Napkorong

- Na jól van Tündi, fejezd be légy szíves! Nem érdekelnek a krokodil könnyeid, a Te hülye ötleted volt, hogy szolgáltatót váltsunk! Mert Neked nem jó a mobil, most tudjál rá! -feddem meg Tündit, de közben nagyon sajnálom, mert tudom milyen érzés az, ha valaki NET-függővé válik, és akár csak egy percre sem mehet szörfözni oda, ahová akar.
- Na jó, de ki gondolta, hogy egy ilyen "nagy" szolgáltató belém veri az ideget. Igen, belém, mert pontosan 24 órája annak, hogy nincs Netünk. Tudom, hogy Te is szenvedsz, ne fogjál mindent rám.

- Add ide légy szíves, a kis hülye mobilunkat - mert ugye a vezetékes nem működik internet-kapcsolat nélkül.
- Én már hívtam őket, ne pazarold az időt rájuk, hazudoznak összevissza. Figyelj! Először azt mondták, hogy nincs ebben a körzetben sehol, de igyekeznek kijavítani a hibát. Másodszor azt mondták, hogy csak a mi házunkban van a probléma, majd kijönnek megnézik! De hogy ezt honnan a francból tudták, hogy csak a mi házunkban van a probléma, ugyanis, szerelő-hiányra fogták. ja és még azt mondták, hogy pénteknél hamarabb nincs is semmi esély arra, hogy feltárják a hibát. Ők arról nem tehetnek, hogy egy szerelőjük van. - mondja Tündi könnyeit törölgetve.

- Na és Te ezt bevetted, hogy egy ilyen "nagy" cégnek csak egy szerelője van. Nonszensz. Tündi, Te egyre hülyébb vagy, és már ne is haragudj, de nem vagyok Veled megelégedve mostanában. Hülyeségeket diktálsz nekem, összevissza beszélsz, nincs egy normális, összefüggő gondolatod, le foglak cserélni. És tudod kire? Barnabásra! Igen, a zöldszemű ihletfiúra, aki azóta is jár utánam mióta téged helyettesített egyszer, emlékszel. De akkor nem jött be a stílusa, a zöld szemű fiúkat sem szeretem, de most gondolkodóba ejtett. Stílust fogok változtatni, mert úgy ítélem meg, hogy Veled már nem megyek semmire.- mondtam Tündinek, de egyből megsajnáltam, mert olyan kétségbeesett tekintettel nézett rám, hogy majdnem elsírtam magam én is.
- Ne tedd ezt velem kérlek, hiszen négy éve annak, hogy én vagyok az iheted, szeretsz engem, én is téged, most egy kicsit magam alá zuhantam, de ki fogok mászni a gödörből, megigérem! Olyannyira, hogy máris van egy ötletem. Ülj a gép elé légy szíves, diktálok!

- Mondd, Te tiszta hülye vagy tényleg, hiszen ebben a cirka húsz órában másról sem beszélünk, csak az internethiányról, mely a Te hibád!- mondtam neki, de azért odaültem a gép elé és elkezdtem szuggerálni a kis "fekete dobozt" melyen 6 kis zöld lámpicskunak kellene világítani, de csak egy működik, az is halványan...

- Most ne zavarj kérlek, szuggerálok, közben elmormolom a neki szóló imáimat.

Drága kicsi zöld fényecskéim, szánjatok meg már végre, varázsszóra villanjon fel mind a négy fény, és legyen végre telefon, televízió és internet! Várok néhány percet, nem hallgat rám!
Berágok, és most már keményebbre veszem a figurát!
Na ide figyeljetek Ti szép zöld "golyók", hogy a franc essen belétek, világítani fogtok vagy nem? Szóval nem! Na jól van, kimegyek elszívok egy zöld mentholosat, és mire visszajövök világítanotok kell, mert különben, Te kis fekete doboz, kihajítalak az ablakon! Megértetted?

Elszívtam a cigimet, oda hasalok a szőnyegre, egészen közel a dobozhoz, mert ott tanyázik a számítógép asztalom alatt és felveszem vele a szemkontaktust, ugyanis időközben már két zöld lámpa is világít. Igy már tudok vele szemezni is akár!
És megvan! Elkaptam a harmadikat is, na gyerünk, gyerünk, csak így tovább, még a végén szeretni foglak benneteket. És láss csodát, ég az összes lámpa. Van minden!

- Tündikém! Nagy felfedezést tettem! Tudok varázsolni! Tudod, hogy én eddig nem hittem ezekben a dolgokban, de most már hiszek! Felkecmeregtem a szőnyegről, odalöktem magam a monitor elé, Tündit a vállamra kaptam - mert ott szokott ülni egyébként amikor diktál -, és szinte euforikus állapotban vártam a gondolatait.

Közben elgondolkodtam, hogy egy függő embernek milyen nagy boldogság az, ha végre hozzájut a "szerhez", most tök mindegy, hogy milyen szerhez, de hozzájut végre. Na ilyen állapotban lebegtem és gondoltam megosztom ezt az eseményt olvasóimmal, mert most olyan boldog vagyok! Végre újra írhatok, nem kell megküzdenem az elemekkel. Közben csörög a telefonom! Látom a kijelzőn, hogy Barnabás hív.

- Szia gyöngyszem, jöhetek? Szeretnélek látni, diktálni Neked az én stílusomban, tudod, hogy milyen régóta várok erre a percre? -és szinte magam előtt látom zöld színű mosolyát, elégedett, öntelt tekintetét.
- Szia zöldszemű Barnabás. Nagyon sajnálom, de le kell, hogy hervasszam a mosolyt az orcádról, nem jöhetsz, sajnos nem! Tudom, azt igértem, de most megszegem az igéretem! Utálom a zöld színt, tudod? A mai naptól megint nagyon utálom a zöld szint!

Hozzászólások

farkas viola - november 12 2015 06:22:44
Drága Évi!
Átérzéssel olvastam írásod, bár csak félig értettem, mert nekem nincs mobilom, - nem is tudnám kezelni - csak vezetékesem.
Az én fekete dobozomon 13 lámpácska van, de nem mind zöld, a közepén sárga, a mellette lévők halványak.
Hogy mennyi bajom van nekem az egész kütyű-rendszerrel, ki sem tudom fejezni, mert amíg találok szerelőt a használatukhoz, a guta kerülget. Csoda, hogy még bírom, de hajszál választ el attól, hogy lemondjak mindenről. De akkor már nekem is végem.
Szeretettel: Viola

gyongyszem555 - november 12 2015 09:48:59
Drága Violám!
Ezeket a ki "kütyüket", mint mobiltelefon sem nekem találták ki, nem is szeretem. Igen, csak olyankor dühös egy kicsit az ember ha a szolgáltató nem áll a helyzete magaslatán. Néha-néha elbarangol a NET, nincs szolgáltatás, én olyankor szoktam dühöngeni kicsit, ezt a prózámat egy másfél napos szolgáltatói hibából elkövetett NET-kiesési történet okozta. De szerencsére nem fordul elő túl gyakran.

Nem Violám drága, lemondani semmiről nem szabad ami eddig jó volt és élhetővé tette mindennapjainkat. És önként ne menjünk a vég felé, eljön az értünk, ha itt az ideje.

Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi