök annak, hogy benéztél rám. Én szoktam azt szajkózni, hogy ha már ember olvassa az írásaimat, már megérte megírnom, és ez csodálatos érzés.Valahogy a Korongon most elfelejtettek olvasni az emberek, a verseket is, a prózákat is. Na persze, ami egyszer elmúlt, vissza soha nem tér. Gondolok itt a 2o11-12-es évekre, akkor még jó volt a "csapat". Imádtam! Na de én abban bízok, hogy jönnek a hosszú téli esték, és lesz valami változás pozitív irányba.