|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
A libapásztor....
Hajdanában élt egy szegény asszony,három kicsi fiával.Egyedüli kenyérkeresőként
az élet nehéz volt,szegény nő éjjel,nappal dolgozott,hogy minden meglegyen szeretett
gyermekeinek.
Lassan teltek az évek,a fiúcskák kezdtek felcseperedni mikor egy nap a mama megbetegedett.
Nem volt az olyan egyszerű betegség,súlyos operációra volt szükség,amiből felépülni hosszú
hónapokat vesz igénybe.Nagy gondja volt szegény asszonynak,mitévő legyen.
Nem volt aki a gyerekeit gondozná,elvállalná.A szegény asszonynak ugyan volt egy testvére
a város másik végébe akinek megvoltak a maga bajai,de elfogadta a legkisebb fiút,
aki talán 6-éves lehetett.A másik kettőt a mama kénytelen volt átadni az állami intézetnek,
akik hasonló gyerekeket elhelyeznek vidéki házakhoz,amiért az állam fizet havonta.
Fájdalmas volt a búcsúzkodás.Az idősebb fiú még csak 9 és fél a fiatalabb 8 éves volt.
Ölelték egymást,sírtak,ez volt az első alkalom,hogy elváltak egymástól.
Az intézet egy női vezetővel feltette őket a vonatra,Tolna megye,Szekszárd városa volt az
irány,onnan lovas kocsival mentek egy kis faluba,aminek Tolnanémedi volt a neve.
Ebben a faluban csupa földművelő gazda élt.A két fiút elválasztották egymástól, a nagyobbik
egy özvegy idős asszonyhoz került,akit az egyedüllét untatott,jól jött neki egy kisfiúval
társalogni aki kicsit segített neki.
A kisebbik fiúnak nem volt szerencséje,földművelő gazdához került,akinek kovai,tehenei,
libái voltak.A gazdasszony mogorva teremtés volt, a fiút libapásztornak tartotta.
12-libájuk volt,ki kellett hajtani őket a közeli mezőre ahol egész nap legelésztek,és
estefelé hazaterelte őket. A kisfiút az asszony nem engedte be a házba,az istállóba
volt egy kis keskeny heverőhely,ott kellett aludnia.Félt nagyon az állatoktól,erős szag
volt a trágyától,ami marta a szemét.Pokróccal takaródzott,sírt minden este,imádkozott,
hogy minél előbb viszont láthassa szeretett édesanyját.
Az eledelét az asszony kitette a tornácon lévő padra.Keserű kenyér volt,úgy érezte magát
mint egy kivert kutya.
Hosszú bottal terelgette libáit minden reggel ki a mezőre.Ott volt neki a békés hely ahol
nem bántotta senki heverészett a fűben pillangókat kergetett.Egy alkalommal elaludt.
Álmodott egy jobb világról,kedves emberekről és sok finom ételről..
Mikor hirtelen felébredt nagyon megijedt,mert nem látta libáit.Azok messze elbarangoltak,
de utolérte őket,megszámolta egyszer,tízszer is,de egy hiányzott.
Kétségbe volt esve,az a boszorkány agyon is fogja őt ütni,ha megszámolja a libáit,
Hosszú volt az út,hazafelé terelgetve a libáit,sok mindent gondolt magában,szeretett
volna nem is létezni.Mikor behajtotta a kapun a libákat az asszony már várta mint mindig.
Megszámolta,s látta,hogy egy hiányzik-.MI történt te ördögfajzat,te semmire való,
te átkozott-.....pofon csapta a fiút kétszer,háromszor.A fiú sírt keservesen.
-Takarodj a szemem elől! - ordította a boszorkány......
A fiú beosont az istállóba,aznap este nem kapott enni,de az nem bántotta,csak a szívében a
fájdalom az édesanyja után,sírt nagyon amíg el nem aludt.
A gazda a háznál látott több mindent,de soha nem szólt semmit,talán ő is félt
gondolta jobb ha hallgat.Teltek a hónapok már szeptember volt,kezdett hűvösödni
mikor egy hölgy beállított,mondta,hogy az állami intézetből jött a fiúért haza kell,hogy vigye őt.
A boszorkány csak annyit mondott : -Kár,pedig jó dolga volt itten-......
A fiú csak nézett,nem szólt semmit.Mikor a vonat beért a pályaudvarra az anyjuk már
ott várta őket,a boldogság leírhatatlan volt.
Aki nem szenvedett az nem is tudja mi az élet! A tapasztalat tesz minket emberré.
Hosszú évek múltán egy hölgy és egy férfi hajtott keresztül szép autóval Tolanémedin.
A hölgy aki nem beszélt magyarul kérdezte a férfit:
-Miért jöttünk erre,hiszen itt nincs semmi ?
A férfi gondolkodott,
-Igen.Nincs semmi,csak az emlék,ami több mindennél......... |
|
|
- november 26 2015 16:22:08
Fájó szívvel és maximális empátiával olvastam igaz történetedet kedves Tibor! És belegondoltam abba, hogy mennyi, de mennyi ilyen történetet lehetne írni a régmúlt időkről. És rettenetesen sajnálom az ilyen számkivetett gyerekeket.
Értem a végkifejletet...
Szeretettel gratulálok:
Évi |
- november 27 2015 14:53:31
Kedves Évi !
Valami oknál fogva a sors kiszámíthatatlan keze áld,vagy büntet.
Sokan húzzák a kresztet egy életen át annélkül,hogy tudák miért?
Az egész életünk egy titokzatos rejtély,amire nincs felelet.
Köszönöm,hogy olvastad
Szeretettel
Tibor |
- december 14 2015 17:19:19
Kedves Tibor!
Megható történeted szíves olvastam. Jót tett a lelkemnek.
Sajnálom is, hogy ki kell lépni a gépből, mert más munka is akad.
Szeretettel gratulálok: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
