Napkorong

Emili....

Valamikor régen még kamasz koromban vágyódtam a szép klasszikus
zenék után,sokat jártam olyan helyekre ahol azokat megtaláltam.
többek között a zongora volt ami a legjobban tetszett szerettem volna
elsajátítani a mesterséget.Azok a fekete fehér billentyűk elvarázsolták
az elmémet.Érdeklődtem több helyen ki volna az,aki privátilag tanítana
engem.Nagyon ajánlottak egy nevet akinek a tehetsége ismeretes.
Kassai Emília volt a hölgy neve,ki a belvárosban lakott. Egy szép napon becsengettem az ajtón.Egy kicsit izgatott voltam mert nem tudtam,hogy mit várhatok attól akivel most találkozni fogok. Sokszor az
elképzeléseink egészen mások.
Kis idő múltán az ajtó nyílt egy szép nő állt előttem hosszú fekete haja
szabadon lebegett mögötte ami leért egészen a derekáig.Találgattam
magamban a korát ami talán tíz,vagy tizenöt évvel idősebb lehetett
nálam.Elegáns kinézetű úri hölgy volt.Mondtam,hogy miért jöttem.
Bemutatkoztunk,
-Kitől kapta a nevemet?-Kérdezte ő
-Egy ismerősömtől mondtam én-
-Mutassa a kezét!-Megmutattam,nézegette s mondta,hogy rendben van
megmondta,hogy mennyit kell fizetnem havonta s egyszer egy héten
ad leckét,elvárja,hogy pontos legyek,mert az ideje drága.

Eljött a következő hét,kissé ideges voltam a természetemnél fogva
soha nem barátkoztam könnyen emberekkel.
Mikor beléptem a hölgy kellemesebben fogadott mint előzőleg.
Kezet fogtunk s mondta,hogy szólíthatom Emilinek ami engem nagyon
megnyugtatott. Hatalmas.Hatalmas zongorája volt mint amilyeneket koncerteken
lehet csak látni.Nézegettem a falon mindenféle bekeretezett elismeréseket,kitüntetéseket.Kellemesen beszélgettünk,leültünk a
zongora előtti kis padra.Emilinek hosszú ujjai voltak amik csodálatosan
futottak végig a zongora billentyűin Nekem egy bérelt zongorám volt
amin naponta gyakoroltam.
Már a harmadik hetében voltunk a leckéknek,mikor Emili rendkívül
barátságos lett.Gyakorlás közben a kezét rátette az enyémre amit
kihívónak gondoltam,éreztem a lüktető vért benne,bohém tekintete
szinte megvarázsolt.
Magához húzott,megölelt s mondta,hogy mikor először meglátott,valami
vágyat érzett irántam és tovább már nem tudta tartani az érzelmeit.

Megmondom őszintén,meglepett a dolog s mivel én sem voltam fából,
nem tiltakoztam mellesleg tetszett a dolog,habár ilyen kor különbséggel
még nem találkoztam.Vad csókolódzásokba kezdtünk és nem sokára
a szőnyegen hevertünk.Az volt zongora leckémnek az utolsó napja.
Azután már csak esténként jártam oda.
Barátságunk egyre melegebb lett,s rájöttem Emili belém szeretett.
Amit reméltem,hogy nem visz túlzásba.Minden alkalommal az estét
úgy kezdte,játszott egy gyönyörű klasszikus darabot részemre.
Egy nap meglepett levágatta gyönyörű hosszú haját ami nekem nem
tetszett,de nem akartam kiábrándítani mert tudtam,hogy nekem
csinálta gondolván fiatalabbnak fog kinézni.
Észrevettem mindent elkövet,hogy kielégítsen ajándékokat vett,mondta
soha nem szeretett senkit úgy mint engem.
Ez így ment közel két évig,több ízben akartam feladni a kapcsolatot
de mindég olyan kedves volt hozzám szinte lefegyverzett.

Egy nap megismerkedtem egy hozzám való fiatal lánnyal ki három évvel
fiatalabb volt nálam.Édes pofa volt ,vidám mosolya páratlan volt.
Elhatároztam,hogy itt van most az alkalom.Vettem egy hatalmas csokor
rózsát és beállítottam Emilihez.Ijedség volt rajta,sejtett valamit.
Bevallottam tervemet,kértem,hogy értse meg a mi kapcsolatunk örökké
nem tarthat.Kapcsolatot mondtam mert én nem voltam szerelmes
Emilibe.Utoljára átöleltem őt és távoztam.
Mikor az ajtó becsukódott mögöttem,fellélegeztem,sajnáltam Emilit akit
utoljára láttam.

A zongora tanulással nem sokra mentem,azon túl csak magam gyakoroltam.Később mikor tehettem vettem egy gyönyörű zongorát
ami a házunk dísze lett.Feleségemmel mind ketten játszunk rajta
kedvtelésünkre.
Azóta az évek során sokszor gondoltam Emilire,vajon mi történhetett vele,akaratlanul összetörtem egy nő szívét.