|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Kovács Misi.....
Valamikor réges-régen,még a második világháború előtti időkben,volt egy fiatal kisfiú,
Kovács Misi néven.Egy kicsit szégyenlős,de igazi magyar fajta.
Szegény család gyereke volt,egyedül az anyja nevelte,Misinek két kisebb testvére volt.
Akkoriban - akárcsak most - a szegénység nem volt újdonság.Sok féle ok miatt lehetett lecsúszni a mélybe ahonnan kimászni szinte lehetetlen volt.
A kis Misi talán 10-11 éves lehetett,iskola előtt munkába járt. Minden reggel öt órakor
kelt,s a közeli tejcsarnokból tejet hordott a megrendelt helyekre.Korához képest nehéz
munka volt,de minden kicsi segített édesanyjának.
Két részből álló erős vászonból készült válltartó elöl és hátul öt-öt literes üveg tejet
hordozott ami jól meghúzta a vállát s mire beért az iskolába nyolc órára eléggé el volt
fáradva.Mindennek ellenére eleven gyerek volt,és ha volt kedve a hétvégeken,kiment a
grundra focizni a többi gyerekekkel.
Egyszer a fiúk nagy izgalomban voltak,ki fogja megnyerni a meccset,amiben jól bele-
melegedtek.Kis Misi a játék után nekiesett a hideg víznek,leforrázta tüdejét és kórházba került.Édesanyja nagyon megijedt,járt le,fel segítséget keresett.
Egy helyen ígéretet kapott,hogy egy szezonra felveszik a kis Misit a Rózsadombi
tüdőszanatórium erdei iskolájába.Ami egy erdőség közepében volt.
Két internátus épület fiúknak,lányoknak.A harmadik épület az iskola ahol tanultak és étkeztek.A kettő között elég nagy távolság volt,és mire az egyik helyből a
másikba értek,teleszívhatták magukat friss erdei levegővel.
Kovács Misi beköltözött az internátusba,s szomorúan tapasztalta,hogy a többi gyerekek mind gazdag családok fiai,lányai,akik a legszebb öltözetben jelentek meg,
s mikor végignézett saját magán,látta az elnyűtt,kopott ruházatát,restellte magát.
Misi élt ezzel a tudattal már régóta,mindig látta a különbséget. Az.Az anyja látta ezt és
mindig vigasztalta,hogy egyszer majd minden jobbra fordul.
Kis Misi várta nagyon a jobbrafordulást,s idővel belátta,hogy ha csak valami csoda
nem történik,nem lesz változás.Az idő télre járt az erdei iskolában.Misinek a cipője
kilyukadt,ahová a víz befolyhatott,amit sokan észrevettek de Ő tudta,hogy tűrni kell,
mert szegény anyja nem tud másik cipőt venni.
Az iskolában minden osztály vegyes volt fiúkkal,lányokkal.Az ő osztályában volt egy
csodás szép lányka,mint egy baba,gyönyörű szemekkel.Kis Misi reménytelenül
ábrándozott.Hogy is jöhetne egy ilyen szegény fiú a gazdagok közelébe.
Nem egyszer volt,hogy éjjel könnyei hulltak a párnájára fájdalmába.
Egy nap a tanító jött be egy pár cipővel,amit letett az asztala mellett a dobogó szélére.
A gyerekek közül többen kitalálták,hogy mi lesz a cipővel ismerve Misi szakadt cipőjét.
A tanító tett-vett az asztalánál,egyszer csak felállt,s mondta Misi nevét.
Misi félénken válaszolt,de szeretett volna elsüllyedni a föld alá szégyenében.
Gondolta a tanító megfogja őt szégyeníteni az egész osztály előtt.Gondolt a titkos kis
szerelmére,mindenre.Hiszen nem is a cipő,ami nem jöhetett volna jobbkor,csak a
tudat,hogy Ő van egyedül a sok diák között ilyen szerencsétlen helyzetben.
És ha a tanítónak lett volna egy kis szíve odaadhatta volna óra után,hogy ne hozza őt
szégyenbe.
-Gyere ide fiam!-szólt a tanító.Misi ment,megállt a tanító előtt.
-Ezt a pár cipőt valaki ajándékozta,neked nagy szükséged van rá,jobb ha itt mindjárt
megcseréled,a régit bedobhatod a szemétbe.
A fiú gondolta,ez még rosszabb,de engedelmeskedett,leült a dobogó szélére,meg-
cserélte a cipőit,ami két számmal nagyobb volt az övéinél.Megköszönte a tanítónak
meghajolt és visszament helyére.Elviselt mindent, az élet lassan tanítja.
Mikor vége lett a tanévnek Misi végre hazamehetett.Az anyja jött érte,s mikor hazaérkeztek,az asztalon egy csomag várta őt,amit kíváncsian bontott ki s boldogság
sugárzott az arcán,mikor látta az új cipőket.Az volt az első új cipője életében.
Kovács Misi elvégezte felsőbb iskoláit,különb ember lett belőle mint sokan mások,
akiknek mindent megadatott az élet.
Csak azok tudják értékelni az életet igazán akik szenvedtek érte ! |
|
|
- november 09 2015 16:21:15
Ez így igaz kedves Tibor!
"Csak azok tudják értékelni az életet igazán akik szenvedtek érte !"
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- november 09 2015 22:48:30
Kedves Évi !
Az élet,a sors csiszolja a lelkeket
Köszönöm,hogy olvastad
Szeretettel
Tibor |
- november 12 2015 06:01:55
Kedves Tibor!
Nagy érdeklődéssel olvastam életed szenvedéseiről. Csatlakozom Évihez, ezért nem írom újra az idézetet.
Magamon is ezt tapasztaltam: indulni a szegénységből, a mínuszból.
Szeretettel gratulálok és további jó egészséget kívánok: Viola  |
- november 13 2015 00:40:03
Kedves Viola !
Kiszámithatatlan az út előttünk
Köszönöm,hogy olvastad
Szeretettel
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
